Prófétai hagyományok

Egyszer azt mondták a Prófétának (béke legyen vele), hogy van egy ember, aki éjszaka imádkozik, nappal böjtöl és jót cselekszik, adakozik, de bántja szavaival a szomszédait. Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta:

Allah Küldötte (béke legyen vele) azt kérdezte: „Tudjátok ki a csődbe jutott?” Azt felelték a társai: Az a csődbe jutott az, akinek se pénze se holmija. Azt mondta Allah Küldötte:

Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Az a hívő, aki olvassa a Koránt, hasonlatos a mandarinhoz, amelynek kellemes az illata, és jó az íze is. Az a hívő, aki nem olvassa a Koránt, hasonlatos a datolyához, amelynek ugyan nincs illata, de jó az íze.

Allah Küldötte (béke legyen vele) megharagudott például azon a napon, amikor egy férfi elment hozzá, és azt mondta neki: Azért kések el a hajnali imádkozásról, mert xy hosszasan vezeti az imádkozásunkat.

Málik ibn Anasz imám hagyományozta a következő hadíszt, amelyet ’Atá ibn Jeszárra való hivatkozással jegyeztek fel. Amikor Allah Küldötte (béke legyen vele) egy alkalommal a mecsetben volt, belépett egy kócos hajú és bozontos szakállú férfi.

Miután pedig leküldetett a Magasságos Allah szava: „És intsd a legközelebb álló nemzetséget!” (Korán 26: 214), a Próféta (béke legyen vele) összehívta a Kurajs törzset, és intette őket (a Kurajst és más törzseket), valamint a nemzetségeket is (Abdul-Muttalib és Hásim leszűrmazottaihoz) mondva: „Ó, Abdu-Samsz gyermekei! Ó Kaab ibn Luej gyermekei!

Ahmed imám és an-Naszá’í hagyományozta, Anasz ibn Málikra való hivatkozással, aki a következőt mondta: Egyszer, amikor együtt voltunk Allah Küldöttével, azt mondta: „Egy olyan ember fog elmenni előttetek, aki a Paradicsom lakói közül való”. Ekkor elment előttük egy férfi az anszárok (a medinai muszlimok) közül, akinek a szakálla ritka volt,

Ubej Ibn Ka’abra – Allah legyen elégedett vele – hivatkozva jegyezték fel, hogy azt mondta: Volt egy férfi az anszár közül (mediai muszlimok, akik befogadták a Mekkából kivándorolt muszlimokat), akinél tudásom szerint senki sem lakott messzebb a mecsettől, és ennek ellenére sohasem maradt le egyetlen imádkozásról sem!

„Tekintsük meg egy Dzsuraidzs nevű aszkéta történetét, amelyből mélyreható tanulságot vonhatunk le a szülőkkel szembeni jóság jelentőségéről és a nekik való engedelmességről! Édesanyja magához szólította egy alkalommal, amikor éppen imádkozott. Dzsuraidzs pedig feltette magában a kérdést: Ó Uram! Az édesanyám vagy az imádkozás (a fontosabb)?

Abu Talha elment Allah Küldöttéhez (béke legyen vele) és azt mondta neki: „Ó Allah Küldötte, a Magasztos és Magasságos Allah azt mondja: „Nem fogjátok elérni a jóságosságot, amíg nem költötök (adakozva) abból, amit szerettek.” (Korán 3: 92)