A rovatunkban leközölt prófétai hagyományokat Abdul-Fattah Munif testvérünk fordította, és a Magyarországi Muszlimok Egyháza által kiadott „A muszlim személyisége” című könyvben jelentek meg. Köszönjük testvérünknek, hogy a hadíszok weboldalunkon való közzétételéhez hozzájárult.
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Az a hívő, aki olvassa a Koránt, hasonlatos a mandarinhoz, amelynek kellemes az illata, és jó az íze is. Az a hívő, aki nem olvassa a Koránt, hasonlatos a datolyához, amelynek ugyan nincs illata, de jó az íze.
Allah Küldötte (béke legyen vele) megharagudott például azon a napon, amikor egy férfi elment hozzá, és azt mondta neki: Azért kések el a hajnali imádkozásról, mert xy hosszasan vezeti az imádkozásunkat.
Málik ibn Anasz imám hagyományozta a következő hadíszt, amelyet ’Atá ibn Jeszárra való hivatkozással jegyeztek fel. Amikor Allah Küldötte (béke legyen vele) egy alkalommal a mecsetben volt, belépett egy kócos hajú és bozontos szakállú férfi.
Egyszer egy, a Szalama törzsből származó férfi elment a Prófétához (béke legyen vele) és azt mondta neki: Ó, Allah Küldötte! Maradt-e valami a szüleim iránti jóság kötelességéből, ami által jóságos lehetek a szüleimhez, miután meghaltak?
Dzsábir ibn Abdullahra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással jegyezték fel, hogy azt mondta: Megüresedtek a mecset körüli területek, s a Szalima nemzetség a mecset közelébe akart költözni.
Abu Talha elment Allah Küldöttéhez (béke legyen vele) és azt mondta neki: „Ó Allah Küldötte, a Magasztos és Magasságos Allah azt mondja: „Nem fogjátok elérni a jóságosságot, amíg nem költötök (adakozva) abból, amit szerettek.” (Korán 3: 92)
„Tekintsük meg egy Dzsuraidzs nevű aszkéta történetét, amelyből mélyreható tanulságot vonhatunk le a szülőkkel szembeni jóság jelentőségéről és a nekik való engedelmességről! Édesanyja magához szólította egy alkalommal, amikor éppen imádkozott. Dzsuraidzs pedig feltette magában a kérdést: Ó Uram! Az édesanyám vagy az imádkozás (a fontosabb)?
Uszáma ibn Zejd közben akart járni egy előkelő asszony ügyében, aki lopott, hogy ne hajtsák végre rajta a büntetést. Az emberek így tanakodtak: Ki beszél ez ügyben Allah Küldöttével? Végül mondták: Senki sem mer beszélni vele, csupán Uszáma ibn Zejd, akit szeret Allah Küldötte. Mikor Uszáma előállt a kéréssel, Allah
An-Nomán Ibn Besírre való hivatkozással jegyezték fel, hogy az apja elvitte őt Allah Küldöttéhez (béke legyen vele) és azt mondta neki: „Én bizony odaadtam ennek a fiamnak egy szolgámat.”. Erre azt kérdezte tőle Allah Küldötte: „Vajon mindegyik fiadnak adtál ugyanilyet?”. Ő azt felelte: „Nem!”
Allah Küldötte (béke legyen vele) ügyelt arra, hogy hűséges maradjon a barátsághoz, és emiatt felesége Áisa megharagudott, mivel előző felesége, Khadídzsa halála után, a Próféta kifejezte tiszteletét elhunyt felesége barátnői felé, és ettől féltékenység töltötte el Áisát. Áisa erről a következőt mondta: Nem voltam annyira féltékeny a Próféta egyetlen feleségére
