A rovatunkban leközölt prófétai hagyományokat Abdul-Fattah Munif testvérünk fordította, és a Magyarországi Muszlimok Egyháza által kiadott „A muszlim személyisége” című könyvben jelentek meg. Köszönjük testvérünknek, hogy a hadíszok weboldalunkon való közzétételéhez hozzájárult.
An-Nomán Ibn Besírre való hivatkozással jegyezték fel, hogy az apja elvitte őt Allah Küldöttéhez (béke legyen vele) és azt mondta neki: „Én bizony odaadtam ennek a fiamnak egy szolgámat.”. Erre azt kérdezte tőle Allah Küldötte: „Vajon mindegyik fiadnak adtál ugyanilyet?”. Ő azt felelte: „Nem!”
Uszáma ibn Zejd közben akart járni egy előkelő asszony ügyében, aki lopott, hogy ne hajtsák végre rajta a büntetést. Az emberek így tanakodtak: Ki beszél ez ügyben Allah Küldöttével? Végül mondták: Senki sem mer beszélni vele, csupán Uszáma ibn Zejd, akit szeret Allah Küldötte. Mikor Uszáma előállt a kéréssel, Allah
Imám Málik közölte, Abu Idrísz al-Khauláníra való hivatkozással, aki azt mondta: Bementem a damaszkuszi mecsetbe, ahol egy szépen mosolygó fiatalt láttam, amint körülvették az emberek, s ha összekülönböztek egymással valamiben, akkor hozzá fordultak, és elfogadták véleményét. Megkérdeztem, hogy ki ő, mire azt mondták nekem: Ő Muád ibn Dzsebel.
Allah Küldötte (béke legyen vele) ügyelt arra, hogy hűséges maradjon a barátsághoz, és emiatt felesége Áisa megharagudott, mivel előző felesége, Khadídzsa halála után, a Próféta kifejezte tiszteletét elhunyt felesége barátnői felé, és ettől féltékenység töltötte el Áisát. Áisa erről a következőt mondta: Nem voltam annyira féltékeny a Próféta egyetlen feleségére
Abu Hurejrának az a szokása volt, hogy nem szeretett olyan gyűlésben fohászkodni, amelyben volt olyan, aki megszakította a kapcsolatot rokonaival, mivel ez megakadályozza, hogy a lebocsátasson a könyörület, s választ nyerjen a fohász.
A Próféta (béke legyen vele) mondta, hogy Allah az árnyékából (általa teremtett árnyékban) részesít hétféle embert azon a napon, amikor nem lesz más árnyék, csakis az Ő árnyéka. Ez a hétféle ember a következő:
Egy alkalommal Omar Ibn al-Khattáb rosszallását fejezte ki, amiért felesége, mikor haragudott rá, szemrehányást tett neki. Erre az asszony azt válaszolta férjének, hogy a Próféta feleségei is szemrehányást tesznek férjüknek, és elkülönülnek tőle nappal egészen éjszakáig. Omar felkerekedett, és elment leányához, Hafszához, a Próféta egyik feleségéhez, és azt kérdezte tőle:
Abu Hurejrára való hivatkozással jegyezték fel, miszerint Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Volt egyszer egy ember, aki úton volt, és nagyon megszomjazott. Talált egy kutat, lement abba és ivott. Mikor kijutott a kútból, egy lihegő kutyával találta magát szemben, aki a port ette szomjúságában.
Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással maradt fenn, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Minden hónapból három nap böjtölése az élet végéig tartó böjtölés.” (al-Bukhári és Muszlim).
Egy alkalommal, egy zsidó asszony mérgezett bárányhúst ajándékozott a Prófétának (béke legyen vele), aki evett belőle, és egy csoport a társai közül úgyszintén, de Allah a Küldötte tudomására hozta, hogy mérgezett a hús, ezért ő így szólt társaihoz: „Hagyjátok abba az evést, mert az étel mérgezett!”
