Az imádkozás

Az imádkozás az iszlám második pilllére, és az iszlám kötelezettségei közül a leghangsúlyosabb. Az imádkozás a kapcsolatot jelenti az ember és az Isten között. Az imádkozás jelenti az iszlámban a hit fényét, és a Paradicsomba vezető utat, hiszen annak, aki tiszta szívvel és erős hittel végzi el az imát, jutalma az örök élet lesz a Paradicsomban.

A muszlimoknak Allah előírta a napi ötszöri kötelező imát, amit a meghatározott idejükben be kell tartani:
1. Fadzsr – hajnali ima: hajnalhasadástól napfelkeltéig tart az ideje (2 rakából áll - Rakának hívjuk az egy meghajlásból és két leborulásból álló imaegységet).
2. Dohor – déli ima: az ideje akkor kezdődik, amikor a Nap elhagyja a zenitet és addig tart, amíg az árnyék hossza el nem éri az árnyékadó test hosszát (4 rakából áll).
3. Aszr – délutáni ima: az árnyék hosszának az árnyékadó test hosszával való megegyezésétől a napnyugta kezdetéig tart az ideje (4 rakából áll).
4. Magrib – naplementi ima: a Nap teljes eltűnésétől (napnyugta befejeződése) a nyugati látóhatáron az alkonypír teljes eltűnéséig tart az ideje (3 rakából áll).
5. Isa – esti ima: az előző ima végétől az éjszaka feléig vagy a fadzsr imáig tart (4 rakából áll).
A Koránban az imaidőkkel kapcsolatban ezt olvashatjuk: „Az imádkozás meghatározott időkben megszabott előírás a hívőknek!” (Korán 4:103)
A kötelező imákon kívül vannak önkéntes imák, amelyek bármikor végezhetők – éjjel vagy nappal, egy-két napszakot kivéve, amikor nem szabad imádkozni. És vannak olyan imák, melyeket a Próféta (béke legyen vele) mindig imádkozott, de sohasem tett kötelezővé. Ehhez tartozik az éjszakai virrasztás, a witr, a kötelező imákat kísérő ima.