Egy forró nyári napon Imrán és barátja, Uszmán hazafelé tartottak az iskolából. Ezen a délutánon a nap rendkívül erősen sütött. A két fiú úgy döntött, hogy kerülőúton, a város zajától távol teszik meg az otthonukba vezető utat. Mentek, mendegéltek, míg egy hatalmas házhoz nem értek. Ez a ház egy hatalmas, ritka szép kertben állt. A kertben 6 almafa nőtt, tele gyönyörű rózsapiros almákkal.

- Ó! Milyen szép kert! És milyen csábítóak ezek az almák… - kiáltott fel Imrán, és nagy szemekkel bámult maga elé. A fiúk a kertkapura támaszkodtak, szinte vonzotta őket az eléjük táruló szépség, na és a finom almák.
Ezek az almák biztosan nagyon ízletesek mondta Uszmán.
A fiúk meggyőződtek arról, hogy teljesen egyedül vannak, vagyis senki nem látja őket, így tehetnek egy kis sétát a kertben. Meg akarták nézni, hogy mi érdekeset rejthet még ez a csodaszép kert.
- Itt biztosan minden egy gazdag ember tulajdonában van mondta Imrán, óvatosan lépdelve a kert belseje felé. Uszmán követte őt. Elérve a kert hátsó részét, legnagyobb meglepetésükre egy úszómedencével találták magukat szembe.
- Hiszen ez egy medence kiáltott fel Uszmán. Meglepettségének és csodálkozásának nem volt határa. A víz a medencében olyan hűsnek és frissítőnek tűnt.
- Gyere Uszmán! Ússzunk egyet ott, ahol nem túl mély. Az izgatott gyerek figyelmét semmi sem vonhatta el a víz felületéről.
- Na jó! Ússzunk egyet, hiszen úgysem lát minket senki! mondta Imrán, miközben elkezdett vetkőzni. Először Imrán és Uszmán, majd fröcskölni kezdték egymásra a vizet. Amikor pedig már kellőképpen kiszórakozták magukat, kiúsztak a medence partjára.
- Van egy jó ötletem mondta lelkesen Imrán. Szedjünk néhány almát és a hintaszéken ülve együk meg. Közben megszáradunk és utána fel is öltözhetünk.
Miután mindezt elhatározták, gyorsan az almafákhoz siettek. Imrán aki egy kicsivel magasabb volt Uszmánnál, felültette barátját a vállára és így minden nehézség nélkül elérhették az ágakat.
És ekkor ért a kertbe Ali úr, a tulajdonos, aki éppen a virágait locsolgatta, amikor a kert végén meglátta a két fiút. Az eléje táruló látvány nagyon feldühítette. Mi történik itt gondolta magában…
Imrán és Uszmán nem is gyanították, hogy Ali úr már a hátuk mögött áll és azt figyeli, hogy mit csinálnak. A fiúkat túlságosan lefoglalta az általuk kigondolt kis terv végrehajtása. Amikor Uszmán már 4 almát leszedett, megkérdezte Imránt:
- 4 db elég lesz?
- Persze, elég lesz válaszolt Imrán. Ne szed többet! Sietnünk kell, nehogy valaki meglásson minket!
Uszmán leszállt Imrán válláról, majd megfordultak, hogy megnézzék, hol vannak a leszedett almák. Gondoljatok csak bele, hogyan érezhették magukat, amikor meglátták az orruk előtt álló Ali urat, kezében a leszedett almákkal. A fiúknak még a lélegzetük is elállt, hiszen Ali úr volt az igazgatója annak az iskolának, ahová jártak. Csak álltak némán, a szájuk teljesen kiszáradt. Úgy kapkodtak levegő után, mint a partra vetett halak. Szinte kővé meredten álltak iskolájuk igazgatójával szemben.
- Nos gyerekek törte meg a csendet Ali úr. Úgy gondolom, most jobb, ha felöltöztök és itt a padon ülve megbeszéljük a történteket. A fiúk egy szót sem szóltak. Komolyan, megszeppenve felöltöztek, majd miután elkészültek, szívükben megremegve, szinte rettegve mentek oda Ali úrhoz. Szörnyen féltek, hogy valaki megláthatja őket, de gondolni sem mertek arra, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe is kerülhetnek.
- Tehát kezdte Ali úr, tekintetét komolyan a fiúkra szegezve.
- Gondolom jót úsztatok?
- Igen, mi… mondta dadogva Imrán. Nem talált szavakat, szájával csak tátogott, amitől egyre jobban hasonlított egy halra.
- Nagyon melegünk volt, és úgy gondoltuk, hogy egy kicsit lehűtjük magunkat. Nem is gondoltuk, hogy ez az Ön háza. Ugye Uszmán?
Imrán Uszmánra nézett egy kis erősítést keresve nála, de Uszmán csak hallgatott, tekintetét hol Imránra, hol Ali úrra szegezve.
- Azt hiszem mondta Ali úr -, ti úgy gondoltátok, hogy senki sem láthat meg titeket, és kellemesen töltitek el az időt. Hát nem tudjátok, hogy Allah mindig figyel minket? kérdezte, miközben leültette a fiúkat maga mellé a padra. Allah mindig figyel titeket és bármikor, bárhol, bármit is csináltok, Allahnak mindenről tudomása van.
A fiúk attól féltek, hogy nehogy valaki a felnőttek közül meglássa, mit tesznek, de azt sohasem gondolták volna, hogy Allah mindig és mindenhol szemmel tartja őket. Ez már olyasvalami, amin feltétlenül el kell gondolkozni.

- Előfordul, hogy a nővérem, Fatima elől eldugom a kekszet, és a takaró alá bújva megeszem. Allah vajon ezt is látja?

Uszmán ezt a kérdést nem a kellő időben tette fel, de Ali úr illendően válaszolt.
- Természetesen. Soha ne gondold, hogy senki sem lát téged. Még ha Fatima nem is látja, hogyan eszed meg a kekszet, Allah akkor is lát téged mondta Ali úr.
- Néha szólalt meg Imrán, elveszem Hasszán filctollait, hogy rajzoljak velük, amikor ő már alszik. Allah vajon tudja, hogy hová és miért dugom el a testvérem filceit?
- Allah még azt is tudja, mire gondolunk. Ő mindent tud rólunk, függetlenül attól, hogy éppen hol vagyunk. Mindenek tudja a helyét, még az elrejtett dolgokét is - válaszolt Ali úr.
- Ez azt jelenti, hogy amikor bújócskázunk Fatimával, Allah tudja, hogy hová bújunk el? kérdezte Uszmán, kíváncsi tekintetét Ali úrra szegezve. A kérdések most már csak úgy zúdultak, egyik a másik után.
- Tényleg! Allah akkor is lát engem, ha lekapcsolom az összes villanyt a házban, behúzom a függönyöket, és elbújok a szekrénybe, ahol amúgy is sötét van? kérdezte Imrán.

- Figyeljetek csak rám! kezdett hozzá komoly hangon Ali őr. Allah látja a fekete hangyát és a fekete sziklát, még a legnagyobb sötétségben is, amikor a tájon nincs semmilyen fény és az eget elképzelhetetlenül sok felhő borítja. Allah mindent lát, függetlenül attól, hogy sötét van-e vagy világos. Ő mindig és mindent lát egyidejűleg. Amikor te Uszmán titokban elveszed Fatima kekszét és te Imrán, ugyanúgy titokban elveszed a kisöcséd, Hasszán ceruzáit, akkor mindezt Allah egyidejűleg látja. Tehát mindkettőtöket látja egyszerre és ugyanakkor látja a dolgos kis hangyákat, fekete sziklát és mindentmindent ezen a gyönyörű világon.

Imrán és Uszmán csendesen ültek, szerették volna megérteni, hogy hogyan képes ez a valaki mindent egy és ugyanazon időben látni. Ők nem is gondolták, hogy létezik egy ilyen valaki és teljesen el voltak csodálkozva. Nagyon érdekesnek találták mindazt, amiről Ali úr mesélt. Azt szerették volna, hogy ezek az Allahról szóló történetek tovább folytatódjanak. A fiúk új ismeretekre tettek szert, tudásuk bővült és közelebb is kerültek egymáshoz, akárcsak azok az emberek, akiknek alkalmuk van arra, hogy együtt tanuljanak.

Ali úr egy-egy almát adott a fiúknak, majd folytatta Allahról szóló történetét.
- Allah hatalmas. Allah elmondja nekünk a Koránban, hogy ő mindent megtehet, amit csak akar. Ő az, aki megteremtett minket és a körülöttünk levő világot, valamint mindazt, ami benne van. Például a virágokat, fákat, madarakat és az állatokat. Ő sohasem fárad el a teremtésben, hiszen ti is a saját szemeitekkel láthatjátok, hogy szüntelenül újabb és újabb apró kis élőlények látnak napvilágot. Allah az, aki megteremtette a holdat, a napot, az eget és a csillagokat. Mindez az ő tulajdona. Ezek mindmind Allah törvényeinek engedelmeskedve léteznek, élnek. Amikor a nap fölkel, fényes nappal lesz. Amikor pedig lenyugszik, besötétedik. Majd megjelennek az égen a hold és a csillagok. Mindez Allahnak hála történik.
A fiúk próbálták elképzelni magukban ezt a hatalmas munkát, amit a nappalok és éjszakák váltakozása, a millió és millió csillag megteremtése jelent, amelyek oly magasan fénylenek az égen. De ők mindezt el sem tudták képzelni. Felfoghatatlan és érthetetlen volt számukra, amit hallottak.
- És van valaki, aki segít Allahnak ebben a nehéz munkában? kérdezte Uszmán.
- Nincs felelte Ali úr. Minden úgy történik, ahogyan azt már korábban említettem. Allah mindent megtehet, amit csak akar és pontosan akkor, amikor akar.
- Allah valóban hatalmas és csodálatos! Senkinek a segítségére nincs szüksége mondta Uszmán, miközben kis testét kellemes érzés hatotta át.
- Ez így igaz mondta Ali úr. Allah hatalmas, Ő az Egyedüli és Örökkévaló, nincs senki, aki hasonló lenne hozzá, nincs segéde és nincs szüksége senki segítségére. Ő sohasem fárad el, nem szokott aludni, nem eszik és nem iszik. Nektek gyerekek, egyedül Őbenne kell hinnetek. Ti is látjátok, hogy butaság lenne valaki vagy valami másban hinni.
- És Allahnak van édesanyja vagy édesapja? kérdezte Uszmán. De ahogy ezek a szavak elhagyták a száját, érezte, hogy buta kérdést tett fel, de nem volt mitől tartania, hiszen Ali úr megértéssel válaszolt.
- Nincs mondta Ali úr, a fejét rázva. Allahnak nincs sem édesapja, sem édesanyja, sem fiútestvére, sem lánytestvére. Ha komolyan elgondolkozol mindezen, magad is rájössz, hogy ez egyszerűen lehetetlen.
- És miért? kérdezték egyszerre a fiúk.
- Allah Egyedüli, Aki korlátlan és teljes hatalommal rendelkezik mindenek felett folytatta Ali úr. Ha Allahnak lennének testvérei, szülei és gyerekei, akkor azok is istenek lennének.
- Tényleg mondták a fiúk, és elnevették magukat.
- Tehát folytatta a beszédét Ali úr ha ezek az istenek léteznének és uralkodnának mindenek felett, ami csak körülvesz minket, akkor szünet nélkül ellenségeskednének egymással. Egymás közti harcuk addig folyna, míg egyikük győzedelmeskedne és a teljes hatalom az övé lenne.
- Most már érthető, hogy csak egy Isten létezhet, akinek a hatalma és uralma mindenre kiterjed összegezte Uszmán.
- Allah az egyedüli Isten. A muszlimok nem hisznek abban, hogy rajta kívül más istenek is léteznének folytatta Ali úr. A muszlim ember senki máshoz nem fohászkodhat, csakis Allahhoz, hiszen nincs senki, aki hasonló lenne hozzá. Ő hatalmas, megismételhetetlen és csodálatos. És még tudnotok kell, hogy Allah örök. Ő mindig is létezett és örökké létezni fog.
Imrán sehogy sem tudta elképzelni, hogy Allah létezése örök. Egy kicsit elgondolkodott, majd feltett egy újabb kérdést, amely rögtön két kérdést is magában foglalt: - Miért teremtett meg minket Allah? És miért teremtette meg a világot?
- Allah ezt a világot nekünk teremtette mondta Ali úr. Allahnak tetszésére van, ha mi ezen a földön békében és boldogan élünk. Neki tetszik, ha muszlimokként élünk, úgy, ahogy azt a Koránban tanítja nekünk. Ha úgy élünk, ahogy egy jó muszlimhoz illik, akkor Allah örömét leli bennünk. És Allah mindezért a Paradicsombot ígéri nekünk, ahol megjutalmaz minket a jó cselekedeteinkért.
- És mit kell tennünk, hogy muszlimok legyünk? kérdezte Imrán.
- Nos -, mondta Ali úr ahhoz, hogy muszlimok legyünk, mindig engedelmeskednünk kell a szüleinknek, és jól kell bánnunk velük. Akin csak tudunk, segítünk, senkinek ne okozzunk fájdalmat, és ne ártsunk másoknak. Allah nem szereti azokat az embereket, akik kinevetnek másokat, hazudnak és egymás háta mögött pletykálnak.
- Ezek szerint Allah haragszik azokra az emberekre, akik így tesznek? kérdezte Uszmán. Minden erejével próbálta elképzelni annak a haragját, aki megteremtette a napot és a holdat és a csillagokat. Ennek már a gondolata is megrémisztette őt egy kicsit.
- Ó igen! felelte Ali úr. Azok az emberek, akik így viselkednek, magukra vonják Allah haragját. Allah elmondja nekünk a Koránban, hogy azokat az embereket szereti, akik úgy viselkednek, ahogyan Ő azt elvárja tőlük. Például szereti azokat, akik jól bánnak másokkal, gondoskodnak a szegényekről, árvákról, és azokról, akiknek nincs hol lakniuk. Az emberek ezen cselekedetei, valamint az általuk elvégzett imák, a böjt napjai, a zakát (adomány) megadása és a Hadzs (zarándoklat) elvégzése, ezek mind-mind arról tanúskodnak, hogy ők muszlimok és Allah szereti őket.
Most Imrán megpróbálta elképzelni annak a szeretetét, aki megteremtett minden élőlényt. Megteremtette a szárazföld, a tenger, az óceán és a levegő élővilágát. Egyszerűen nem tudta elképzelni, milyen hatalmas is ez a szeretet! De Imrán tudta, hogy mind Allah szeretete, mind a haragja valóban nagyon erős kell, hogy legyen.
- Ali úr! Kérem, beszéljen nekünk arról, hogy mi tetszik Allahnak és mi nem kérte Imrán, izgatottan tekintve az igazgató úrra.
- Allahnak tetszésére van, ha gondoskodunk az idős, öreg emberekről, és segítjük őket úgy, ahogyan segítjük a szüleinket is, amikor azok megöregszenek. Allah nem szereti, ha valaki kérés nélkül elveszi azt, ami nem az övé, és különösen nem tűri el azt, aki durva és csúnya szavakat használ mondta Ali úr.
- És Allah azokra is haragszik, akik valami rosszat cselekednek, azt gondolva, hogy Ő nem látja őket? kérdezte Imrán. Hirtelen eszébe jutott, hogy valójában miért is ülnek itt a padon, az iskolájuk igazgatója mellett. Mindaz, amit Uszmánnal csináltak itt, Ali úrnak a kertjében, komolyan nyugtalanítani és aggasztani kezdte.
- Igen, természetesen válaszolta Ali úr. De ti valójában nem tudtátok, hogy valami olyasmit csináltok, ami nem tetszik Allahnak. Úgy gondolom, Allah megbocsát nektek. Én már megbocsátottam. És Allah még könnyebben megbocsát. Allah a legirgalmasabb és a legmegbocsátóbb majd mosolyogva hozzátette Allah szereti azokat, akik hisznek benne, és segíti őket.
- Azt szeretném, hogy Allah szeressen engem Ali úr. Ha én muszlim vagyok, Allah szeretni fog és megsegít? kérdezte Uszmán.
- Igen! Allah elmondja nekünk a Koránban, hogy Ő a pártfogója minden hívőnek felelte Ali úr.
Imránnak egy újabb kérdés jutott az eszébe: - És mi tudunk beszélni Allahhal? kérdezte.
- Igen - mondta Ali úr. Minden alkalommal, amikor imádkozunk, Allahhal beszélünk. Ő mindig hall és lát minket. Hallja az imáinkat.
- És milyen nyelven ért meg minket Allah? Hiszen mi csak magyarul és arabul beszélünk mondta Imrán Uszmánra nézve, aki hasonlóképpen gondolkodott.
Ali úr mosolyogva a fiúkra nézett, majd így szólt: - De hiszen Allah az, aki megteremtett mindent. Ő az, aki megalkotta a nyelveket, amelyeken az emberek beszélnek. Ő minden nyelvet megért. Allah megért titeket, akár németül, akár tatárul, akár franciául, akár angolul, akár magyarul beszéltek. Allah minden nyelvet ismer.
Ali úr azért válaszolt így, hogy a fiúk megkönnyebbüljenek. A fiúk megértették és tudatosították magukban, hogy amikor csak akarnak, könnyen és akadálytalanul beszélhetnek Allah-hal az imájukban. Az első dolog, amit kérni szerettek volna Allahtól, az az volt, hogy bocsássa meg nekik, hogy engedély nélkül bementek Ali úr kertjébe. Amikor Ali úr befejezte beszédét Allahról, a fiúk bocsánatot kértek tőle, amiért bementek a kertjébe, és engedély nélkül szedtek az almájából.
De Ali úr így szólt: - Nagyon örültem ennek a találkozásnak, és nagyon boldog leszek, ha a jövőben is meglátogattok engem.
A fiúk elmondták neki, hogy hazamennek és bocsánatot kérnek Allahtól azért, amit tettek.
- Úgy gondolom, In sa Allah (Ha Allah is úgy akarja) megbocsát nektek mondta Ali úr. Hiszen ti tényleg nem tudtátok, hogy amit tesztek, az helytelen. Allah megbocsát azoknak, akik megígérik, hogy többet nem követik el azt a hibát, amit korábban már elkövettek.
Útban hazafelé Imrán és Uszmán egy kis verset állítottak össze Allahról. Íme így hangzik:

Allah hatalmas, Allah hatalmas
Ő a hatalmasok leghatalmasabbika
Allah mindenek Királya
Allah a hegyek, az erdők és a tengerek Ura!
Ezt a világot csakis Egyedül Ő alkotta
És mi mindannyian az Ő teremtményei vagyunk
Kéréseinkkel Hozzá fordulunk
Szeretjük őt és tudjuk, hogy Ő viszont szeret minket!