Azt mondja a Mindenható Allah:

„Bizony, a legellenségesebbnek az emberek közül, azokkal szemben, akik hisznek, a zsidókat találod és azokat, akik [Allah mellé] társat állítanak. És bizony a szeretetben legközelebbinek azokhoz, akik hisznek, azokat találod, akik azt mondják: „Mi keresztények vagyunk.” Ez azért van így, mert közöttük papok és szerzetesek vannak, és ők nem fennhéjáznak. És ha meghallják azt, ami lebocsáttatott a Küldöttnek, látod, amint könnybe lábad a szemük amiatt, amit már ismertek az igazságból. Azt mondják: „Urunk! Hiszünk! Írj hát minket azok közé, akik tanúsítják (az igazságot)! És miért ne hinnénk Allahban, és abban, ami eljött hozzánk az igazságból? És arra vágyunk, hogy Urunk bebocsásson minket [a Paradicsomba] a jó néppel együtt” Allah pedig megjutalmazta őket azért, amit mondtak kertekkel [a Paradicsomban], amelyek alatt folyók folynak, örökké abban fognak maradni. Ez a jóravalók jutalma”
(Korán, 5:82-85)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta, amikor látszott a szomorúság a Próféta egyik társán: „Ó Szaubán, mi változtatta meg a színedet? (Miért vagy ilyen szomorú?)” Azt mondta: „Ó Allah Küldötte, nem ért engem ártalom, ám az történt, hogy vágytam a veled való találkozásra, majd emlékeztem a túlvilágra, és félek attól, hogy nem fogok veled ott találkozni, mert úgy hallottam, hogy te a prófétákkal leszel, és ha én belépek a Paradicsomba, alacsonyabb szinten leszek mint a te szinted. Ám ha egyáltalán nem kerülök be a Paradicsomba, akkor nem foglak téged látni”. Ekkor Allah kinyilatkoztatta a Koránban: „És aki engedelmeskedik Allahnak és a Küldöttének, az ilyenek azokkal lesznek akikre Allah kiárasztotta kegyelmét a próféták közül, az igazak közül, a vértanúk közül, és a jóravalók közül, és ezek jó társaság lesz egymás számára.” (Korán, 4:69)

Egy olyan társadalomban élünk, amelynek túlnyomó része jóindulatú irántunk. Azok a muszlimok akik bevándorlóként érkeztek, vagy azok, akik felvették az iszlámot, biztonságra lelnek ezekben a társadalmakban. Nagyon sok olyan jellemvonást találhatunk az ilyen társadalmakban, amelyeket az iszlám tanít és elvár. Ugyanakkor vannak hiányosságok is, ezért a mi feladatunk az, hogy a kiveszett családcentrikusságot, testvériességet, jó erkölcsöt terjesszük. Allah arra szólít fel minket, hogy átadjuk az iszlámot, de erre kénytelenek lesznek a muszlimok addig, amíg különböző összetűzések, konfliktusok, egyet nem értések jellemzik közösségünket.

Az iszlám olyan tanításokat fektetett le, amelyek a muszlimok közötti egységet alapozzák meg. Allah azt mondja: „Bizony, a hívők testvérek.” (Korán, 49:10); Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem léptek be a Paradicsomba mindaddig, amíg nem hisztek, és nem lesztek hívők mindaddig, amíg nem szeretitek egymást.”. Tehát a Paradicsomba kerülésünk feltétele, hogy higgyünk Allahban, a prófétákban, a könyvekben, a kinyilatkoztatásokban, a túlvilági életben. De nem merül ki ebben a hitünk. Akkor válik teljessé a hitünk, ha az egymás közötti falakat lebontjuk, megszüntetjük az ellenségeskedést, megszeretjük egymást, és testvérekként viszonyulunk egymással.
 
Ha szétnézünk körülöttünk a pénteki ima idején, láthatjuk, hogy mindenféle származású emberek vesznek körül, akik mind muszlimok. A lényeg, hogy mindannyian muszlimok vagyunk, ez pedig összehoz minket a nyelvi korlátok és kulturális különbségek ellenére. Az iszlám tehát összeköti a muszlimokat a hittestvériség által.

Nem szabad a kinézet alapján ítélkezni egymáson. Allah küldötte (Allah ) mondja: „Bizony, Allah nem nézi a formátokat, sem a vagyonotokat, hanem a szíveteket és a cselekedeteiteket” (Muszlim).

Szomorú, hogy megkülönböztetés és megosztottság van jelen a muszlim közösségeken belül. Különböző irányzatok, mozgalmak, országok, régiók. Sajnos ez a megosztottság létező dolog, de nekünk ennek ellenére is törekednünk kell arra, amit a Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Nem léptek be a Paradicsomba mindaddig, amíg nem hisztek, és nem lesztek hívők mindaddig, amíg nem szeretitek egymást.”

Ibn al-Dzsauzi közölte ezt a történetet Ibrahim al-Nakhaí tudósról. Seikh Ibrahim félszemére vak volt. Az egyik tanítványa, akit Szulejmán ibn Mahrannak hívtak, gyenge látású volt. Egy alkalommal, amikor együtt mentek Kúfa utcáján, és a kufai mecsetbe tartottak, azt mondta Ibrahim al-Nakhaí: „Mi lenne, ha különböző úton mennénk? Lehet, hogy az ostoba emberek azt fogják mondani: nézzétek ott van egy félszemű, akit egy gyenge látású vezet! Így pedig kibeszélnek minket, és vétkeznek. Szulejmán azt mondta: Miért kellene megfosztani minket attól, hogy jutalom érjen minket, ők pedig vétkezzenek. Beszéljenek ki minket, ami nekünk jó pont, ők pedig vétkeznek. Ibrahim azt mondta: „Magasztaltasson Allah! Ellenkezőleg,. legyünk épségben és ők is legyenek épségben. Jobb az, ha nem kapunk jutalmat annak fejében, hogy ők vétkeznek.” Tehát Ibráhím annyira szerette a hittestvéreit, hogy nem akarta, hogy vétkezzenek.

Ibráhím ibn Adham története

Ibrahim ibn Adham a baszrai piacon ment egy alkalommal, és megkérdezték tőle: Ó abu Iszhák (így nevezték őt) azt mondja Allah a Koránban: „Fohászkodjatok hozzám, és Én válaszolok a fohászotokra.” De mi hiába fohászkodunk Allahhoz, nem válaszolja meg a fohászainkat. Azt mondta nekik abu Iszhák: „Csodálkoztok? Hát a szívetek halott, tíz dolog miatt:

1.    Megismertétek Allahot, mégsem teljesítettétek azt, ami Őt megilleti
2.    Olvastátok Allah Könyvét, mégsem cselekedtetek annak megfelelően.
3.    Azt állították, hogy szeretitek Allah Küldöttét, mégis elvetettétek a hagyományát.
4.    Azt állítottátok, hogy a sátán az ellenségetek, mégis barátkoztatok vele.
5.    Azt állítottátok, hogy szeretnétek megmenekülni a Pokol-tűztől, mégis belevetettétek magatokat. (a bűnök által)
6.    Azt állítottátok, hogy szeretnétek a Paradicsomba kerülni, mégsem tettetek érte eleget.
7.    Azt állítottátok, hogy a halál igaz, mégsem készültetek rá.
8.    Mások bűneivel voltatok elfoglalva, és magatok hibáival nem foglalkoztatok.
9.    Eltemettétek halottaitokat, mégsem vontátok le a tanulságot (hogy egyszer ti is meghaltok és sírba kerültök)
10.    Allah ellátásából táplálkoztatok, de nem köszöntétek meg Neki.
Hát hogyan akarjátok, hogy Allah elfogadja a fohászaitokat?”
 
Erősítsük hát az egymás közötti hittestvériség kötelékét! Ne különüljünk el egymástól, tartsuk a kapcsolatot, és feltételezzünk jót egymásról. Ezek nélkül nem leszünk egységben, és nem tudjuk teljesíteni azt a kötelességünket, hogy eljuttassuk az iszlámot az emberek felé. Ha az emberek azt látják, hogy  gyűlölködünk, csoportokra szakadunk, akkor nem követik majd az iszlámot, mert azt hiszik, hogy ez a vallás ilyen.

Ne felejtsük el, hogy rajtunk keresztül ítélik meg az iszlámot az emberek. Allah óvjon meg minket attól, hogy akadályozói legyünk Allah üzenetének az emberek szívébe való eljutásában.

Dr. Abdul-Fattah Munif