A kötelességen felüli és a kötelező ima ugyanúgy végzendő, ahogyan korábban leírtuk:

1. A muszlim tisztelettel, hódolattal, alázatosan, arccal a Kába felé fordulva egyenesen áll, azzal a belső elhatározással, hogy elvégzi az imát. „Úgy imádkozz, mintha búcsúznál, és mintha látnád Allahot, mert ha te nem is látod Őt, Ő lát téged!” (al-Muhlas, at-Tabarani) Mindkét kezét felemeli a fül vagy a váll magasságáig, mondván: Allahu akbar! [Allah a Leghatalmasabb!]

2. A jobb kezét a balra helyezve, mellkasán összeteszi kezeit és olvassa az imanyitó fohászt: „Aúdu billáhi min assaitáni irradzsími min hamzihi va nafkhihi va nafthih”, majd elmondja a Korán megnyitó szúráját, a Fátihát, és még egy rövid szúrát a Koránból.

3. Egy kis hallgatás után ismét felemeli a kezeit a fül vagy a váll magasságáig és Allahu Akbar-t mond, majd meghajol. Közben ezt mondja: Szubhana rabbiel-azim (háromszor). [Dicsőség a hatalmas Uramnak]
4. Majd felegyenesedve felemeli a kezeit a fül vagy a váll magasságáig mondván: Szemia-llahu limen hamidah. [Allah hallja azokat, akik magasztalják Őt.] Rabbana va laka-lhamd. [Urunk, Tiéd a dicsőség.]

5. Ezután Allahu akbar-t mond és a földre borul, közben azt mondja: „Szubhana rabbija-l-ala (háromszor). [Dicsőség a magasságos Uramnak.]

6. Felemelkedik ülő helyzetbe, mondván: Allahu akbar! Rövid ideig ül, miközben a következő mondatot mondja: Rabbi igfir li, igfir li! [Uram, bocsáss meg nekem, bocsáss meg nekem!]

7. Kis szünetet tart, majd ismét Allahu Akbar-t mond és újra a földre borul, ugyanazt a mondatot ismételve, mint az előző leborulásban. Ezzel az első rakát befejezte.

Ez egy raká, egy teljes egysége az imának.

8. Allahu akbar-t mondván feláll a második rakához. Elkezdi a második rakát a Megnyitó szúrával, az Al-Fátihával és egy másik Korán részlettel, és megismétli mindazt, amit az első rakában csinált.

9. Befejezvén a második rakát, hasonló helyzetbe kell ülni, mint a két leborulás között és elmondani a Tasahudot végig.

10. Végezetül jobbra fordítjuk a fejünket, úgy, hogy lássuk a vállunkat és azt mondjuk: Asszalamu alejkum wa rahmatu-llah! [Allah békéje és kegyelme legyen veletek!] Majd balra fordítjuk a fejünket úgy, hogy lássuk a bal vállunkat és megismételjük az előbbi mondatot.
Ezzel az ima véget ért.

A hajnali ima (fadzsr) hangosan végzendő, ami azt jelenti, hogy hangosan kell olvasni a Fátihát és a másik Korán részletet, míg a Szunna halk.
A hajnali ima előtti ajánlatos két rakát a Próféta (béke legyen vele) akkor is betartotta, amikor utazó volt – t. i. az utazónak nem kell a Szunnát imádkoznia –, és azt mondta róla: „A fadzsr két rakája jobb, mint az evilág és ami benne van.” E két rakában ajánlatos olvasni a Fátiha után a 109. szúrát az első rakában, és a 112. szúrát a második rakában. „Egyszer a Próféta (béke legyen vele) hallott egy férfit, amint a 109. szúrát olvasta az első rakában. Erről azt mondta: – Ez egy szolga, aki hitt az Urában! Majd hallotta a 112. szúrát a második rakában, és azt mondta: Ez egy szolga, aki megismerte az Urát!” (at-Tahávi)

2. A déli ima (dohor)
Ez négy részből (rakából) áll. A Próféta (béke legyen vele) hagyománya szerint ezt az imát még négy raká ajánlott (Szunna) ima megelőzi és további két raká követi.

1. Az első két raká ugyanúgy végzendő, mint a reggeli imában, de ez csendes ima. „A Próféta (béke legyen vele) az első két rakában a Fátihát szokta olvasni, majd az első rakában egy hosszabb szúrát, mint a másodikban.” (al-Buhári, Muszlim)
2. Befejezvén a második rakát, hasonló helyzetben kell ülni, mint a két leborulás között, és elmondani a Tasahud első részét, majd felállni, mondván: Allahu akbar!
3. Tovább végezzük az imádkozást olvasással, meghajlással és leborulással, de most már minden rakában csak a Fátihát kell elmondani, és nem kell utána más Korán-részletet recitálni.
4. Az utolsó raká után ülve maradunk és elmondjuk a Tasahudot végig. Úgy ülünk, mint ahogy a második raká után leírtuk, ám a jobb lábszár alá tesszük a bal lábfejet.
5. Ezután jobbra, majd balra fordítjuk a fejünket és a köszönést elmondjuk.
A dohor ima előtt végezhetünk két raká Szunnát (ugyanúgy végezzük, mint a hajnali imát, csak halkan); illetve 2x2 raká Szunnát (ugyanúgy végezzük, mint a hajnali imát, csak halkan). Ugyanezek vonatkoznak a dohor ima után végezhető Szunna imára is.

3. A délutáni ima (aszr)
Négy részből (rakából) áll. A Próféta (béke legyen vele) hagyománya szerint ezt az imát még négy raká ajánlott (Szunna) megelőzi.

Ugyanúgy végzendő, mint a déli ima, csendben, halkan.
Az aszr ima után nem lehet Szunnát imádkozni. Az ima előtti Szunna halk és ugyanúgy végzendő, mint a déli ima előtti Szunna (azaz 2 vagy 2x2 raká halkan).

4. A naplementi ima (magrib)
Ez három részből (rakából) áll. A Próféta (béke legyen vele) hagyománya szerint ezt az imát még két raká ajánlott (Szunna) megelőzi és további két raká követi.

Az első két rakát hangosan végezzük, a harmadikat csendben. Ugyanúgy végezhető, mint a déli vagy a délutáni ima, abban tér el csupán, hogy nincs negyedik raká, és az utolsó ülés itt – a Fátiha recitálása, a meghajlás, a leborulások után –, a harmadik raká befejeztével van, ami a köszönésekkel végződik. „Mohamed Próféta (béke legyen vele) a naplementi imában rövid szúrákat szokott olvasni a Koránból” (al-Buhári, Muszlim), de néha nagyon hosszút is olvasott.
A két Szunna ugyanúgy végezhető, mint a reggeli ima, de halkan. „A naplementi ima utáni Szunnában a 112. (Az őszinte hit) és a 109. (A hitetlenek című) szúrákat szokta olvasni a Próféta (béke legyen vele).” (Ahmed)

5. Az esti ima (isa)
Négy részből (rakából) áll. A Próféta (béke legyen vele) hagyománya szerint ezt az imát még két raká ajánlott (Szunna) megelőzi és további két raká követi, plusz a vitr (lásd később).

Az első két része (rakája) az isa imának hangosan mondandó, a többi csendes, egyébként úgy végzendő, mint a déli, illetve a délutáni ima. A két Szunna pedig úgy, mint a reggeli ima, de halkan. Mohamed Próféta (béke legyen vele) általában rövidebb szúrákat olvasott az esti imában. Erről szól a következő hagyomány is: „Imádkozott Moad Ibn Gabal a muszlimokkal, és nagyon hosszú szúrákat olvasott. Ezért egy medinai férfi otthagyta őket, s egyedül imádkozott. Moad ezek után azt mondta rá, hogy képmutató. Amikor a férfi ezt megtudta, elment a Prófétához (béke legyen vele) és elmondta neki ezt a történetet. Ekkor azt mondta a Próféta (béke legyen vele) Moadnak: Megkísértő akarsz lenni, Moád? Ha az emberek imavezetője (Imám) vagy, ne olvass hosszú szúrákat, mert a mögötted imádkozók között vannak öregek, betegek és van, akinek dolga van.” (al-Buhári, Muszlim)

Asz-Szunan al-rátibáh (a hangsúlyos imák): azaz olyan imák, amelyeket a Próféta (béke legyen vele) mindig megtett, és csak akkor, amikor elutazott – a fadzsr Szunnája és vitr kivételével – hagyta el őket. Ezek 12 rakából állnak, a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha egy muszlim szolga Allahért napi tizenkét szorgalmi rakát imádkozik az előírton kívül, Allah házat épít neki a Paradicsomban.” (Muszlim) Ezek a következők:

Asz-Szunan ghajr al-Muákkádah (a nem hangsúlyos ajánlatos imák): Vannak olyan más ajánlatos imák, amelyeket dicséretes megtenni, bár nincsenek hangsúlyozva:

– Két vagy négy raká aszr előtt: Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Allah kegyelmezzen az olyan embernek, aki négyet (rakát) imádkozott aszr előtt.” (Ahmed, Abu Dávúd, at-Tirmidi)

– Két raká magrib előtt: Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Imádkozzatok a magrib előtt, imádkozzatok a magrib előtt” harmadszorra azt mondta: „az, aki akar” – nem akarva, hogy az emberek Szunnának (ajánlatos imának) vegyék ezt. (al-Buhári)

– Két raká isa előtt: Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Minden két imárahívás között (azán és ikáma között) van egy ima, minden két imárahívás között van egy ima, azután azt mondta harmadjára: annak, aki akarja.” (al-Buhári, Muszlim) Így minden előírt ima előtt szorgalmi imát lehet végezni.

Ajánlatos egy kis szünetet tartani az ajánlott (Szunna) és a kötelező (Fard) ima között.