Feljegyezték Oszmán ibn Affánra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással, hogy azt mondta: Hallottam Allah Küldöttét (béke legyen vele) azt mondani:
Egy alkalommal odament Allah Küldöttéhez (béke legyen vele)egy férfi, és azt mondta: Vannak rokonaim, akikkel tartom a kapcsolatot, ők pedig nem tartják velem. Szépen bánok velük, ők pedig rosszul bánnak velem.
Anaszra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: Egyszer Allah Küldöttével mentem – akin egy durva szélű köpönyeg volt – és utolérte egy beduin, aki hatalmasat rántott a Próféta köpönyegén.
Abu Maszúd al-Anszáríra hivatkozva jegyezték fel, aki azt mondta: Így szólt Allah Küldötte (béke legyen vele): „Egy előttetek élő férfinek megvolt az elszámoltatása, és nem volt egyetlen jó cselekedete sem kivéve azt, hogy kereste az emberek társaságát.
Amr ibn Anbasza nevéhez fűződik az a hadísz, miszerint azt mondta: Elmentem Mekkába a Prófétához – a prófétaság elején – és azt kérdeztem tőle: Ki vagy te? Azt felelte: „Próféta!”
Ibn Maszúdra való hivatkozással jegyezték fel, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Nem lép be a Paradicsomba, akinek egyetlen porszemnyi nagyképűség van a szívében.”
Abu Szufján ibn Harb nevéhez fűződik az a hadísz, amely szerint, mikor Héraklitosszal, a bizánci császárral találkozott, utóbbi azt kérdezte tőle: Mit parancsol meg nektek a Prófétátok?
Történt, hogy egy férfi elment Allah Küldöttéhez (béke legyen vele) és azt kérdezte tőle: Ó, Allah Küldötte, ki jogosult a legjobban arra, hogy jóságos társa legyek? Azt felelte:
Abu Múszára – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással jegyezték fel, hogy azt mondta: Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta:
Áisa, a Próféta felesége, a következőt mondta: „Amikor Fátima (a Próféta egyik leánya) bement a Prófétához, a Próféta felállt, köszöntötte és megcsókolta, azután leültette az ülőhelyére.