Amikor honfitársaink összetalálkoznak egy-egy magyar muszlimmal, gyakran elcsodálkoznak azon, hogy az illető nem külföldi állampolgár, a szülei is magyarok, itt él hazánkban, és nem is kíván arab országban letelepedni. Sokan az iszlámot kizárólag arab emberekhez és az arab országokhoz kötik, és nehezen tudják elképzelni, hogy egy európai ember hogyan élhet a mindennapjaiban az iszlám hit előírásai szerint. Gyakran tesznek fel nekünk olyan kérdéseket, hogy „Mi késztetett arra, hogy felvedd az iszlám vallást?”, „Hogyan tudod ezt összeegyeztetni az európai élettel, a magyarságoddal?”, „Milyen dolog napjainkban állandóan kendőben járni?”, „Hogyan tudjátok megoldani, hogy gyermekeitek ne érezzék magukat kirekesztve a másságuk miatt?”, „Hogyan fér bele a mindennapi rohanó életbe a napi ötszöri ima, és a Ramadan hónap böjti időszaka?”. Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg azokban, akik nincsenek napi kapcsolatban muszlim emberekkel. Mivel sűrűn halljuk ezeket a kérdéseket, úgy gondoltuk érdemes röviden válaszolnunk néhányra közülük.

Szeretném megosztani Veletek Jakab György (Jákob) testvérünk hozzászólását egy blogbejegyzéshez. A hozzászólás önmagában álljon itt, - ha Isten megsegít minket - mindannyiunk épülésére:

Mátra

Az iszlam.com statisztikája szerint a napokban (2008 júliusát írjuk) valaki a google-ban rákeresett arra a szóra, hogy magyar népviselet, és a mi oldalunk jött be neki. Kíváncsiságomban ránéztem, hogy vajon hányadikként jön be az oldalunk erre a keresésre. Hatodikak voltunk. Szomorúan tapasztaltam ezt – hiszen az oldal fő profilja nem ez -, és ez ismét csak azt igazolta számomra, hogy milyen kevés a régi magyar kultúrával, néprajzzal kapcsolatos oldal, sokunk - a magyar emberek közül – mennyire nem foglalkozik már gyökereivel. Mindez sajnos nem csak általánosságban igaz, hanem ránk, muszlimokra is.

lisszabonAnnak idején mikor muszlim lettem, örömmel fedeztem fel az iszlám hatalmas tudástárát. Hamar rájöttem azonban, hogy a tudás javarésze arab nyelven férhető hozzá, így meg kellene tanulnom arabul. Ráadásul alig két hónappal azután hogy elmondtam a tanúságtételt, sikerült életemben először elutaznom egy iszlám országba – Tunéziába. A naponta ötször felcsendülő imárahívás, a helál ételek (végre nyugodtam ehettem bárhol húst), a sok hasonlóan gondolkodó tunéziai muszlim az ígéret földjévé tette számomra ezt az országot, amit csak betetézett a csodás tengerpart, a pálmafák, a bazár utánozhatatlan hangulata. Mikor hazatértem, csak tengtem-lengtem a munkahelyemen, és a bazár szűk sikátorainak fűszerekkel teli illata, a kis imahelyek áldással teli hangulata sejlett fel előttem lépten-nyomon. Úgy éreztem, hogy nekem bizony az lenne a legjobb, ha Tunéziába, vagy legalábbis egy arab országba költöznék, ahol nyugodtan tanulhatnám a nyelvet és a vallást, bármikor tudnék mecsetbe menni, stb.