iszlam.com

Összevont nyílt találkozó - 2012. 05. 17.
(Budapest Mecset - Magyarországi Muszlimok Egyháza)

A közhiedelemmel ellentétben a dzsihád nem jelent erőszakot vagy szent háborút. A dzsihádot nyugaton fordítják általában szent háborúnak, ami egyrészt nyelvészeti tévedés, másrészt a középkori keresztes hadjáratok elnevezéséből fakad. A háborút az arab nyelvben a harb, a harcot, a fegyveres küzdelmet pedig a kitál szavakkal jelölik. Az iszlám jogtudósok a háborút sosem nevezik szentnek, azonban abban az esetben, ha honvédelemről, tehát szabadságharcról, vagy pedig felszabadításról van szó, akkor a háborút igazságosnak vagy jogosnak nevezhetjük.

Magyarul beszélő muszlim férfiak találkozója - 2012. 05. 11.
(Budapest Mecset - Magyarországi Muszlimok Egyháza)

Az iszlám egyik legfontosabb jellemzője, hogy az arany középút vallása. Akár az iszlám hittanát, akár az istenszolgálati formákat, a vallás gyakorlásának formáit, akár a társadalom felé irányuló magatartást vesszük nagyító alá, minden területen megbizonyosodhatunk, hogy az egyetlen olyan vallás, amely az arany középutat jelenti. Allah így szólt a Koránban:
„S ekképpen tettünk titeket [muszlimokat] középúton lévő közösséggé, hogy tanúk lehessetek az emberiséggel szemben.” (Korán, 2: 143).

Napjainkban, amikor a napi politika éppúgy foglalkozik az iszlámmal, mint a különböző kulturális, irodalmi, szociológiai és teológiai intézmények szerte a világon, a magyar könyvpiac iszlámmal foglalkozó kínálata igen szegényes, a média csatornái pedig túlnyomórészt torzítva mutatják be az időben legfiatalabb világvallást. Az évszázadokon keresztül felhalmozódott tévhiteken, a botrányt hajhászó sajtóorgánumok hírein, és az arab terroristákról szóló könyvek, akciófilmek keltette előítéleteken kívül, hitelt érdemlő, tárgyilagos információ nem igen áll az érdeklődők rendelkezésére.

Magyarul beszélő muszlim férfiak találkozója - 2012. 04. 27.
(Budapest Mecset - Magyarországi Muszlimok Egyháza)

Az iszlám szeretetre és hittestvériségre tanít. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) mondta: „Nem teljes a hite annak, aki nem szereti a testvérének azt, amit magának szeret” (al-Bukhári, Muszlim). Az irigy ember sajnos sosem kívánja a hittestvérének azt, amit magának kíván. Ellenkezőleg, az irigy ember azt kívánja a hittestvérének, hogy meg legyen fosztva a jótól.

A hitben való megfelelő előrehaladás legjelentősebb feltételei közé tartozik az időnkénti önvizsgálat, önelszámoltatás, amely alatt gondolataink, magatartásunk, tevékenységeink, kapcsolataink, terveink felülvizsgálatát kell érteni, főként ami az Allahhal való kapcsolatunkat érinti. A magasságos Allah azt mondja: „Ó ti, akik hisztek! Féljétek Allahot, és tekintsen előre minden lélek, miféle [cselekedetet] küldött holnapra (a Feltámadás napjára), és féljétek Allahot! Bizony, Allah jól ismeri azt, amit cselekszetek” (Korán 59:18)

A muszlimok közel nyolc évszázadon keresztül uralkodtak Andalúziában, ahol nem csupán a saját civilizációjukat építették fel. Hatást gyakoroltak Keletre és Nyugatra egyaránt, hiszen a muszlim Andalúzia hatása Európára és a szomszédos területekre tagadhatatlan. Műveltté tették a barbárokat erkölcsi, morális hatásukkal, és hozzájárultak az európaiak felemelkedéséhez azáltal, hogy az utóbbiak a muszlimokon keresztül megismerhették az addig számukra ismeretlen tudományos, irodalmi és filozófiai ismereteket.

Sokan kérdezték a napokban tőlem a mecsetünkben, hogy mit szabad tenniük a muszlimoknak karácsonykor, szabad e látogatni keresztény rokonaikat és gratulálni nekik ünnepük alkalmából vagy sem. Sok éve már, hogy alaposan kiveséztem ezt a kérdést, és megalapozott álláspontra helyezkedtem. Látva, hogy az interneten is felmerült ez a kérdés, és néhány testvérünk véleménye szöges ellentétben áll a középutat követők véleményével, ezért engedjétek meg, hogy megosszak néhány gondolatot ez ügyben. Arra kérek mindenkit, hogy tárgyilagosan nyilatkozzon, és érveit mindig támassza alá bizonyítékokkal. Allah jutalmazzon mindenkit!

Lelki élet az iszlám vallásban 

Egyre többször esik szó a médiában, az oktatási intézmények falai között és a közéletben az iszlám vallásról és a muszlimok vallásgyakorlatáról. Ez önmagában pozitív fejleménynek tekinthető, hiszen az európai emberek számára lehetőség nyílik az iszlám minél jobb megismerésére, a félelmek, az iszlámofóbia leküzdésére, valamint a vallások közötti párbeszédre és a társadalmi kapcsolatok erősítésére, az eredményes együttműködésre. Ugyanakkor sajnálatos módon gyakran hangzik el az a vélemény, hogy a muszlimok hitélete csupán formalitásokból, üres szertartásokból áll, melyeknek nincs valódi spirituális tartalmuk. Ezek az állítások azt a benyomást keltik, mintha vallásunk értelmetlen lenne, mintha mi muszlimok vakon, puszta megszokásból vagy fanatizmusból követnénk az iszlámot és gépiesen gyakoroljuk vallásunkat. 

2001-ben fordítottam egy vallási témájú rövid művet „Tiltott dolgok, amit figyelmen kívül hagynak az emberek – és amelyektől óvakodni kell” címmel, Muhammad Szaleh al-Muneddzsid szíriai származású sejk tollából, aki olyan közismert vallástudósoktól tanult, mint Ibn Báz, Ibn Uthajmín, vagy al-Albání. Emlékszem arra, hogy ez volt az első könyv, amit arabról magyarra fordítottam, és amikor a könyvecske megjelent, vegyes fogadtatásban részesült a hazai muszlimok részéről. A többség kifejezetten örült annak hogy végre megjelent az iszlám hitélettel, viselkedéssel, családjoggal, kereskedelemmel és más témákkal foglalkozó, hiánypótló kiadvány, azonban voltak, akik fenntartásokkal fogadták. Akik nem rajongtak a könyvért, többek között azt sérelmezték, hogy az író az arab társadalmakban felmerülő problémákra adott meglehetősen markáns választ, és azt is szóvá tették, hogy a szerző a hanbalita jogi irányzatot és az ún. vahhábita mozgalmat képviseli, és a „minden tilos” típusú vallásosság ijesztő szellemét látták benne.

Az iszlám vallás tanításai egyértelműen kimondják, hogy az ún. égi (kinyilatkoztatott), vallások iránt toleranciát kell tanúsítani. Az iszlám megköveteli híveitől, hogy higgyenek az összes prófétában, akiket az Isten elküldött. Nem szabad különbséget tenni közöttük, hisz mindnyájukat Allah küldte el. Az iszlám nem kívánja felszámolni a más hitet követő közösségeket, sőt megvédi az Istenhez különböző módon közeledni vágyó emberek közösségét és imaházait, még akkor is, ha a Korán által helytelennek vagy felülírtnak ítélt formában imádkoznak: