Mohammed (béke legyen vele) Isten Küldötte - az iszlám prófétája

2012. szeptember 21. Pénteki szónoklat – Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) kiemelkedő ranggal bír a magasságos Allahnál. De vajon a muszlimok ismerik Mohamed prófétát? Vajon eleget tettek kötelességüknek prófétájuk iránt?

A magasságos Allah azért küldte el Mohamed prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse), hogy tökéletesítse általa a szép emberi jellemvonásokat. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Csupán azért küldettem el, hogy kiteljesítsem a szép erkölcsöt”.

A magasságos Allah különlegessé tette küldöttét, Mohamedet (Allah dicsérje és üdvözítse), aki így szólt egy hadíszban: „Hat dologban lettem előnyben részesítve a prófétákkal szemben: Megkaptam a [bölcsességet, mély jelentéseket] összegyűjtő [tömör] szavakat; meg lettem segítve a [zsarnokok szívében] félelmet keltő [hatalom] által; Megengedetté tétettek számomra a hadizsákmányok; tisztulássá és imahellyé tétetett a föld számomra; minden teremtményhez lettem küldve és velem zárult a próféták sora”.

2012. november 16. Pénteki szónoklat – Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Ezekben a napokban következik az iszlám történetének egyik dicső eseményének, a hidzsrának az évfordulója, amely az iszlám üzenetének átadásának újabb fejezetének kezdetét jelentette, és amely a legnagyobb hatással volt az iszlám elterjedésére.
Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) másodmagával vágott neki az útnak Mekkából Medinába tartva, miután a Mindenható Allah engedélyt adott neki a kivándorlásra. Amikor ugyanis felerősödött a muszlimok elleni üldöztetés Mekkában, Allah Küldötte álmában látta, hogy kivándorol egy városba, amelyben pálmaligetek vannak, és két domb között fekszik. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) utasította a Mekkában élő muszlimokat arra, hogy hagyják el a várost. Abú Bakr al-Sziddík, a Próféta legjobb barátja is elhatározta, hogy kivándorol, azonban Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta neki: „Ne siess, mert Allah talán társat ad neked”.

Sok szeretettel ajánljuk ezt a szép és hitben erősítő filmet, amely egy nemzetközi megemlékezés keretében született Mohammed Próféta (Áldás és béke legyen rajta) életéről és születéséről. Köszönetet mondunk a film leközlésének jogáért a Dialógus Platformnak.

Egyetlen ember élettörténetével sem foglalkoztak olyan aprólékos pontossággal, mint Mohammed (béke legyen vele) életútjával. Halála óta rengeteg könyvíró és tudós tanulmányozta és tanulmányozza mind a mai napig, hogy melyek az igaz hagyományok, és azok között milyen kapcsolatok vannak. Különböző módszerekkel kiszűrik, hogy melyek azok a történeket, amelyek nem hitelesen beszélik el Mohammed (béke legyen vele) életének mozzanatait.

Mohammednek (béke legyen vele) szokása volt Ramadan hónap napjaiban elvonulni, és magányosan elmélkedni, Isten felé fordulni. Ilyenkor mindig a Hirá hegy barlangját kereste fel, egy Mekkától nem messze fekvő, apró kis sziklaüreget. Negyvenedik életévében történt, hogy amikor ismét elvonult, megjelent neki Gábriel  (béke legyen vele) férfi alakjában. Az angyal, felszólította őt, hogy: „Olvass!”. „Nem tudok!” – felelte a Próféta (béke legyen vele). Az angyal erre erősen magához ölelte majd elengedte, és megint így szólt: „Olvass!”, mire a Próféta ismét így válaszolt: „Nem tudok!”. Az angyal pedig újból erősen magához ölelte, ismét felszólította, majd miután a Próféta (béke legyen vele) újra azt mondta: „Nem tudok!”. Gábriel  (béke legyen vele) ismét magához szorította, elengedte, és így folytatta:

Miután a muszlimok java már kivándololt Mekkából, Allah Küldötte (béke legyen vele) és Abú Bakar is elindult Medinába. Először a „Thaur” nevű barlangban húzták meg magukat, ahol három éjszakát töltöttek, így eltűntek a Kurejs szeme elől. Majd megérkeztek Medinába, ahol üdvözölték és befogadták őket, ahol felépítették az első mecsetet és Mohammed (béke legyen vele) lakhelyét. A Próféta (béke legyen vele) és kortársai (Allah legyen velük elégedett) tíz évig éltek Mediánban, mielőtt visszatérhettek volna Mekkába.

A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Bizony a legjobban azokat szeretem, és azok lesznek a Feltámadás Napján a legközelebbi ülőhelyen énhozzám közületek, akik a legszebb erkölcsűek.

Egy alkalommal, amikor a Dausz nevű törzs nem fogadta el az iszlám vallást, elment a Prófétához (béke legyen vele) egy emberük, akit at-Tufajl ibn Amr ad-Dauszínak hívtak, és azt mondta neki: Bizony Dausz törzse engedetlen volt és ellenszegült, ezért fohászkodj Allahhoz ellenük.

Allah Küldöttének (béke legyen vele) életútja telis-tele van kedvességgel, nemességgel és erkölcsösséggel. Soha sem hagyta el a száját förtelmes szó, és nem sértett meg senkit sem.

Saddádra való hivatkozással jegyezték fel, hogy azt mondta: Kiment a Próféta a mecsetbe Haszant vagy Huszeint tartva a kezében, majd előrelépett és letette a földre, azután elkezdett imádkozni tekbírt végezve. Amikor leborult, sokáig maradt abban a helyzetben, ezért felemeltem a fejem, és megláttam, hogy a kisgyermek a hátán volt, majd visszatértem a leborulás helyzetébe.

Allah Küldötte (béke legyen vele) sorba szokta állítani nagybátyjának, al-Abbásznak a három fiát: Abdullahot, Ubejdilláhot és Kuszajjirt, és azt szokta mondta nekik: „Aki legelsőnek ér ide hozzám, ezt és ezt fog kapni”. Ők versenyt futottak a Prófétához, majd a hátára és a mellkasára estek, ő pedig megpuszilta őket. (Ahmed)

Anasz, aki szolgája és társa volt, így jellemezte erkölcsét: „Nem volt Allah Küldötte (béke legyen vele) sem förtelmes beszédű, sem átkozódó, sem pedig gyalázkodó. Azt mondta a dorgálásnál: Mi lelte őt? Lenne inkább a homloka homokkal teli (vagyis fohászkodott az illetőért, hogy sok imát végezzen)!” (al-Bukhári)

Ezen az oldalon néhány rövidebb lélegzetű hagyományt olvashattok a Prófétáról (béke legyen Vele). A rövid, pár szavas hagyományokból tűnik ki igazán, hogy a Próféta (béke legyen Vele) mennyire velősen, a lényeget megragadva és megértetve fejezte ki mondandóját.

A Próféta (béke legyen vele) nevelő szavaiból idézve: „Nincs közöttünk olyan, aki ne lenne könyörülettel a kisebb iránt, és aki ne ismerné a felnőttnek járó jogokat.” (Ahmed és al-Hákim)

1. oldal / 16