Anasz, aki szolgája és társa volt, így jellemezte erkölcsét: „Allah Küldötte sohasem beszélt csúnyán, nem átkozódott, s nem sértegetett. Ha valakit meg akart dorgálni, aszt mondta: Mi lelte őt? Lenne inkább a homloka homokkal teli (vagyis inkább sokat imádkozott volna).” (al-Bukhári)