Olyan szintű volt igazságossága, hogy még a hozzá szeretetben legközelebb álló embereknek sem hízelgett. Megtörtént, hogy egy előkelő asszony lopott és megérdemelte a büntetést. Hozzátartozói azonban a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egyik legszeretettebb követőjéhez, Uszáma ibn Zejdhez mentek, hogy közbenjárjon számukra a büntetés elengedésében. Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) hatalmas haragra gerjedt amiatt, hogy valaki az igazságszolgáltatás szentségét akarta megsérteni, miután megismerte az iszlám vallást, annak ellenére, hogy a bűnös egy hozzá rokonságban közel álló ember volt. Áisára hivatkozva jegyezték fel, miszerint azt mondta: A Kurajs (arab törzs) nagy gondban volt egy Makhzúm klánbeli asszony miatt, aki lopott, és azt mondták: Senki sem mert beszélni vele (a Prófétával) csupán Uszáma ibn Zejd, akit Allah Küldötte nagyon szeretett. Uszáma beszélt vele, mire azt mondta Allah Küldötte: „Vajon közbenjársz Allah egyik büntetésében?” Majd felállt és beszédet mondott, így szólván: „Bizony az pusztította el azokat, akik előttetek éltek, hogy amikor előkelő lopott közülük, akkor elengedték, ám ha a gyenge lopott, akkor végrehajtották a büntetést. Allahra esküszöm, ha Fatima, Mohamed lánya lopna, neki is levágnám a kezét!” (al-Bukhári és Muszlim).
Mohamed, a Küldött: a szép erkölcsök embere
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) legjobban nagyszerű és kimagasló erkölcsével tűnt ki, azzal, ahogyan a hozzá közeli vagy távoli, ellenséges vagy barátságos emberekkel viselkedett. Minden elfogulatlan ember tanúsítja ezt.
Olyan ember volt, aki mindig jóságosan, mosolygós arccal és szép beszéddel fogadta az embereket, a gonoszságot jósággal viszonozta, és felülemelkedett a kicsinyes dolgokon.
Azt tanította követőinek, hogy az a legjobb ember, aki a legjobb erkölccsel bír. Azt mondta: „A legjobbak közé tartozik közületek az, aki a legjobb köztetek az erkölcsösségben.” (al-Bukhári).
Sőt arra tanította őket, hogy az lesz hozzá a legközelebbi helyen a Paradicsomban, aki a legszebb erkölcsű közülük. Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) így szólt: „Azok a legszeretettebbek számomra közületek és a legközelebbi helyen lévők énhozzám a Feltámadás Napján, akik a legszebb erkölcsűek köztetek.” (szahíhul-dzsámi 2201).
Szép erkölcse nem korlátozódott követőire, hanem magában foglalta ellenségeit is. Amikor azt kérték tőle, hogy fohászkodjon a bálványimádók ellen, azt mondta: „Én bizony nem átkozónak küldettem, hanem könyörületként küldettem el.” (Muszlim).
Mohamed, a Küldött: a béketűrés embere
Azok az előítéleteket gerjesztő híresztelések és hamis vádak, amelyek híján vannak a legminimálisabb tudományos szavahihetőségnek, és amelyek úgy állították be Mohamed Prófétát (Allah áldása és békéje legyen vele), mint egy béke és párbeszéd ellenes vezért, eltorzították a valóságot. Ő a béke híve volt az élet minden terén. Élete telis-tele van a béketűrésre utaló eseményekkel. Jó példa az, amikor a medinai zsidók úgy köszöntek neki, hogy elferdítették a köszönésre használt szót (szalam alejkum), és e helyett a halálát kívánták (szaam alejkum) találkozásukkor.
El tudjuk képzelni, mit tenne ilyen helyzetben egy kormányzó és hadvezér, akinek engedelmeskednek, és akinek a parancsa szent, ha valaki ilyen ravasz módon a halálát kívánná? Egészen biztos, hogy nem tűrné szó nélkül ezt az agyafúrt sértést!
A Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele) azonban, aki felismerte ezt a furfangot, nem viszonozta ezt a kívánságot, hanem nagyfokú béketűrésről tett bizonyságot. A történet szerint, egy napon, amikor Mohamed (Allah áldása és békéje legyen vele), az Isten Küldötte, feleségével, Áisával ült, elment mellettük egy csoport zsidó vallású ember, akik úgy tettek mintha üdvözölték volna, miközben sértegették. Áisa rájött a furfangra, és azonnal viszonozta a sértegetést. Mit tett ekkor Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele)? Örült annak, hogy a felesége így viselkedett? Az igazság az, hogy semmi ilyen nem történt, sőt ellenkezőleg, a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) megdorgálta szeretett feleségét, béketűrésre és kedvességre intette őt, és óva intette a keménységtől és az erőszakosságtól.
Áisára való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: „A zsidók amikor köszöntek a Prófétának – Allah dicsérete és békéje legyen vele – azt mondták: eszám alejk! (halál reád). Rájöttem erre és azt mondtam: Legyen tirátok a halál és az átok is! A Próféta azt mondta: Lassan, ó Áisa! Bizony, Allah szereti a kedvességet minden dologban…” (al-Bukhári, Muszlim).
Mohamed, a Küldött: a tudomány és a civilizáció embere
Aki tudatlanul, vagy tisztességtelenül ítélkezik Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) felett, azt állíthatja, hogy Mohamed (Allah áldása és békéje legyen vele) a tudomány és a civilizáció ellensége volt. Ennek az oka talán abban rejlik, hogy egyes muszlim közösségek helyzetéből indulnak ki, majd ennek alapján ítélik ilyennek Mohamed Prófétát (Allah áldása és békéje legyen vele) és az iszlámot. Ez azonban a tudományos kutatás etikája szerint nem igazságos ítélet. A tárgyilagos kutatónak ugyanis el kell ismernie, hogy Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) fektette le követői számára a tudomány és a civilizáció alapjait, amelyre birodalmukat építhették, amely évszázadokig fennmaradt és meghódította az egész akkori világot.
Az emberiség még mostanáig is emlékszik arra, hogy a tudományos forradalom és a világ civilizációi, de főként az európai civilizáció sokat köszönhet az andalúziai muszlim civilizációnak.
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) a tudomány és a civilizáció szószólója volt, hiszen az első szó, amely kinyilatkoztatásra került az általa közvetített Szent Könyvben (a Koránban) ez volt: „Olvass!”, vagyis az olvasásra való felszólítás. Emellett van egy Korán-fejezet (szúra), amely „az Írótoll” címet viseli, vagyis a tudomány legalapvetőbb eszközéről lett elnevezve. A tudásnak hatalmas rangja van az iszlámban, előnye és jutalma kimagasló. Allah azt mondta: „Allah több fokkal emeli magasabbra azokat, akik hisznek közületek, és akiknek tudás adatott” (Korán 58:11). Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: „Aki a tudás keresése kedvéért útra kel, annak Allah könnyűvé teszi az utat a Paradicsomba, az angyalok pedig megelégedve leeresztik szárnyaikat a tudáskeresőre. A tudósért bocsánatot kérnek az egekben és a földön lévők. A tudós előnye Allah többi imádójával szemben olyan, mint a telihold előnye a többi bolygóval szemben. És a tudósok a próféták örökösei, hiszen a próféták sem dirhemet, sem dinárt nem hagytak hátra, hanem a tudást hagyták hátra. Aki ezt veszi, bőséges szerencsét vesz.” (Abu Dáúd, at-Tirmidi). A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egy olyan fejlett civilizáció szószólója, amelynek szilárd alapjai vannak, és nincs olyan ember, aki képes lenne egy tudatlan és barbár népet, mely rabláson, fosztogatáson és igazságtalanságban él, olyan néppé változtatni, amely kimagaslik mind erkölcsi, mind pedig tudományos téren, csak Isten Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele).
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) képes volt arra, hogy népét kivezesse a tudatlanság, az elmaradottság és az igazságtalanság állapotából a tudás és a haladás állapotába. Egy olyan civilizáció alapjait fektette le számukra, amely egyensúlyt teremtett a lélek és a test követelményei között, és követőit képessé tette arra, hogy évszázadokon keresztül a világ vezetői legyenek mindaddig, amíg ragaszkodnak ezekhez az alapokhoz.
Az a tudományos és civilizációs lemaradás, ami követőit érte korunkban, egyrészt az iszlám alapjaitól való eltávolodásnak, másrészt pedig annak az európai és nyugati gyarmati örökségnek az eredménye, amely a volt gyarmatosítók ügynökeit juttatta hatalomra az iszlám világban, megakadályozva a tudományos és kulturális újjáéledést, amely Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) civilizációjának alapjaira épül.
Mohamed, a Küldött: Könyörület a teremtmények számára
Könyörülete a nők iránt
A nők jogai az iszlám megjelenése előtt el voltak tiporva. Megalázták, sőt élve eltemették őket az akkori Európa és Perzsia szeme láttára és füle hallatára, amely birodalmak akkor saját terjeszkedési vágyálmaikkal voltak elfoglalva.
Amikor eljött Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) visszaadta az életet a nőknek, és kimentette őket a szolgaság poklából, hiszen olyan emberként kezelte őket, akinek van méltósága, becsülete és emberi mivolta, és ugyanannyi joga és kötelessége van, mint a férfinak. Ugyanakkor elismerte azokat a különbségeket, amelyek a teremtettségből fakadnak.
Megtiltotta azt, hogy kioltsák a nő életét, élve eltemessék, bántalmazzák, igazságtalanul bánjanak vele és megsértsék. Azt, aki a legszebben bánik a nőkkel, a legjobb követőjének nevezte. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: „Azok a legjobbak közületek, akik a legjobban bánnak asszonyaikkal.” (szahíhul-dzsámi 1232).
A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt is mondta: „A hívők közül azok a legteljesebb hitűek, akik a legjobb erkölcsűek. A legjobbak közöttük pedig azok, akik a legjobbak asszonyaikhoz!” (Ahmed).
A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt parancsolta a muszlim népnek (az ummának), hogy bánjanak kedvesen és gyengéden a nőkkel, akiket törékenységükben az üveghez hasonlított. Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) erélyesen óva intett attól, hogy megsértsék a nők jogait. Azt mondta: „Ó, Istenem (kérem, hogy tanúsítsd): óva intek (mindenkit) két védtelen csoport, az árvák és a nők jogainak megsértésétől!” (szahíhul-dzsámi 2447).
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) még halálos ágyán sem feledkezett meg a nőkről, és utolsó szavainak egyike a nők jogainak megerősítésére vonatkozott. Hallott-e valaki arról, hogy a történelem nagyjai közül bárki is a nők jogait és a velük való jó bánásmódot kötötte volna az emberek lelkére életének utolsó pillanataiban? Egyetlen ilyen személyre sincs példa, hiszen mindenki saját magával van elfoglalva halálakor.
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) nagysága és a nők iránti tisztelete és könyörületessége azonban pont ebben a feszült és súlyos állapotban mutatkozott meg, miközben a halállal kellett megvívnia. Nem csupán utasított a nők iránti jóságra, hanem arra ösztönözte a társait, hogy egymás lelkére kössék azt. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: „Kössétek egymás lelkére az asszonyokkal való jó bánásmódot!” (al-Bukhári, Muszlim).
Abu Szaíd Al-Khudrí hagyta hátra: A nők megkérték a Prófétát: „A férfiak teljesen lefoglaltak téged velünk szemben. Tégy hát meg nekünk egy (külön) napot.” Így megígért nekik egy napot, amelyen találkozik velük, tanítja őket a vallásra, és utasításokat ad nekik. Egy ilyen alkalommal történt, hogy azt mondta nekik: „Nincs olyan nő közületek, aki ha elveszíti három gyermekét, ne lenne számára védőpajzs a pokol tüzétől.” Egy asszony megkérdezte: „És ha csak kettőt?” Mire azt felelte: „Akár kettőt.” (al-Bukhári)
Könyörülete a zsidókkal és a keresztényekkel
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) nem csupán követői iránt volt könyörületes, hanem a zsidók és a keresztények iránt is. Volt például egy zsidó szomszédja, aki állandóan zaklatta őt. Minden nap a Próféta ajtaja elé tette a szemetét, ennek ellenére ő könyörülettel, kedvesen bánt vele, és nem viszonozta a gonoszságát, hanem fogta a szemetet és elvitte messze a háztól, anélkül hogy vitába szállt volna szomszédjával.
Egy napon, amikor megszűnt a zaklatás, a Küldött arra gondolt, lehet hogy valami baja esett a zsidó szomszédjának, ezért elhatározta, hogy meglátogatja és megvigasztalja. Láthatja az olvasó milyen határtalan volt a Küldött könyörületessége, hiszen annak ellenére megszánta szomszédját, hogy az folyamatosan ártott neki.
Amikor elment hozzá, betegen találta, úgy ahogyan gondolta. Kedves szavakkal illette, állapotáról érdeklődött. Ez ékes bizonyítéka a nemes erkölcsnek, az emelkedett léleknek és a nagyságnak.
Igencsak elcsodálkozott a zsidó ember azon, hogy Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) meglátogatta, eljött hozzá, hogy megvigasztalja őt betegségében, noha amikor egészséges volt, ő folyton zaklatta a Prófétát. Felismerte, hogy ilyen nemességre csak Isten Küldötte képes. Megértette hogy Mohamed (Allah áldása és békéje legyen vele) Allah küldötte, így képtelen volt mást tenni, mint hinni Mohamed küldetésében és felvenni az iszlám vallást, és azt mondta: „Tanúsítom, hogy nincs más isten, kivéve Allah, és Mohamed Allah küldötte.”.
A bálványimádókkal való könyörülete
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egyaránt jót akart a hozzá közel állóknak és a távoliaknak is. Barátaival és ellenségeivel is könyörületesen bánt, mert könyörületességgel és együttérzéssel volt teli a szíve, és csakis jogos esetben nyúlt a keménységhez és a szigorhoz.
A mekkai bálványimádók hiába üldözték és zaklatták, jósággal viszonozta a gonoszságukat, és olyannyira ügyelt arra, hogy a helyes útra vezesse őket, hogy szinte megszakadt a szíve a szomorúságtól, amiért nem követték őt. Allah azt mondta neki a Koránban: „Ne pusztítsd el magad a miattuk való szomorúságban!” (Korán 35: 8).
Könyörülete a szegények és a rászorulók iránt
Mohamedet, a Küldöttet (Allah áldása és békéje legyen vele), nem tette beképzeltté az, hogy követői tiszta szívükből, példátlan szeretettel övezték őt. Parancsnok volt, akinek engedelmeskedtek, barát, akit szerettek, és hatalmas ember, akit tiszteltek. Annak ellenére, hogy ilyen magas volt a rangja, Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) szerény volt, szerette a szegényeket, együtt érzett velük, vigasztalta őket, amivel csak tudta: pénzzel, étellel, jó erkölccsel, szép szóval. Az volt a szokása, hogy kereste a társaságukat, beszélgetett velük, kedveskedett nekik és tréfálkozott velük, hogy örömöt szerezzen nekik.
Az idegen személy, aki messzi földről érkezett és nem tudott tovább utazni, a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) szemében nem volt idegen. Úgy viszonyult hozzá, ahogyan országa lakóihoz, sőt még jobban bánt vele, mint velük. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) az utazót nem kötelezte tartózkodási okmány vagy beutazási engedély beszerzésére, hanem parancsot adott arra, hogy bánjanak jóságosan vele, bárkiről legyen is szó, mert Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) alkotmánya biztosította az étkezéshez, a ruházkodáshoz, a lakhatáshoz, a munkához, az egészséghez és a tanuláshoz való jogot. Senki sincs elhanyagolva ezen alkotmány szárnya alatt, bármennyire szegény az illető, vagy bármilyen speciális szükségletei vannak. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) utat mutatott követőinek az idegenek megsegítésében és a nekik szánt ingyenes szolgáltatások területén való vetélkedésben. Igen, Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) mindenkivel könyörületes volt.
Könyörülete a népek iránt
Modern korunkban a népeknek rendkívül nagy szüksége van egy szilárd erkölcsi rendszer által felügyelt igazgatási rendszerre, amely megkönnyíti az emberek ügyeinek intézését, és mindenkinek megadja a jogos részét. Így az ügyintézés könnyűvé és nyugodtan elvégezhetővé válik, és az emberek kihasználhatják azokat a hosszú órákat, melyeket a bonyolult ügyintézéssel és a jogi keresetek utáni szaladgálással pocsékolnának el.
Ha megvizsgáljuk Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) tanításait, azt találjuk, hogy igazgatási rendszere az ügyintézés megkönnyítésére épül, hiszen beosztottait könnyítésre, tisztességre és az ügyfelekkel való jó bánásmódra nevelte. Amikor elküldte két társát Jemenbe, hogy bírókként dolgozzanak ott, azt mondta nekik: „Könnyítsetek, és ne nehezítsetek! Hozzatok örömhírt és ne riasszátok el az embereket!” (al-Bukhári és Muszlim).
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) igazgatási rendszerét határozottság és szigor jellemezte. Szigorúan megtiltotta követőinek, hogy úgy nevezzenek ki valakit, hogy közben létezik alkalmasabb személy a pozíció betöltésére.
A Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) által alapított igazgatási rendszer szigorú elszámolás alá helyezte a beosztottakat, a hivatalnokokat. Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) a lehető legnagyobb büntetéssel fenyegette meg azon beosztottait, akik csalást követtek el munkájukban, azzal, hogy meg lesznek fosztva a Paradicsomtól, amelyről örömhírt kapott az emberiség. Azt mondta: „Minden olyan ember, akire Allah ráhagyott egy nyájat (vezetőjük lett), és (az ember) nyáját becsapva (jogukat csorbítva) hal meg, Allah tilalmassá teszi számára a Paradicsomot.” (al-Bukhári és Muszlim).
Aki a népet csapja be, annak nincs köze Mohamed Prófétához (Allah áldása és békéje legyen vele). Erre jó példa az, amikor olyan emberrel találkozott, aki becsapta az embereket a kereskedelemben. Abu Hurejrára való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: „Allah Küldötte elhaladt egy ételt áruló férfi mellett, majd belenyúlt kezével az ételbe, mire kiderült, hogy az alul romlott volt. Erre a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: ’Nem való közénk (nem követ engem), aki becsap!’” (abu Dáúd).
Könyörülete az állatok iránt
Nem kell azon csodálkozni, hogy az állatok is élvezhették Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) szeretetét, kedvességét és könyörületét, hiszen Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) sem embert, sem állatot nem bántalmazott, sőt megtiltotta követőinek is, hogy bántalmazzák az állatokat.
Megtiltotta például, hogy több terhet tegyenek az állatra, mint amennyit az elbír. Megtiltotta, hogy kevés ételt adjanak az állatoknak, és hogy megerőltessék őket a munkában. Megtiltotta, hogy jogtalanul öljenek meg egy állatot. Megtiltotta, hogy célba lövésre használják az állatokat, mivel az kínzást jelent. Megtiltotta, hogy azon szórakozzanak, ahogyan az állatok egymással küzdenek (állatviadal).
Abdullahra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: „Együtt utaztunk a Küldöttel, aki valamely dolgában útnak indult. Megláttunk egy madarat, amelynek két fiókája volt, majd elvettük tőle a fiókákat. Amikor pedig jött a madár, (kicsinyeit keresve) eszeveszetten repkedett. Amikor visszatért a Próféta, azt kérdezte: ’Ki okozott ijedséget ennek a madárnak azzal, hogy kivette kicsinyeit? Tegyétek neki vissza őket!’” (Abu Dáúd.).
Mohamednek, a Küldöttnek (Allah áldása és békéje legyen vele), az volt a szokása, hogy odanyújtotta a macskának a tálat könyörületességéből és kedvességéből fakadóan, hogy a kezéből igyon. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a prófétai intelmekből, tanításokból árad a kedvesség, az irgalom és a könyörület, függetlenül attól, hogy mely teremtmény felé irányul.
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), vallási vezetőként és államférfiként
Hány vezér és történelmi személyiség próbált meg dicsőséget szerezni és emberi eszméken alapuló rendszer alapítani, ám a történelem során senkinek sem sikerült olyan egyöntetű, pontos rendszert létrehoznia, amely egyensúlyba hozza a lélek követelményét a test követelményével. Mindig valamelyik oldalára elbillent a mérleg.
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azonban képes volt arra, hogy új dolgot hozzon a világ számára, amelyben példátlan összhangot alkotott a lelki és a testi oldal. Olyan államot épített fel, amelynek nincs élete vallás nélkül, és olyan vallást, mely nem ismer az állam helyett semmit, amely azt pótolhatná.
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) képes volt arra, hogy meggyógyítsa a lélek sebeit, amelyeket a materialista életmód okozott, és képes volt arra is, hogy megszüntesse az anyagi természetű szükségletek hiányát, melyet a lélekre való kizárólagos összpontosítás okozott. Ezáltal vált őszinte lelki tanítóvá, feddhetetlen politikussá és igazságos kormányzóvá. Vad törzseket egyesített egy civilizált nép formájában, a különböző népeket pedig egy nemzetté kovácsolta össze, amely dicsőségre tett szert az Egyetlen Istenbe vetett hit zászlaja alatt.
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), a tisztaság és a környezetvédelem embere
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) élete és vallása kiemelkedett a többi vallás és ideológia közül a tisztaságra és a környezet védelmére vonatkozó szigorú tanítások által, melyeket követőinek szabott meg.
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) előírta azon testrészek megmosását, amelyek ki vannak téve a szennyeződésnek, és amelyek a munkavégzés során igénybe vannak véve, úgymint az arc, a száj, az orr, a kezek és a lábak. Ezeket a testrészeket ötször kell minden nap megmosni.
A fürdést, a test egészének megmosását, pedig rendszeresen ajánlott Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) követőinek elvégezniük. Követőit szigorúan arra kötelezte, hogy teljes mértékben tartsák tisztán magukat az emberi testből származó tisztátalanságoktól, amelyektől a ruházatukat is meg kell óvniuk. Emellett óva intett attól, hogy az emberek által lakott területek hulladékokkal legyenek beszennyezve.
Ugyanakkor megtanította követőinek az egészségügyi karantén elvét azáltal, hogy megparancsolta nekik azon lakott területek elkerülését, ahol járvány tört ki, és azt, hogy nem szabad elhagyniuk településüket – amennyiben fertőző betegség terjedt el – a közegészség megóvása érdekében, nehogy világméretű, az egész emberiséget fenyegető járvány törjön ki.
Ilyen és ehhez hasonló tanításokra építette Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) az iszlám egységes társadalmi rendszerét, egy egészséges és tiszta környezetben. Tanításaiban nincs helye a piszoknak és a szennyezésnek, sem a ruházatot, sem a testet, sem pedig az ember környezetét illetően.
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), az ízlés és a szépség embere
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) számára az evilági dolgok közül az egyik legkedvesebb az illatszer volt, ahogy ezt egy hadíszban meg is említette. Nagyon szerette a jó illatokat, és az volt a szokása, hogy sok illatszert használt és elképzelhetetlen volt, hogy bárki rossz illatot érzett volna rajta.
Ehhez társult még a példátlanul kitűnő ízlése, hiszen ő mindig a legszebben, legcsinosabban mutatkozott az emberek között. Ennek a magával ragadó látványnak tovább emelkedik a jelentősége, ha figyelembe vesszük azt az ízléstelen, tisztaságot és szépítkezést elhanyagoló közeget, melyben Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) megjelent. Olyan volt, mint egy elbűvölő szépségű virág a sivatag kellős közepén.
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), jelmondata a mosolya volt
Korunkban, ahol egyre erősödnek a társadalmi nyomások és a lelki betegségek, az embernek nagy szüksége lenne a mosolyra, olyanra, melyet Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) rajzolt híveinek és követőinek arcára.
Sikerült neki és tanításaihoz hű követőinek felülemelkedni az élettel járó nehézségeken, a társadalmi nyomáson, s így megmenekültek az emberek életét megrontó lelki válságoktól, biztosítva maguknak a boldogságot és a nyugalmat.
Mohamed Prófétának (Allah áldása és békéje legyen vele) az állandó jelmondata – akár otthonléte, akár utazása alatt – a mosolya volt. Mindig ilyennek látták őt az emberek, és bárkivel is találkozott, enyhítette ezáltal annak fájdalmait és meggyógyította sebeit.
Abdullah ibn al-Háriszra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: „Nem láttam senkit szebben mosolyogni Allah Küldötténél!” (at-Tirmidi). Ugyanakkor Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele), sohasem lépett volna túl az illemszabályokon, és a tekintélyét sem tette kockára a túlzott nevetéssel és hahotázással, hanem illem- és tisztelettudóan mosolygott.
Ugyancsak Abdullah ibn al-Háriszra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: „A Küldött nevetése csupán mosolygás volt.” (at-Tirmidi). Ez azt jelenti, hogy nevetése nem járt hahotával, mely ellentétes a kiegyensúlyozottsággal és a tekintély megőrzésével.
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), a könnyítés embere
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) kedvelte és alkalmazta a könnyítést az emberek és ügyeik vonatkozásában. Ezzel szemben nem szerette a velük szembeni keménységet és ügyeikben a megszorítások alkalmazását.
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: „Hozzatok örömhírt, és ne riasszatok el! Könnyítsetek és ne nehezítsetek!” (al-Bukhári és Muszlim).
Azt is mondta: „Csupán könnyítőkként lettetek elküldve, nem pedig nehezítőkként!” (al-Bukhári).
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), a béketűrés és a megbocsátás embere
Aki szemügyre veszi a nagy vezérek és történelmi személyiségek tetteit, miután győzelmet arattak egy vereséget követően, rá fog találni egy közös tulajdonságra, amely összekapcsolja őket, s amelytől csupán a próféták mentesek. Ez a tulajdonság a bosszúállás.
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azonban páratlan példát mutatott a győztes ember nemességére. Annak ellenére, hogy kiűzték Mekkából, elkobozták minden vagyonát és prófétaságának kezdetén súlyos bántalmazásban részesült a város lakóinak részéről, amikor elsöprő győzelemmel lépett be a városba, nagysága és nemes erkölcse nem engedte meg neki a bosszút, hanem megbocsátott mindenkinek, aki igazságtalan volt vele szemben és amnesztiát hirdetett, miközben képes lett volna bosszút állni rajtuk.
Eképpen nevelte az iszlám Mohamed Prófétát (Allah áldása és békéje legyen vele) és követőit erre a magas erkölcsi szintre, megszabadítva őket az egoizmus és az önzés béklyóitól.
Hogyan is lehetett volna másképp, miközben a Könyv (a Korán), mely kinyilatkoztatásra került azt mondja: „Folyamodj a megbocsátáshoz, parancsolj a jóra, és fordulj el a tudatlanoktól!” (Korán 7: 199).
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), a gyengéd, kedves társ
Mit tenne a Kedves Olvasó, ha tiszta szívéből szeretne és kedvelne valakit, majd jönne egy ember, aki lealacsonyítóan beszélne róla és megalázná? Mit tenne akkor, ha vallásos ember lévén, valaki durva módon bemocskolná az imahelyét? Minden bizonnyal megharagudna, indulatossá válna és sürgetné, hogy minél előbb büntessék meg a tettest. Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azonban nem így cselekedett, mert nem hitt a hirtelen reakciókban. Ellenkezőleg, olyan ember volt, aki irányította az indulatait és mindent meggondoltan cselekedett. Minden esetet körültekintően és hosszú távon gondolkodva kezelt. Vegyük példának a következő esetet, mely alátámasztja mindazt, amit mondtunk.
Történt, hogy egy beduin férfi érkezett Medinába, aki még nem érintkezett az új várossal, melyet Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) épített újjá követőivel együtt. Ez a beduin rendkívül furcsán viselkedett a civilizált város lakóinak szemében. Mi volt ez a furcsa viselkedés? Ha valaki belép egy nyilvános és köztiszteletben álló helyre, majd az emberek előtt vizel, az bizony igen furcsa viselkedés, és pont ezt tette a beduin férfi Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) és társai gyülekezőhelyén, a mecsetben, amely a legszentebb hely a muszlimok szemében, s amely egyben Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) államigazgatásának székhelye is volt. Ennek a borzalmas látványnak hatására Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) követői nem tudták magukat türtőztetni és rettenetesen rákiabáltak a férfire, követelve, hogy azonnal hagyja abba ezt az undorító magatartást.
Bár az esemény néhány pillanatig tartott csupán, Mohamed Prófétán (Allah áldása és békéje legyen vele) nem lett úrrá az indulat, hanem egy pillanat alatt átlátta a beduin férfi személyiségét, és arra a megállapításra jutott, hogy ez a férfi tudatlan és a tette nem hordozott semmilyen támadó szándékot, csupán azért viselkedett így, mert el volt maradva attól a tisztaságot és illemtudást hirdető civilizációtól, amelyet Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) alapított a fővárosában. Ezért arra utasította követőit, hogy hagyják békén a beduint, és egy vödör vizet öntsenek a vizeletre. Az esetet követően Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) maga ment oda hozzá, és kedvesen, gyengéden és elnézően megtanította arra, hogy ez a hely nem való az efféle cselekedetre. A beduint örömmel töltötte el a jó bánásmód és a szép erkölcs, ahogyan Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) tanította őt.
Mohamed Prófétát (Allah áldása és békéje legyen vele) nem akadályozta meg a komolysága abban, hogy jókedvű legyen és viccelődjön felnőttel és gyermekkel
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) nem volt mogorva, komor arcú férfi, hanem jókedvű és mosolygós, ugyanakkor illemtudó volt, és mindig megőrizte tekintélyét. Sosem tréfálkozott úgy, hogy elveszítette volna a tekintélyét és a méltóságát, vagy úgy, hogy megbántott volna másokat érzéseikben. Úgy tréfálkozott, hogy jókedvvel és örömmel töltötte meg mindazok szívét, akik körülötte voltak a családjából és a társai közül.
Anaszra hivatkozva jegyezték fel, hogy egy beduin emberről, akit Záhirnak hívtak – s akinek az volt a szokása, hogy a pusztából hozott ajándékot Mohamed Prófétának (Allah áldása és békéje legyen vele), aki viszonzásképpen mindig megrakodva indította el, amikor hazafelé indult – azt mondta Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele): „Záhir a mi pusztalakónk, mi pedig az ő városlakói vagyunk.” Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) szerette ezt az embert, aki rút ábrázatú volt. Egy napon odament hozzá, miközben az a portékáját árulta, és hátulról átölelte őt. A beduin viszont nem látta, így annyit mondott: ’Engedj el! Ki vagy?’ Hátranézett és megismerte a Prófétát (Allah áldása és békéje legyen vele), s miután felismerte, már nem zavarta, hogy a háta hozzátapadt a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) mellkasához. Ekkor Allah Küldötte azt mondta: „Ki vásárolja meg a rabszolgát?” Erre Záhir azt felelte: Ó Allah Küldötte, Allahra esküszöm, olcsónak fogsz találni. Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) erre azt mondta: „Allahnál azonban nem vagy olcsó.” Egy másik változat szerint azt mondta: „Ám Allahnál drága vagy!” (Ahmed).
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), magas szintű testedzésre ösztönöz
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) arra ösztönözte követőit, hogy magas szintű testedzést végezzenek, amelynek elsősorban az a célja, hogy erősítse a testet, a lélek számára kikapcsolódást jelentsen, a társadalomnak pedig hasznot hozzon, anélkül hogy kárt okozna vagyoni vagy egészségügyi téren.
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) saját maga is gyakorolt néhány testedzési formát, mint pl. a futást, a birkózást és a lovaglást. Ugyanakkor Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) alkotmányában a sportnak és a sportolásnak vannak feltételei: legyen sportszerű, magas erkölcsű és nemes célból űzzék.
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), különleges városépítészeti rendszer kialakítója
A kietlen sivatagban, ahol nem ismerték a civilizált, városi életet, Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) olyan csodálatos városépítészeti rendszert dolgozott ki, amely kiemelkedett a pontos tervezéssel, az állam és a társadalom érdekeinek figyelembe vételével, s mindezeket vonzó művészi látvánnyal kötötte egybe.
A főváros központja a mecset volt, amely a kormányzás és a nép gyülekezési helyéül szolgált, ahol a fontos események és vészhelyzetek idején összegyűlhettek. Ez a mecset volt a szegények menhelye, menekülttábora is egyben, ahol az állam és a jótékonysági szervek biztosították számukra az ételt, a ruházatot és a lakhelyet is, de emellett azoknak az idegeneknek is helyet adott, akik az államon kívülről érkeztek, s akiknek a mecset egyik részében ételt adtak és szálláshelyet.
Az a városépítészeti tervezés, amelyet Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) dolgozott ki fővárosában, Medinában, arra alapult, hogy a piac és a lakások a mecset köré legyenek építve, hogy a piacon dolgozók és az otthonukban tartózkodók a lehető legkönnyebben jussanak el a mecsetbe, és a leggyorsabban kerülhessenek kapcsolatba a kormányzat központjával.
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) városában a nép egy szilárdan összefogott egységet, összekapcsolódó láncot alkotott, ahol mindenki az események szívében volt, megkülönböztetés nélkül.
Mohamed, a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele), a nevelés és az oktatás embere
Az igazságos kutató csodálja azt a páratlan képességet, melynek Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) a birtokában volt, s amellyel képes volt egy írni-olvasni nem tudó népet olyan néppé változtatni, mely büszkélkedhet a tudásával, és amelynek tagjai között a tudósok az állami és a társadalmi ranglétra legmagasabb szintjét foglalják el.
Amikor a kutató ennek a sikernek a részleteit vizsgálja, láthatja, hogy Mohamed Prófétának (Allah áldása és békéje legyen vele) az Isten olyan hatalmas nevelési képességet adományozott, mely által az irodalmi nyelvet tisztán beszélő prédikátorként, ékesszóló irodalmárként, meggyőző előadóként és sikeres nevelőként is megállta a helyét.
Talán a legjobban az segítette elő sikerességét, hogy kiválóan elsajátította a párbeszéd és a figyelem felkeltésének módszereit, valamint azt, hogy miként kell az elmét arra ösztönözni, hogy hozzáférjen egy adott információhoz.
Tekintsünk meg egy ide vágó példát. Egyszer azt kérdezte követőitől, hogy tudják-e azt ki a csődbe jutott, tönkrement ember, majd várta a válaszukat. Ezt a kérdést persze úgy tette fel, hogy közben tudta, hogy a válaszuk téves lesz, de az ésszerű párbeszéd módszerével élt, melynek célja az információ megszilárdítása.
A tanítványok, miután elgondolkodtak, téves választ adtak. Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) meghallgatta őket, majd ismertette velük a helyes választ. Sok példa van az ehhez hasonló nevelési módszerekre Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) tanításai között.
A történet egyébként így szól: Azt kérdezte Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele): „Tudjátok ki a csődbe jutott?” Azt felelték (a társai): Az a csődbe jutott, akinek nincs se pénze, se holmija. Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) azonban így szólt: „Az a csődbe jutó a nemzetemből, aki a Feltámadás Napjára imádkozással, böjtöléssel és adakozással érkezik, de közben ezt megsértette, azt megrágalmazta, emennek a vagyonát habzsolta fel, amannak a vérét ontotta, amazt pedig megverte…” (Muszlim).
Hozzá kell tenni, hogy azok az utasítások, melyeket Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) adott ki, kötelezik a nép minden férfi és nő tagját a tudás egy bizonyos (minimálisan előírt) szintjének elérésére, továbbá ösztönzik azokat is, akik ennél magasabb szintet kívánnak elérni. Mindezeknek tevékeny szerepük volt abban, hogy minőségi változás következett be, melyet Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) vitt véghez a nevelés és az oktatás terén. Tanításai között olvashatjuk: „A tudás keresése előírt kötelezettség minden muszlim számára.” (szahíhul-dzsámi 3914). A muszlim szó Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) szónoklataiban és a Koránban a férfiakra és a nőkre egyaránt vonatkozik.