Igaz, hogy Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) meghalt, de a vallás, amit Isten neki kinyilatkoztatott, az Ítélet Napjáig megmarad. Küldetése, amely huszonhárom évig tartott, az Egyetlen Isten imádatáról, Isten könyveiről, a korábbi próféták történeteiről, erkölcsi tanításokról, a halál utáni életről és a sorsról szólt. E kinyilatkoztatások összességét foglalja magába a Korán, amely arab nyelven lett kinyilatkoztatva és kétségkívül minden betűje Istentől származik. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) Istentől származó mondásait, cselekedeteit és jóváhagyásait a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) társai megjegyezték, továbbadták, majd a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) halála után a tudósok egy külön gyűjteménybe gyűjtötték össze. Ezt a gyűjteményt prófétai tanításoknak (Szunnának) nevezzük. A Szunna részletezi és megmagyarázza a Koránban leírtakat, valamint gyakorlati útmutatásokat tartalmaz az élet minden területére. Minthogy a prófétai tanítások is Istentől származó kinyilatkoztatások, azok követése és betartása is ugyanúgy hozzátartozik a muszlimok életéhez, mint a Koránban leírtaké.

Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egy olyan államnak tette le az alapköveit, amelyben a hit, az istentisztelet, a törvénykezés és az államvezetés, mind-mind az iszlám szerves részeként jelent meg. A Prófétát (Allah áldása és békéje legyen vele) követően négy leghűségesebb társa, Abu Bakr, Omar, Oszmán és Ali, az úgynevezett Rásid (igaz úton járó) kalifák vezették a muszlim államot (632-661).
 
Ebben az időszakban másolták át a Korán hiteles szövegét a kezdetleges feljegyzésekről egységes kötetbe, s juttatták el a muszlim állam különböző tartományaiba. Így az iszlám hiteles üzenete eljutott az Atlanti-óceántól egészen a Himalájáig.

Az iszlám az Arab-félsziget belsejéből elindulva, a hetedik századtól kezdve kialakított egy teljesen új világrendet, amelyhez a világ igazságtalanságtól szenvedő milliói (önként) csatlakoztak. Ennek eredményeként az iszlám – elsősorban Ázsiában és Afrikában – képes volt az egymással állandóan harcoló népeket, vallási közösségeket kibékíteni és egyetlen államban összefogni.