• Prof. K. S. Ramakrishna Rao a következőt mondta „Mohamed, a Próféta” című könyvében:
„Nem lehet minden téren megismerni Mohamed személyiségét, csupán arra van lehetőségem, hogy ízelítőt adjak az életéről szép, egymást követő képekben.
Először is létezik Mohamed, a próféta; majd Mohamed, a harcos; Mohamed az üzletember; Mohamed, a politikus; Mohamed, a prédikátor; Mohamed, a reformer; Mohamed, az árvák gyámolítója; Mohamed, a rabszolgák védelmezője; Mohamed, a nők felszabadítója és Mohamed, a bíró. Mindezek a csodálatos szerepkörök, amelyek az emberiség életének minden területét átfogják, alkalmassá teszik arra, hogy egy igazi hőssé váljon.”

• S. M. Zwemer, kanadai orientalista, azt írta „A Kelet és annak szokásai” című könyvében:
„Kétségkívül Mohamed volt a leghatalmasabb muszlim vallási vezető, és illik rá az a mondás, hogy nagy képességű reformer, ékesszóló prédikátor, bátor és vakmerő ember volt, hatalmas gondolkodó. Nem szabad e tulajdonságoknak ellentmondót tulajdonítani neki, hiszen itt van a Korán, melyet elhozott, és az ő történelme, amelyek mind tanúsítják ezen állítások igaz voltát.”

• Bertli St. Hiller, német orientalista, azt írta „A keletiek és hitelveik” című könyvében:
„Mohamed az állam vezetője volt, aki őrködött a nép és annak szabadsága felett. Megbüntette azokat a személyeket, akik bűntetteket követtek el, korszaka helyzetének megfelelően és azon barbár csoportok helyzetéhez mérten, amelyekkel a Próféta egy területen élt.
A Próféta hirdette az Egy Isten vallását, és hithirdetését kedvesen, könyörülettel tette, még ellenségeivel szemben is. Személyiségében van két olyan tulajdonság, melyek a legszebb tulajdonságok, amit az emberi lélek hordozhat. Ezek pedig: az igazságosság és a könyörületesség.

• G. Bernard Shaw a következőket írta „The Genuine Islam” című művében, amelyet a brit hatóságok elégettek:
„A világnak ma a lehető legnagyobb szüksége van egy Mohamedhez hasonló gondolkodású emberre. Ám az egyházi vezetők a középkorban – a tudatlanság vagy a fanatizmus miatt – sötét képet rajzoltak Mohamedről, akit a kereszténység ellenségeként tartottak számon. Tanulmányoztam őt, ezt a csodálatos embert, és véleményem szerint az Antikrisztus helyett az Emberiség Megmentőjének kellene őt nevezni. Hiszem, amennyiben egy hozzá hasonló ember venné át a hatalmat a világ felett, akkor sikerülne úgy megoldani a világ problémáit, hogy a világ megkapná az annyira óhajtott békét és boldogságot.”

• Senrasten Asoji, a sémi nyelvek professzora, „Mohamed életének története” című könyvében a következőket írta:
„Nem lennénk igazságosak Mohameddel szemben, ha letagadnánk nagyszerű tulajdonságait és dicséretes jellemvonásait, hiszen igazi háborút vívott a tudatlanság és a barbárság ellen, ragaszkodván elveihez, és addig harcolt a zsarnokok ellen, amíg a végén valódi győzelmet nem aratott, és ezzel az ő törvénye lett a legteljesebb törvény, ő maga pedig felülmúlta a történelem nagyságait.”

• Senex, amerikai orientalista, „Az arabok vallása” című könyvében a következőt írta:
„Mohamed Jézus után ötszázhetven évvel jelent meg, és az volt a hivatása, hogy fejlessze az emberi elméket, rávezetvén őket a nemes erkölcs legelemibb alapjaira, és visszavezette őket az egy Istenben és az evilági élet utáni életben való hitre.”

• Michael H. Hart, amerikai történész, azt írta „A száz legbefolyásosabb személy a történelemben” című művében:
„Az, hogy Mohamedet választottam azon sorozat vezetőjének, ahol a világ legbefolyásosabb egyéniségei szerepelnek, néhány olvasót meglephet, és mások kétségbe vonhatják. Ám ő volt az egyetlen ember a történelem során, aki teljes mértékben sikeres volt mind vallási, mind világi szinten.
Voltak küldöttek, próféták és bölcsek, akik hatalmas küldetésekkel jöttek el, azonban úgy haltak meg, hogy nem fejezték be azokat – mint például Jézus a kereszténységben – vagy más is részt vett velük együtt abban – mint például Mózes  a zsidóságban. Csupán egyedül Mohamed tudta befejezni vallási üzenetét, még életében meg lettek határozva szabályai, és egész népek követték őt. Mivel a vallás mellett új államot állított fel, ezért ebben az evilági dimenzióban egyesítette a törzseket egy népben, a népeket pedig egy nagy nemzetben, és lefektette számukra életük alapelveit, és megrajzolta számukra világi ügyeiket, és még életében a világ felé való elindulás pozíciójába helyezte őket. Ő kezdte el a vallási és az evilági üzenetet, és be is fejezte azt.”
 
• Lev Tolsztoj, a világhírű író, akinek irodalmi alkotásai az egész emberiség irodalmi hagyatékának, az emberi pszichéről szóló legélvezetesebb műveknek számítanak, a következőt írta:
„Elegendő dicsőség Mohamed számára, hogy megszabadított egy alantas, vérengző népet a gonosz szokások sátánjainak karmaiból, és megnyitotta előttük a fejlődés és haladás útját. Mohamed törvénye fogja vezetni a világot, mert összhangban van az ésszel és a bölcsességgel.”

• Az osztrák Dr. Sprech azt mondta:
„Az emberiség büszke lehet arra, hogy egy olyan férfi származik tőle, mint amilyen Mohamed, aki írástudatlansága ellenére tizen-egynéhány évszázaddal ezelőtt olyan törvénykezést hozott el, amelynek elérésével mi európaiak a legboldogabbak lennénk.”

• Thomas Carlyle, Nobel-díjas angol filozófus, azt írta a „Hősök” című könyvében:
„A legszégyenteljesebb dolgok közé tartozik az, ha korunkban hallgat valaki arra, amit egyesek mondanak az iszlámról, miszerint az egy hazug vallás, és hogy Mohamed egy csaló és szélhámos! Harcolnunk kell azon híresztelések ellen, melyek ilyen ostobák és szégyenletesek, hiszen az az üzenet, amelyet ez a Küldött teljesített, megmaradt tizenkét évszázadon keresztül világító lámpásnak több millió ember számára. Van olyan Önök között, aki úgy véli, hogy ez az üzenet, amely megszámlálhatatlan milliónyi embert kísér végig életük során egészen halálukig, csupán hazugság és csalás?

• Goethe, a világhírű német költő és irodalmár, a következőt mondta:
„Mi, Európa lakói, minden értelmünkkel együtt sem értünk fel abba a magasságba, ahova Mohamed ért fel, és nem is fog előlépni olyan, aki képes lesz meghaladni őt. Miután azt kutattam a történelemben, milyen a legkiemelkedőbb példája az embernek, Mohamed Prófétában leltem rá.
Eképpen kötelező megjelennie az igazságnak és felemelkednie, úgy ahogyan Mohamednek sikerült az egész világot az egyistenhit szavával meghódítania.”