Anasz, aki szolgája és társa volt, így jellemezte erkölcsét: „Nem volt Allah Küldötte (béke legyen vele) sem förtelmes beszédű, sem átkozódó, sem pedig gyalázkodó. Azt mondta a dorgálásnál: Mi lelte őt? Lenne inkább a homloka homokkal teli (vagyis fohászkodott az illetőért, hogy sok imát végezzen)!” (al-Bukhári)