Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással jegyezték fel, hogy a Próféta (béke legyen vele) tudomást szerzett arról, hogy Abdullah túlzásba esett az istenszolgálatokban, ezért a következőket mondta neki: „Jól tudom-e, hogy nappal böjtölsz, az éjszakát pedig imádkozással töltöd?”
Egy alkalommal, amikor a Dausz nevű törzs nem fogadta el az iszlám vallást, elment a Prófétához (béke legyen vele) egy emberük, akit at-Tufajl ibn Amr ad-Dauszínak hívtak, és azt mondta neki: Bizony Dausz törzse engedetlen volt és ellenszegült, ezért fohászkodj Allahhoz ellenük.
Egy alkalommal, egy zsidó asszony mérgezett bárányhúst ajándékozott a Prófétának (béke legyen vele), aki evett belőle, és egy csoport a társai közül úgyszintén, de Allah a Küldötte tudomására hozta, hogy mérgezett a hús, ezért ő így szólt társaihoz: „Hagyjátok abba az evést, mert az étel mérgezett!”
Abu Hurejrára való hivatkozással jegyezték fel, miszerint Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Volt egyszer egy ember, aki úton volt, és nagyon megszomjazott. Talált egy kutat, lement abba és ivott. Mikor kijutott a kútból, egy lihegő kutyával találta magát szemben, aki a port ette szomjúságában.
A Próféta (béke legyen vele) mondta, hogy Allah az árnyékából (általa teremtett árnyékban) részesít hétféle embert azon a napon, amikor nem lesz más árnyék, csakis az Ő árnyéka. Ez a hétféle ember a következő:
Allah Küldötte (béke legyen vele) ügyelt arra, hogy hűséges maradjon a barátsághoz, és emiatt felesége Áisa megharagudott, mivel előző felesége, Khadídzsa halála után, a Próféta kifejezte tiszteletét elhunyt felesége barátnői felé, és ettől féltékenység töltötte el Áisát. Áisa erről a következőt mondta: Nem voltam annyira féltékeny a Próféta egyetlen feleségére sem, mint Khadídzsára.
Uszáma ibn Zejd közben akart járni egy előkelő asszony ügyében, aki lopott, hogy ne hajtsák végre rajta a büntetést. Az emberek így tanakodtak: Ki beszél ez ügyben Allah Küldöttével? Végül mondták: Senki sem mer beszélni vele, csupán Uszáma ibn Zejd, akit szeret Allah Küldötte. Mikor Uszáma előállt a kéréssel, Allah Küldötte haragra gerjedt: „Vajon közbenjársz a Magasságos Allah büntetésében?”
Abu Talha elment Allah Küldöttéhez (béke legyen vele) és azt mondta neki: „Ó Allah Küldötte, a Magasztos és Magasságos Allah azt mondja: „Nem fogjátok elérni a jóságosságot, amíg nem költötök (adakozva) abból, amit szerettek.” (Korán 3: 92)
Ubej Ibn Ka’abra – Allah legyen elégedett vele – hivatkozva jegyezték fel, hogy azt mondta: Volt egy férfi az anszár közül (mediai muszlimok, akik befogadták a Mekkából kivándorolt muszlimokat), akinél tudásom szerint senki sem lakott messzebb a mecsettől, és ennek ellenére sohasem maradt le egyetlen imádkozásról sem!
Miután pedig leküldetett a Magasságos Allah szava: „És intsd a legközelebb álló nemzetséget!” (Korán 26: 214), a Próféta (béke legyen vele) összehívta a Kurajs törzset, és intette őket (a Kurajst és más törzseket), valamint a nemzetségeket is (Abdul-Muttalib és Hásim leszűrmazottaihoz) mondva: „Ó, Abdu-Samsz gyermekei! Ó Kaab ibn Luej gyermekei! Mentsétek meg magatokat a Tűztől!