Allah Küldötte (béke legyen vele) ügyelt arra, hogy hűséges maradjon a barátsághoz, és emiatt felesége Áisa megharagudott, mivel előző felesége, Khadídzsa halála után, a Próféta kifejezte tiszteletét elhunyt felesége barátnői felé, és ettől féltékenység töltötte el Áisát. Áisa erről a következőt mondta: Nem voltam annyira féltékeny a Próféta egyetlen feleségére sem, mint Khadídzsára.
Uszáma ibn Zejd közben akart járni egy előkelő asszony ügyében, aki lopott, hogy ne hajtsák végre rajta a büntetést. Az emberek így tanakodtak: Ki beszél ez ügyben Allah Küldöttével? Végül mondták: Senki sem mer beszélni vele, csupán Uszáma ibn Zejd, akit szeret Allah Küldötte. Mikor Uszáma előállt a kéréssel, Allah Küldötte haragra gerjedt: „Vajon közbenjársz a Magasságos Allah büntetésében?”
Abu Talha elment Allah Küldöttéhez (béke legyen vele) és azt mondta neki: „Ó Allah Küldötte, a Magasztos és Magasságos Allah azt mondja: „Nem fogjátok elérni a jóságosságot, amíg nem költötök (adakozva) abból, amit szerettek.” (Korán 3: 92)
Ubej Ibn Ka’abra – Allah legyen elégedett vele – hivatkozva jegyezték fel, hogy azt mondta: Volt egy férfi az anszár közül (mediai muszlimok, akik befogadták a Mekkából kivándorolt muszlimokat), akinél tudásom szerint senki sem lakott messzebb a mecsettől, és ennek ellenére sohasem maradt le egyetlen imádkozásról sem!
Miután pedig leküldetett a Magasságos Allah szava: „És intsd a legközelebb álló nemzetséget!” (Korán 26: 214), a Próféta (béke legyen vele) összehívta a Kurajs törzset, és intette őket (a Kurajst és más törzseket), valamint a nemzetségeket is (Abdul-Muttalib és Hásim leszűrmazottaihoz) mondva: „Ó, Abdu-Samsz gyermekei! Ó Kaab ibn Luej gyermekei! Mentsétek meg magatokat a Tűztől!
Abu Hurejra közölte azt a hadíszt, amelyben így szólt: Allah Küldötte azt mondta: „Bizony, a Magasságos Allah megteremtette a teremtményeket, majd amikor elkészült velük, a rokonság (mint fogalom) megszólalt, és azt mondta: Én Nálad keresek menedéket a szakítás (a rokoni kapcsolat megszakítása) elől.
Zijád ibn An’um al-Afríkíra hivatkozva jegyezték fel, miszerint azt mondta: Tengeri harcosok voltunk Muávija (kalifa) idején, és egyszer a mi a hajónkhoz csatlakozott Abu Ajjúb al-Anszárí hajója. Amikor tálaltuk az ételünket, meghívtuk őt, és amikor eljött hozzánk, azt mondta:
Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással maradt fenn, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Minden hónapból három nap böjtölése az élet végéig tartó böjtölés.” (al-Bukhári és Muszlim).
Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással jegyezték fel, hogy a Próféta (béke legyen vele) tudomást szerzett arról, hogy Abdullah túlzásba esett az istenszolgálatokban, ezért a következőket mondta neki: „Jól tudom-e, hogy nappal böjtölsz, az éjszakát pedig imádkozással töltöd?”
A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Tudjátok, mi a szomszéd joga? Segítsetek neki, ha segítséget kér; könnyítsetek rajta, ha könnyítést kér; adjatok neki kölcsön, ha kölcsönre van szüksége; törődjetek vele, ha elcsügged.
Dzsábir ibn Abdullahra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással jegyezték fel, hogy azt mondta: Megüresedtek a mecset körüli területek, s a Szalima nemzetség a mecset közelébe akart költözni.
A prófétai társ, Makhúl hagyományozta Áisára való hivatkozással, hogy azt mondta: Egy alkalommal Allah Küldöttére (béke legyen vele) várt egy csoport a társai közül házának ajtaja előtt.
Egyszer egy, a Szalama törzsből származó férfi elment a Prófétához (béke legyen vele) és azt mondta neki: Ó, Allah Küldötte! Maradt-e valami a szüleim iránti jóság kötelességéből, ami által jóságos lehetek a szüleimhez, miután meghaltak?
Málik ibn Anasz imám hagyományozta a következő hadíszt, amelyet ’Atá ibn Jeszárra való hivatkozással jegyeztek fel. Amikor Allah Küldötte (béke legyen vele) egy alkalommal a mecsetben volt, belépett egy kócos hajú és bozontos szakállú férfi.