A Mindenható Allah arra utasít minket a Koránban, hogy kérjünk Nála menedéket az irigység elől. Allah azt mondja a Koránban:

„Mondd: Menedéket keresek a hajnalhasadás Uránál, annak gonoszságától, amit teremtett, és a sötétséget hozó [éjszaka] gonoszsága elől, és a csomókba fújó [boszorkányok] gonoszsága elől, és az irigy gonoszsága elől, amikor irigykedik” (Korán 113. szúra)

Az irigykedés volt az első engedetlenség Allahhal szemben, amely az égben és a földön megtörtént. Az irigység miatt lett Iblísz (a fő sátán) engedetlen, és vált kizárttá Allah könyörületéből, miután fellázadt Allah utasítása ellen:

„Bizony mi teremtettünk meg titeket, majd megformáztunk titeket. Aztán azt mondtuk az angyaloknak, hogy boruljanak le Ádám előtt, s [azon nyomban] leborultak, kivéve Iblíszt, Ő nem tartozott azok közé, akik leborultak. Azt mondta [Allah]: ’Mi tartott vissza téged attól, hogy leborulj, amikor megparancsoltam?’ Azt mondta [Iblísz]: ’Én jobb vagyok, mint ő! Engem tűzből teremtettél, őt pedig agyagból teremtetted’. Azt mondta [Allah]: ’Menj hát le innen [a Paradicsomból]! Nem teheted meg, hogy fennhéjázz itt! Menj hát ki! A lealacsonyítottak közé tartozol’” (Korán 7: 11-13).

Az emberiség földi történetének első bűncselekménye is az irigykedés miatt történt. Káin azért lett irigy Ábelre, mert Ábel a lehető legszebb dolgot ajánlotta fel Allahnak, míg Káin a legrútabb és legjelentéktelenebb dolgot ajánlotta fel, Allah így Ábel felajánlását elfogadta, Káinét azonban nem. Az irigysége arra vette rá Káint, hogy megölje Ábelt:

„Recitáld el nekik Ádám két fiának hírét az igazságnak megfelelően. [Emlékezzetek arra] amikor mindketten áldozatot ajánlottak fel [Allahnak], ám az egyiküktől elfogadtatott, míg a másiktól nem fogadtatott el. [Káin] azt mondta: „Bizony, meg foglak ölni téged!” [Ábel] azt mondta: „Bizony, Allah csupán az istenfélőktől fogad el. Ha kinyújtod felém a kezed, hogy megölj engem, én nem fogom kinyújtani a kezem feléd, hogy megöljelek. Bizony, én félek Allahtól, a teremtmények Urától. [Mert] bizony azt akarom, hogy te viseld az ellenem való bűn terhét, [eddigi] bűnöd mellett, és így a Pokol-tűz lakói közé tartozz! Ez az igazságtalanok fizetsége. És rávette a lelke arra, hogy megölje a testvérét, és meg is ölte, így vesztes lett a vesztesek között” (Korán 5: 27-29)

Az irigység miatt gyűlölték Jákob próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) fiai testvérüket, Józsefet, és emiatt akartak megszabadulni testvérüktől:

„Bizony, József és testvérei [történetében] jelek vannak a [róluk] kérdezők számára. Amikor azt mondták [József testvérei]: „Bizony, József és az öccse (Benjámin) kedvesebbek apánk számára, mint mi, holott mi erős csoport vagyunk. Bizony, apánk nyilvánvaló tévelygésben van! Öljétek meg Józsefet, vagy vessétek egy [ismeretlen] földre, akkor apátok arca (szeretete, törődése) egyedül felétek fordul, és ti őutána jó nép lesztek”. Egyikőjük azt mondta: „Ne öljétek meg Józsefet, hanem dobjátok a kút mélyére, hadd vegye fel valamely karaván, ha mindenképpen tesztek [valamit ellene]!” […] Így, amikor magukkal vitték, és megegyeztek abban, hogy a kút mélyébe helyezik őt [végrehajtották aljas tervüket], azt sugalltuk neki (Józsefnek): „Bizony, hírül fogod adni nekik ezen ügyüket, miközben ők észre sem veszik (nem ismernek fel téged)” (Korán 12:7-10)

Az irigység azonban olyan jellemvonás, amely nem való hívő muszlimhoz. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta, hogy a hívő emberben nem lehet jelen egyszerre a hit és az irigység: „Nem találkozhat a hívő lelkében a hit és az irigység”. (Ibn Habbán jegyezte fel).
Az irigység tette tönkre a korábbi közösségeket és társadalmakat. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Felütötte fejét az előttetek élt népek betegsége: az irigység és a gyűlölet. Ez a lenyíró, és nem arról szólok, ami a hajat nyírja le, hanem ami a vallásosságot. Arra esküszöm, akinek lelkem a kezében van: nem mentek a Paradicsomba addig, amíg nem hisztek, és nem lesztek hívők addig, amíg nem szeretitek egymást. Ne mondjam el, mi fogja azt biztossá tenni számotokra? Terjesszétek magatok között a köszöntést.” (al-Tirmidhi)
Kevés ember tudja megállni, hogy ne irigykedjen. A nemes lelkű ember elrejti magában, míg az aljas kimutatja az irigységet. Azt mondta Ibn al-Kajjim: „Előfordulhat, hogy irigykedik ugyan az ember, azonban képes elrejteni azt, és semmilyen formában nem okoz általa kárt, sem szívében, sem beszédével, sem a keze által, habár lelkében érez valamit abból, mégsem nyilvánít ki testvére felé csupán olyat, ami Allahnak kedves. Ettől senki sem mentesül, csakis az, akit Allah megvéd.”

Az irigység szétszakítja a rokoni szálakat, és szétválasztja a barátokat. Vannak, akik munkatársaikkal, szomszédjaikkal vesznek össze irigységtől vezérelve, mások pedig pletykálnak és kibeszélik az embereket, sőt vannak, akik az irigység miatt kárörvendve fogadják a másokat ért próbatételek és csapások hírét. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) is azt mondta: „Ó mindannyian, akik nyelvükkel vetettétek alá magatokat [Allahnak], és nem lépett be a hit a szívetekbe! Ne bántsátok [másik változatban: ne beszéljétek ki] a muszlimokat, ne becsméreljétek őket, és ne kutassatok hibáik után, mert bizony, aki kutat muszlim testvéreinek hibái után, annak Allah is kutatni fogja a hibáit (leleplezi rejtenivalóját), és akinek Allah kutat a hibái után, azt leleplezi, még ha házának mélyén is van [a rejteni valója]!”
Az irigykedő ember állandó boldogtalanságban él, mert folyamatosan gyűlöletet érez az áldásokban, kegyekben részesülő emberek iránt, és szívét állandó gond terheli, mivel magának kívánja mindazt, amit lát a kegyekből. Az ilyen ember valójában Allah akarata ellen lázad, mert elégedetlen azzal, ahogyan szétosztja a kegyeket az emberek között. Allah azonban azt mondja:

„Vajon ők osztják el Urad könyörületét? Mi osztottuk el közöttük megélhetésüket az evilági életben, és felemeltük némelyüket a többiek fölé, hogy egyikük a másikból hasznot vegyen, és Urad könyörülete jobb, mint amit összegyűjtenek” (Korán 43: 32)

Az evilági dolgok tekintetében azonban nem helyénvaló azt kívánni, ami másoknak adatott:

„Ne kívánjátok azt, amivel Allah egyeseket közületek előnyben részesített másokkal szemben. A férfiaknak megvan a részesedésük (a fizetségük) abból, amire szert tettek és a nőknek is megvan a részesedésük (fizetségük) abból, amit szereztek. És kérjetek Allahtól az Ő kegyéből! Bizony, Allah minden dologról tud” (Korán 4: 32)

Egy muszlim ember nem kívánhatja, hogy a másik meg legyen attól a kegytől fosztva, amiben Allah részesíti, és nem becsmérelheti azt az embert, továbbá mindent megtesz azért, hogy leküzdje és eltávolítsa az irigység érzését a szívéből, mert nem kíván fellázadni Allah akarata ellen, hiszen elfogadja, hogy a magasságos Allah azt árasztja el kegyeivel, akit akar.
Ibn Maszúd azt mondta: „Bizony, Allah kegyeinek vannak ellenségei”. Azt kérdezték: Kik azok, akik ellenségesek Allah kegyeivel szemben? Azt mondta: „Akik irigykednek az emberekre azért, amit Allah adott nekik az Ő jótéteményéből” Mintha utalna Allah következő mondására: „Avagy irigykednek az emberekre amiatt, amit Allah adott nekik az Ő jótéteményéből? Bizony Ábrahám nemzetségének adtuk az Írást és a Bölcsességet, és hatalmas királyi uralmat adtunk nekik” (Korán 4: 54).
Allah küldötte azt mondta: „Nem szabad irigyelni [más helyzetét] kivéve két esetben: Akkor, ha Allah vagyont adott egy embernek, aki az igazság útján költi el, és abban az esetben, ha Allah bölcsességet adott egy embernek, aki aszerint hoz ítéletet és megtanítja azt az embereknek” (al-Bukhárí és Muszlim). Az előbbi – adakozás és tanítás – esetében csupán arról van szó, hogy azt kívánjuk bárcsak mi is olyan kiváltságos helyzetben lehetnénk, hogy Allah megelégedéséért adakozhatnánk és taníthatnánk.

Abdul-Fattah Munif, MME