Ajánlatos Ramadán utolsó tíz napjában istenszolgálatként beköltözni a mecsetekbe. A mecsetben való ilyesfajta huzamos tartózkodás elnevezése arabul i'tikáf,  amely az iszlám vallásjogban azt jelenti, hogy egy muszlim ember istenszolgálati szándékkal és Allahhoz való közeledés reményében a mecsetben marad, és nem hagyja el, csak végszükség esetén. Az i'tikáf érvényességének feltétele, hogy az illető muszlim és nagykorú ember legyen, továbbá vallásilag tiszta legyen (a nemi élet utáni állapottól és a menstruációs vagy gyermekágyi vérzéstől mentes) illetve, hogy olyan nagyobb mecsetben történjen ez, ahol közösségi imádkozást szokás tartani. Az i'tikáf jó alkalom arra, hogy a muszlim ember elvonuljon az evilágtól, annak elfoglaltságaitól és gondjaitól, és teljes mértékben az istenszolgálatokra koncentráljon. Aki azonban azért költözik be a mecsetbe, hogy kényelmes hálózsákot magával hozva bent aludjon éjszaka, az nem részesül az i'tikáf teljes jutalmazásából.

Nyomatékosan ajánlott Ramadánban, főként az utolsó tíz napban a Korán recitálása, hiszen ebben a hónapban lett lebocsátva a Korán, és Gábriel angyal (Béke reá) minden évben Ramadánban átvette az egész Koránt Mohamed prófétával (Allah dicsérje és üdvözítse), és Gábriel angyal (Béke reá) a Próféta életének utolsó Ramadánjában kétszer is átvette vele a Koránt.

Ajánlott fohászkodni a következő szavakkal: „Ó Allah, Te [a vétket] Elnéző, Bőkezű vagy, szereted a [vétkek] elnézését, legyél hát elnéző velünk!”

Ajánlott az Allahtól való bocsánatkérés és a bűnbánat tanúsítása a következő szavakkal: „Allah bocsánatát kérem, Akin kívül nincs más isten, az Élő, az Önmagában Létező és Hozzá fordulok bűnbánattal”

Ajánlott továbbá az adakozás. Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) bőkezűbb volt, mint az áldással útnak indított szelek. Ibn Abbászra való hivatkozással jegyezték fel, aki azt mondta: „Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) volt a legadakozóbb ember, és a legeslegjobban Ramadán alatt volt adakozó, amikor is Gábriel találkozott vele. Ugyanis Gábriel Ramadán minden éjszakáján eljött hozzá, hogy Allah küldötte felolvassa előtte a Koránt, amikor pedig találkozott vele akkor Allah küldötte adakozóbb volt, mint az esővel küldött szelek” (al-Bukhárí és Muszlim).

A legjobb adakozás az, amikor az ember akkor adományoz, amikor egészséges. Egyszer egy férfi jött a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse) és azt kérdezte tőle: „Ó Allah Küldötte, melyik adománynak nagyobb a jutalma?” Ő így válaszolt: „Ha akkor adakozol, amikor egészséges és kapzsi vagy, félsz a szegénységtől és a gazdagságra vágysz, és nem halogatod addig, amíg a halál küszöbén állsz, amikor már azt mondod, adjátok ennek ezt és ennek ezt.” (al-Bukhári, Muszlim)

Az adakozás jutalma megsokszorozódik:

„Azok, akik javaikat Allah Útján költik el, olyanok, mint egy gabonaszem [ültetői], amely hét kalászt hozott, s minden egyes kalászban száz mag van. S Allah [ezt] megtöbbszörözi annak, akinek akarja. És Allah Bőségesen Adományozó, Mindentudó” (Korán 2: 261);

„És ha adakoztok valamit, Ő azt kárpótolja” (Korán 34: 39).

Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse őt): „Nem csökken a vagyon az adakozás által!”