A jóság 2016-12-23 Kiemelt

faSejk Fares Al-Qudaimi szónoklata

A mai khutbában a jóságról beszélt a sejk. A tajjib szó megfelelőjét, ennek a fogalmát tisztázta a sejk, ennek a fontosságáról beszélt.

„Méltóságot adtunk Ádám fiainak, és elláttuk őket a jó dolgokkal és előnybe helyzetük őket sok más teremtménnyel szemben.”

A jóság a fenti ájában is meg van említve, hogy Allah jó dolgokkal látott el minket, jó dolgokat adott a körülöttünk lévő világban. Természetesen sok rossz dolog is van ebben a világban. Az a dolga a hívőnek, hogy válogasson ezek közül a dolgok közül, és ne akármit vegyen magához, és ne akármit adjon.

Az iszlám előírja azt, hogy hogyan szerezzük meg azt a vagyont, amit meg akarunk szerezni, és azt is, hogy hogyan költsük el azt, amit el akarunk költeni. A sejk kihangsúlyozta, hogy ha a mai világban ezt az elvet betartanák az emberek, és eszerint élnének – tehát válogatnának az eszközökben – akkor nem lenne ilyen pusztítás a Földön, és nem tettük volna így tönkre a Földet, akár a természeti környezetről beszélünk, akár az ember-ember ellen való vétkezésről. Ma azt látjuk, hogy az emberek nem válogatnak az eszközökben, és igazságtalanságokat követnek el a Földön. Nem a jóság elve szerint járnak el.

Másik áját is idézett a sejk:

„Allah az, Aki szilárd támaszt adott nektek a Földön, és megadta építményként az Egeket, és megformált benneteket, és szép formát adott nektek és ellátott benneteket a jó dolgokkal. Ő bizony Allah a ti Uratok, magasztaltassék Allah, a Világok Ura.”

Allah ebben az ájában bemutatja nekünk, hogy milyen helyzetben van a világban az ember. Van a Föld, és van az Ég, és Allah előkészítette az embernek az ellátását. Előkészítette, hogy az ember ezen belül tevékenykedjen, tegye a dolgát.

„Allah az, Aki párt teremtett magatokból, és párotokból gyermekeket adott, és unokákat. És ellátott benneteket a jó dolgokkal. A hamisban hisznek ők, Allah kegyét pedig megtagadják?”

Az emberek azt, amijük van, nem arra használják, amire kéne. Jelzés van erre az ájában: a „hamis” szó. A kegynek a megtagadásáról beszél Allah ebben az ájában. Azt jelenti, hogy nem Allah tetszését veszi figyelembe abban, ahogy elkölti Allah kegyeit, a vagyont, az időt, vagy tudást, pozíciót. Képességeket adott Allah, és ezeket lehet így is használni, és lehet úgy is használni. Lehet az időt elfecsérelni. Itt nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy bűnt követek el abban az időben, az is nagy baj, ha tehetnék jobbat abban az időben, és mást teszek. Másra költöm az időmet, mint amire való. Játszom például. Ez nem azt jelenti, hogy néha játszom, hanem vannak olyan emberek, akik az egész szabadidejüket játékkal töltik el, vagy tévézéssel töltik, vagy az összes idejüket facebook-ozással töltik. Nagyon vigyázzunk, hogy mire használjuk azt, amit Allah nekünk adott!

„Ó küldöttek! Egyetek (használjatok) a jó dolgokból, és tegyetek jót! Én bizony tudom, hogy mit tesztek.”

Ehhez az ájához azt hiszem, nem kell hozzáfűzni magyarázatot.

"A jó helység növénye Urának engedelmével jön elő. A rossz [helység növénye] pedig nem jön elő csak ritkán és hasztalanul. Így magyarázzuk jeleinket olyan népnek, amely hálával él."

Az ája a Koránmagyarázatok szerint arra utal, hogy a tiszta földre hulló eső Allah engedelmével jó, hasznos növényeket sarjaszt. Hasonlatos ez a hívőhöz, akin megmutatkoznak Allah kinyilatkoztatott ájai, és a jóság gyümölcseit hozzák elő életében. A terméketlen föld ezzel szemben csak nagyon nehezen terem, és amit rajta találsz az is haszontalan. Az Istent megtagadó ember is ehhez hasonlít: nincsenek hasznára Allah jelei, ájái.

Ez az ája is jelzi a jóságot. A „jó helység”-et a Korán magyarázók tehát úgy magyarázzák, hogy a „jó ember”. Minden, ami előjön egy jó emberből, aki a jóság útját követi, attól minden jó. Hasonlatként szokták említeni a pálmafát mint növényt, aminek minden egyes részét lehet hasznosítani. A törzsét, a levelét, még a magját is, a datolyamagot is lehet használni. Ilyen a jó ember is. Minden, ami egy jó ember közelében van, az jó. Nincs ártalmára embereknek, nem vetemedik arra, hogy elvegye a másik ember dolgát, ha nem az övé, sőt, a másik embernek ami jár, az ihszán szerint adja meg. Az ihszán jegyében éli az életét, vagyis az igazságosságot és a méltányosságot veszi figyelembe. Nem csak az igazságosságot, hogy elveszem, ami az enyém –ahogy manapság az emberek élnek - , hanem az ihszánt is figyelembe veszi. Az ihszán a plusz, a méltányosság. A szépségre is figyel, a pluszra is figyel, amit ad a többieknek. A hívő ember ilyen. 

„A romlott asszonyok a romlott férfiaknak járnak, és a romlott férfiak a romlott asszonyoknak, és a jó asszonyok a jó férfiaknak, és a jó férfiak a jó asszonyoknak. Ők azok, akik ártatlanok attól, amit mondanak róluk mások, és övék a megbocsátás, és a nemes ellátás.”

Ebben az ájában konkrétan arról a dologról szól Allah, hogy ki kit vonz. A vonzásról van szó. Nagyon vigyázzunk, mert a jó ember a jó embert fogja vonzani, a rossz ember a rossz embert fogja vonzani. Ez nagyon veszélyes, de egyben egy nagy lehetőség is. Keressük a jó emberek társaságát, hogy azok feljebb vigyenek minket. A rossz embereket pedig kerüljük el, mert hasonlóakká válunk velük. Ez valamikor végzetes is lehet, nagyon nehezen javítható. Itt elsősorban a férfinak és a nőnek a kapcsolatára utal Allah, mert ezzel épül fel az egész társadalom. Egy nőből és egy férfiből. Férjhez megy, vagy feleségül vesz valaki valakit, és annak következményei lesznek abban, hogy milyen gyerekeik lesznek. Következményei lesznek abban, hogy milyen lesz az Isten felé való törekvésük, egyenként, tehát a férfinak is, és a nőnek is. Mert egy házasságban egymást segítik a felek, de lehet, hogy pont a rosszban fogják egymást segíteni. Pont lehúzzák egymást, elfordítják egymás arcát Allahtól. Vagy pont fordítva, egymás arcát Allah felé fordítják. Mondjuk felkeltik éjszaka egymást imádkozni, vagy együtt fohászkodnak, együtt tanulnak otthon. Javaslom mindenkinek, hogy erre törekedjen.  

A következő ája erősen kapcsolódik ehhez:

„Aki a méltóságot keresi, Allahnál van az összes méltóság. Hozzá megy fel a jó szó, és a jó cselekedetet Ő felemeli. És akik cselszövést hajtanak végre a rossz cselekedeteikkel, azoknak szörnyű büntetés lesz, és azoknak a cselszövése szertefoszlik.”

Először a méltóságról szól Allah ebben az ájában. A méltóság szó az arabban azt is jelenti, hogy hatalom. A sejk azt mondta, hogy az emberek mindenféle dologban keresik a hatalmat, különböző „nagyhatalmaknál”, különböző pénzembereknél, magas pozícióban lévő embereknél. Ennek két oldala van. Ha az ember a végcélt látja ezekben a „hatalmakban”, és azt gondolja, hogy a hatalom forrása – és itt ezen van a hangsúly – ezekben az emberekben, vagy ezeken a helyeken, országokban van, akkor nagyon nagy baj van az ember hitével. Mert a hatalom forrása egyedül Allahtól származik, egyedül Allah az, Aki birtokolja a hatalmat. Ő csak kölcsön adja ezeket a dolgokat az embereknek, és utána el is veszi. Nagyon sok példa van erre. Egyszer fent, egyszer lent. Történhet egy betegség, egy baleset, és oda minden. Az amink van, Allahtól van, és „a legjobb a sok pénz, a jó hívő kezében”. Erre törekedjünk, érjük el a csúcsokat. Tegyünk meg mindent, hogy elérjük azt, amit szeretnénk, csak vigyázzunk, ne felejtsük el soha, hogy az, amink van, Allahtól van, és a méltóság – ahogy a fenti ájában mondja Allah – Allahtól van. Ezt lehet tapasztalni, figyeljétek meg, ha egy ember Allahhal van, az az ember „sugárzik”. Nem azért, mert ő bármilyen hatalmat képvisel a világban, hanem mert a szilárdságot képviseli, a szilárdságot mutatja. Erre utal az alábbi ája is, az Ábrahám szúrából:

„Láttad-e, hogy példát hozott Allah, a jó szóról, amit egy jó fához hasonlított, aminek a gyökere szilárd, és az ágai égbetörőek? Minden időben megadja (meghozza) a gyümölcsét, Urának engedelmével. És Allah példabeszédeket ad az embereknek, hátha megemlékeznek.
És a rossz szó olyan, mint egy romlott fa, ami kitépetett a földből, és nincs neki szilárd támasztéka.”

Nagyon sok tanulság van ebben az ájában. A szilárdság, mint kulcsmomentum. A „jó szó”-ról azt mondják a Korán magyarázók, hogy a Lá ilaha ilallah szava. És minden ami következik a Lá ilaha ilallah-ból. Ebben minden benne van. Ha az ember azt mondja, hogy Allahon kívül nincs más isten, akkor azt mondja, hogy kapcsolódtam a Forráshoz. Ebből következik minden hatalom, minden jóság, minden útravaló. Ez tényleg egy szilárd fa, ami mindig, minden időben meghozza a gyümölcsét. Nem olyan hitről van itt szó, ami szavak puffogtatása. Az iszlám nem erről szól. Az iszlám arról szól, hogy hit és jócselekedet. Mindig így van a Koránban. A hit, és jócselekedet. És a jócselekedetek úgymond a gyümölcsei a hitnek. Következményei a hitnek.

„Ó ti, akik hisztek, adjatok a javából annak, amit kaptatok!”

Nagyon sok tanítót hallgattam, akik azt mondják, hogy teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, ha a vallás közvetítést a plusz idődben akarod csinálni, akkor nem jól csinálod. Ne a plusz idődben csináld! Te legyél a dawah! Te magad, úgy ahogy vagy. Attól kezdve, hogy felébredsz, addig, míg lefekszel. Minden mozdulatoddal dawaht folytass! Nem a hobbym a dawah. Egy muszlimnál nem szabad, hogy erről szóljon a dolog. Adjuk oda magunkat teljesen! Ne a rossz dolgokat adjuk, a maradék időt – Allahnak -, hanem mindent, ami jó, azt emeljük fel. Ez a fitrából következő emberi cselekedet. Példa erre, hogy a régi khurejs törzs, amikor újraépítették a Kábát, akkor is, a vagyonukból a legjobbat hozták oda, és azt használták fel ebben. Pedig ez még a Próféta (béke legyen vele) ideje előtt történt. Tehát Allahnak emeljük fel a legjobbat, amit tudunk, és ne a silányat adjuk oda. Ezzel a témával nagyon sokat foglalkozik a Korán.
A sejk példát hozott a Koránból Zakariás prófétáról is (béke legyen vele):

„És akkor Zakariás fohásszal fordult Urához, azt mondta: Uram, adjál Tőled való jó utódot. Te vagy az, Aki meghallgatja a fohászt.”

Tehát az ember fohászkodjon azért, hogy Allah adja meg neki a legjobbat, adja meg neki azt, ami hasznára van a világnak. A legközelebb az emberhez a gyermekei állnak.
Következő nagyon fontos ája:

„Aki jót cselekszik, legyen az férfi, avagy nő, miközben ő hívő, annak kellemes életet adunk. És megjutalmazzuk őket a legjobb cselekedeteik szerint.”

Tehát az, aki a feltételnek eleget tesz, tehát jó cselekedetet tesz, és hisz, ha az élete így telik el, akkor kellemes és jó élete lesz. Mi nem azt a vallást képviseljük, ahol szűkölködni és szenvedni kell azért, hogy a Paradicsomba juthasson a hívő. Úgy éljük meg az egészet, ahogy Ibn Tajmijjah is mondja, hogy először itt kell megélni a Paradicsomot, ebben a világban. Az által, hogy jót cselekszünk, és hiszünk. Az igazi nyomor nem abban van, hogy szegény vagyok, hanem abban, hogy nincs Allah a szívemben. Nem vagyok közel a Forráshoz. Az az igazi nyomor. Tehát itt az evilági élet jóságáról beszél Allah ebben az ájában. 

A második khutbában a sejk kihangsúlyozta, hogy mindenki állíthatja magáról azt, hogy jó ember. A jó vagy rossz emberség ott dől el, amikor próbára vagy téve. Amikor felkínálnak neked mondjuk egy halom pénzt azért, hogy csináljál valami rosszat. Mondjuk tudják rólad, hogy kulcspozícióban vagy valahol, és azt mondják neked, hogy a folyamatokat ilyen irányba, és ne olyan irányba tereld. A világnak nagyon sok ilyen embere van, akit megvásárolnak, megvesznek. Ott dől el, hogy te jó ember vagy-e, vagy sem, amikor próbára vagy téve. Ez az ája is erről szól:

„Allah nem olyan, hogy hagyja a hívőket aszerint, ami szerint vannak ők, addig, amíg nem tesz különbséget a jó és a rossz között.”

Szokták az a példát mondani, hogy a salak akkor távozik el az aranytól, hogyha felhevítik. Vagy a pengéknek az edzése, ahogy a tűz éri, sok ütést kell elszenvednie, míg megedződik. Utána lesz az, ami. Az ember is próbára van téve. Ne felejtsük el, hogy az iszlám nem azt jelenti, hogy a Tanúságtétellel megnyomunk egy gombot, és az egyenesen a Paradicsomba repít. Nem. Arról van szó, hogy állandó próbára vagyunk téve. A próbák Allah könyörületéből és jóságából erednek. Lépcsőkön keresztül halad az Út Allah felé. A lépcsőknek a kiválóság fokai vannak. Ki kell állni ezeket a fokokat, hogy tényleg méltó vagyok-e arra. Minden imában fohászkodunk az Egyenes Útért, a legnemesebb tudósok is fohászkodnak az Egyenes Útért. Allah a Teremtőnk. Őrá bízzuk magunkat, és Ő az, Aki vezet minket, és tart a jóság útján.

Végezetül a sejk ezzel az ájával zárta a szónoklatát:

„Mondd, nem egyenlő a romlott a jóval, még akkor is, ha tetszik neked a romlottságnak a sokasága. Féljétek Allahot, ó ti, akik ésszel rendelkeztek, azért, hogy üdvözülhessetek!”

„Allahnál nem egyenlő a romlott a jóval, még akkor sem, ha tetszik neked a romlottság sokasága” Mit jelent ez? A csillogás. „Ó, milyen lehetőségei vannak x-nek vagy y-nak! Milyen gazdag!” stb..... de közben igazságtalan. Úgy tetszik neked, hogy közben ő igazságtalan? Nagyon sok embernek így is tetszik. „Persze, ügyes volt, megszerezte azt, amit akart!” Ezt az embert nem érdekli, hogy közben hány embert taposott el, hogy hány embert tett földönfutóvá, vagy milyen igazságtalanság árán történt az, hogy ő feljebbjutott - és így romlott lett az, amit elért. Egyes embereket csak az érdekli, hogy milyen csillogás veszi körül. Kórénak a története benne van a Koránban, hogy mindenki csodájára járt, amikor díszeiben előjött - és utána a föld elnyelte őt. Vigyázzunk, hogy mihez vonzódunk, vigyázzunk arra, hogy a nemes embereket választjuk-e példaképnek, vagy az alávaló embereket tartjuk példaképnek, mert aszerint lesz az életünk, és Allahnál nagy különbség van a két csoport között.

A sejk a lelkünkre kötötte, hogy a szavunk a jóság szerint, a tettünk, a kereskedésünk, a tanúságunk a dolgok mellett, és egész életünk a jóság jegyében teljen. Amín. Én is ezért fohászkodom. Köszönöm a figyelmet, és Allah adjon erőt mindannyiunknak, hogy ezt kövessük. Allah áldjon Benneteket.   
 
A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink