A házastársi kapcsolat 2017-02-17 Kiemelt

ferj felesegSejk Fares Al-Qudaimi szónoklata

Ebben a khutbában a sejk a házastársak egymáshoz fűződő viszonyáról beszélt.

Az emberek sokszor felteszik neki a kérdést, hogy mivel tartozik a feleség a férjének, és fordítva. Vannak akik felhánytorgatják, hogy „a feleségem nem mosott rám” vagy „a feleségem nem főzte meg az ebédet. Kötelező-e ez számára, vagy sem?”. Tisztázni akarják, hogy kinek mi a joga és a kötelessége a házasságban. A sejk többször elmondta a khutba során, hogy nagyon sok házasságot az dönt romba, amikor elkezdik jogokra és kötelességekre osztani – és aszerint igyekeznek élni – a házastársi életet. Nem mintha nem lennének meg a nők és férfiak feladatkörei, de ehhez ragaszkodva – és csak ehhez ragaszkodva – nagyon nagy bajok történhetnek. Ugyanis a férj és feleség között megbocsátás kell hogy legyen, ami alapja egy boldog házasságnak. Sokan félreértik, és amikor megházasodnak – bár Istennek hála egyre kevesebb ilyen eset van – egy úr és szolga viszonyt alakítanak ki otthon, ami szerint a férj az úr és a felesége az ő szolgája. Allah nem így említi a Koránban ezt a viszonyt. Nagyon sok ája hivatkozik erre:

„Köztetek szeretetet és könyörületet helyeztünk”

A házassági viszony természetéről Allah ezt mondja. Ha ezt mondja, akkor korántsem arról van szó, hogy van egy úr és van egy szolga, aki majd kiszolgálja az urát. A házasság egy szent kötelék, és a szent kötelékre a ma’rúf jellemző. Ezt a ma’rúf-ot úgy lehet fordítani, hogy helyénvaló, és a helyénvaló a jóságnak az összessége.

A férjnek hogy kell éreznie a házassági kötelékben?
A férj, amikor kiszolgálja a feleségét, akkor az megtiszteltetés kell hogy legyen a számára. Ez fordítva, a nő részéről is igaz. Amikor a házastársak kiszolgálják egymást, akkor az felemelő érzésnek kell hogy legyen számukra és Istenszolgálatként kell, hogy megéljék ezt a dolgot.  A Koránban Allah azt mondja:

„A helyénvaló (ma’rúf) szerint éljetek velük! És jár nekik az, amivel tartoznak ők, a jóság (vagy a helyénvalóság) szerint.”

A Próféta (béke legyen vele) amikor az utolsó Zarándoklaton volt, amikor a legtöbb ember gyűlt össze, erősen lelkükre kötötte az embereknek a feleségeket, asszonyokat, mivel ők a leggyengébbek, és legkiszolgáltatottabbak, és így mondta: „Jár nekik az ellátásuk és ruházásuk a ma’rúf szerint” . De nem csupán ez, hanem a bensőséges kapcsolaton kívül, jár nekik ez is. Az ember úgy kezeli a feleségét, hogy „Ő a feleségem, felemelem és megbecsülöm”. Ha a feleségem megbecsülöm, akkor saját magamat és az egész családot is megbecsülöm. Ez a helyes, iszlám szerinti gondolkodás, és nem helyes az a magatartás, hogy valaki akkor érzi magát nagynak, ha megalázza a feleségét. Ez nem helyes az iszlám szerint.
A férj-feleség viszony egy olyan kapcsolat, amit Allah a Koránban így említ:

„A feleségeitek a szántóföldetek”

Itt arról a szeretetről van szó, amit a szántó-vető érez a földje iránt. A föld megművelése csak úgy lehetséges, hogyha szereted azt a földet. A szántó-vető a földje nélkül nem tud aratni. Nagyon messzire lehet menni ennek az ájának a magyarázatában. Hozzátartozik ehhez az alázat, a felelősség érzés, a szeretet. Szeretet nélkül nem lehet semmit jól csinálni. Nem lehet alkotni, nem lehet újat létrehozni. Benne van ebben a gyengédség is. Ez egy nagyon finom viszony, ami a két fél között van.

Allah nem kér tőlünk lehetetlent. Allah nem kér tőlünk többet, mint amire képesek vagyunk. Úgy adjunk a feleségünknek, úgy ruházzuk fel, úgy lássuk el őt, amilyen képességünk van erre. Allah nem azt kéri tőlünk, hogy adósságba keveredjünk azért, hogy a feleségünknek erőn felül teljesítsük az igényeit. A Korán arra tanít minket, hogy annyit adjunk nekik, amennyit magunknak is adunk. Osztozzunk meg vele a javainkban. A lelki kapcsolatra kell koncentráljunk. Ne az anyagiak megadása vagy nem megadása jelentse azt a jóságot, amit gyakorolunk a feleségünk iránt.

A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy: „Ha eszel, akkor adj abból, amiből eszel, és ha ruházod magad, akkor ruházd őt is fel!” Azt is mondta: „Az, aki megbecsüli a feleségét, az a nemes ember. Aki megalázza őket, az az alávaló.”

Nem szabad elfelejteni ennek az intim, bensőséges kapcsolatnak a kereteit. A csütörtöki találkozón felmerült, a kérdés: Miért is van szükség vallásra? Az ember nagyon sokszor tudja, hogy mi a jó, de sokszor bizonytalan abban, hogy mi a megengedett, és mi a jó Allah szerint. A helyes út követéséhez fontos, hogy egy ellenőrzött helyes út legyen. A mai társadalomban sokszor előfordul az a példa, hogy férj és feleség megy az utcán, és a férj ránéz egy idegen hölgyre. A feleség rosszallóan néz a férjére, mire a férj azt mondja: „Én hűséget fogadtam, nem vakságot!” Miért mondom ezt a példát? Az ember ebben az esetben hivatkozhatna arra az ösztönre, ami benne van, hogy ő férfi, és a nőket megnézi. De ugyan akkor, ha az iszlámot nézzük, az kiigazítja ezt a helytelen dolgot, és azt mondja, hogy „Süsd le a szemedet, és ne nézzél oda!” Szükséges a vallás, hiszen nem azt kell csinálni, ami a férfi mivoltunkból következik, hanem azt kell csinálni, ami emberi mivoltunkból következik.

„És mondd a hívő férfiaknak, hogy süssék le a szemüket és óvják a szemérmüket. És mondd a hívő asszonyoknak, hogy süssék le a szemüket, és óvják a szemérmüket!”

Az iszlám megtanítja, hogy az emberi méltóságunkat hogyan őrizzük meg, és közben ne alázzunk meg másokat sem!
A sejk a khutbájában említette, hogy az emberek közül sokan elmondják a barátaiknak - a lányok a barátnőiknek -, hogy mi folyt a feleségükkel vagy a férjükkel a hálószobájukban. Ezt az iszlám határozottan tiltja. Nem szabad ilyen dolgokat kifecsegni.

Többször tapasztaltam már, hogy egy lány nem érti, hogy miért vagyok visszafogott, miért nem udvarolok neki, ... aztán később megérti, hogy miért. Miért? Mert tisztelem annyira, hogy azt látom benne, hogy ő egy anya lesz, és valakinek a felesége lesz, és ő nem az én feleségem. Igyekszem úgy viszonyulni a másik nemhez, hogy az hozzá méltó legyen, még akkor is, ha ő nem fogja ezt fel.
Az iszlámban a házasságon belül a teljes odaadás, odafigyelés, a megosztunk egymással mindent jellemző. Van egy ája is erről:

„Ti az ő ruháik, és ők a ti ruháitok”

Tehát egymást betakarjuk. Képzeljük el ruha nélkül magunkat, milyen kiszolgáltatott érzés lenne az?  
Nem puszta jogok és kötelességekről van szó egy házasságban. Az is bizonyítja ezt, hogy a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Minden szórakozás, amit Ádám fia művel, hamis, kivéve három dolgot: az íjászat, a ló idomítása, és a feleséggel való játék”. Tehát azt monda a Próféta (béke legyen vele), hogy ezek a dolgok igazak, előre visznek, beépülnek az ember útjába. Amikor a feleségével játszik az ember, akkor építi a házasságát és olyan dolgot tesz, ami a házasságnak a színesítéséhez, a házasság fejlődéséhez vezet.

Összefoglalásképpen azt mondta a sejk, hogy a házasság egy olyan kapcsolat, ami a megbocsátáson és nem a számonkérésen kell, hogy alapuljon. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nem utál meg egy hívő egy hívő asszonyt, mert ha valami nem tetszik benne a jelleméből (valamelyik tulajdonságából), akkor egy másik jellemét (tulajdonságát) megszereti”. Azt is mondta: „A hívők közül az a legteljesebb hitben, aki a legszebb jellemben. A legjobbak közületek azok, akik a legjobbak a feleségeikhez”.  Ez a hadísz is azok ellen szól, akik a nőt egy „tárgynak” tekintik. A Próféta (béke legyen vele) mondta azt is, hogy: „A lelketekre kötöm az asszonyokat, a jóság jegyében (hogy jól bánjatok az asszonyokkal).
Így tekint az iszlám a házasságra, a feleségekre, nőkre. Igyekezzünk ezt elsajátítani, és legyünk büszkék arra, hogy ilyen vallást követünk. Ahogy azt a február 3-i khutbában említette Abdulghani testvérünk, ne azt higgyük el, amit mások mondanak rólunk, hanem legyünk tisztában azzal, hogy kik vagyunk mi valójában. Kövessük az iszlám tanításait, legyünk büszkék erre, és igyekezzünk az életünket megélni ebben.

A másik khutbában a sejk felhívta a figyelmet a „szem núr”-ra, ha szó szerint lefordítom, úgy mondanám, „fény nyilak”. Ez egy 2000 Ft értékű részvétel, amit a mecsetnek a fenntartására, támogatói adományként rendszeresen be lehet fizetni. Lehet egyet is, de lehet több 2000 Ft-os „nyilacskát” is fizetni. A múlt évben az előre jelzett összegnek csupán az egynegyede folyt be, mert azok, akik vállalták, végül nem fizették folyamatosan ezt a hozzájárulást. A Próféta (béke legyen vele) azt mondja, hogy: „A legjobb dolog, az, ami ha kevés is, de állandó”. Ha vállalunk 2000 Ft-ot adományozni, akkor azt igyekezzünk állandóan adni. Ezt a túlvilágon meg fogjuk találni, ilyen tudattal adja oda az, aki erre az adományra képes. Allah jutalmazzon Benneteket!  

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink