Az előadásokban, khutbákban már többször említettük, hogy a Koránban lévő történetek nem a szórakoztatásunkra, hanem azért küldettek, hogy példát vegyünk és okuljunk belőlük. Minden prófétának megvoltak a maguk sajátosságai, megvoltak azok a problémák, amelyekkel különösen, egy-egy adott próféta foglalkozott. Suajb (béke legyen vele) küldetésének is megvolt a maga aktualitása.

Suajb (béke legyen vele) népe mást imádott Allahon kívül. Ő (béke legyen vele) egy olyan néphez jött, amely az Isten helyett fákat imádott. Több féle istenséget imádtak az emberek a történelem során. Imádtak bálványokat, fákat, állatokat, de vannak olyan istenek is, amelyek láthatatlanok. Többször beszéltünk már arról, hogy a vágy is válhat ilyen istenné, amikor a vágyaikat Isten elé helyezik.

Suajb (béke legyen vele) népe kereskedett, és nagy gazdagságban élt. Suajb (béke legyen vele) „zászlajára tűzte ki” Isten egyedülvalóságának hirdetését. A Korán így említi ezt:

„Ó népem, szolgáljátok Allahot, nem találtok más istent, Őrajta kívül!”

Allahra emlékeztette őket, aztán emlékeztette őket Allah kegyeire, amit irántuk gyakorolt:

„Emlékezzetek arra, amikor kevesen voltatok, és Allah sokasított benneteket!”

És azt is mondta:

„Látom rajtatok a jólétet. Féltelek benneteket egy hatalmas nap büntetésétől.”

Tipikus esetről van szó: a bőségben, Allah kegyeinek a figyelmen kívül hagyása. Ennek a következményeire figyelmeztetett Suajb, amikor eljön a Nap, és számot kell adni a bőségről. Itt az emánáh-nak (emánah - Allah ránk bízott kegyei) a kérdése merült fel, hogy minden, amivel Allah ellátott minket, az emánah-ként kell, hogy kezeljünk, és Suajb (béke legyen vele) erre figyelmeztetett minket is. Az emánah-ra figyelmeztett, és a hála elmaradásának a következményeire. Ha az ember nem ilyen tudatban él, akkor gátlástalanná válik. Csak egyet tekint fontosnak, hogy minél több anyagi haszonra tegyen szert, és ez óriási igazságtalanságokhoz szokott vezetni. Nem az a baj, hogyha meggazdagodik valaki. Azzal van a gond, ha gátlástalanul teszi ezt, és nem nézi azt, hogy közben hány embert tapos el, milyen kárt okozott a természetben stb. Suajb (béke legyen vele) népe (Midian népe) kifejezetten ebben a helyzetben volt. Meghamísították a mérleget a súlymérésnél, hogy még több anyagi haszonra tegyenek szert.

„Ó népem, helyesen mérjétek a súlyt, az igazság szerint! És ne alacsonyítsátok le az emberek dolgainak az értékét!”

Ez a két dolog nem véletlen, hogy együtt van ebben az ájában. Meghamisítják a súlyt, kevesebbet mérnek, vagy pedig minőségében rosszabb az áru, mint ahogy állítják, és így próbálnak nyerészkedni. A Korán minket is figyelmeztet arra, hogy ilyet nem szabad csinálni. Azt sem szabad, hogy valaki azt mondja egy árura, hogy nincs értéke, és a másik kiszolgáltatottságát kihasználva, nagyon kevés pénzt ajánljon az adott áruért. Ezt Allah nem szereti, és a Koránban szó van róla, hogy ezt nem szabad. Ezekre a helyreigazításokra szólította fel népét Suajb próféta (béke legyen vele). Mi volt a válasza a népének? Ahogy már megszoktuk – ebben a társadalomban is, amiben most vagyunk:

„És azt mondta a népéből egy csoport, azok közül, akik hitetlenek voltak: „Ha követitek Suajbet, ti bizony a vesztesek közé fogtok tartozni.”

A Korán ájái mindig aktuálisak. Milyen üzenete van ennek az ájának? Akinek hatalma van a nép felett, a köznép felé így közvetített: „Ha ezt követitek, vesztesek lesztek”. Ez a kiválasztott csoport igyekszik a népet maga mellett tartani. Miért? Mert ha felébrednek az emberek, és rájönnek, hogy igazából altatásban vannak, a hatalmasok már nem tudják kihasználni őket. Olyan ez, mint a fejős kecske, akit állandóan használ az ember, tejet termel, és ha valaki ebbe bele akar kontárkodni, akkor a gazda nagyon megharagszik. A kihasználás és az igazságtalanság megszokása tompaságban tartja az embereket. Suajbnek (béke legyen vele) egy olyan veszélyes küldetése volt, amelyben ezt a hamis rendszert meg akarta bolygatni. Az iszlám üzenetével jött, ami azt mondja ki, hogy Allah előtt mindenki egyenlő. Az, hogy valakinek pénze van, nem jogosítja fel arra, hogy bármilyen igazságtalanságot elkövessen azok ellen, akik gyengébbek nála. Ez bizony fájdalmas volt azok számára, akik a hatalmat tartották a kezükben és ki akarták használni azokat, akik szegények, és ott sínylődtek a befolyásuk alatt. Mit mondtak a hatalommal rendelkezők Suajbról (béke legyen vele)? Azt mondták:

„Ó, Suajb, a te imádkozásod azt parancsolja neked, hogy elhagyjuk azt, amit apáink imádtak? Vagy ne tegyünk a vagyonunkkal azt, amit akarunk?”

Itt megkérdőjelezik Suajbot (béke legyen vele), aki imádkozik, az Istent imádja, de nem csak az imádkozásról beszél Suajb (béke legyen vele), hanem amit mondtunk, más elosztásról, hogy az embereknek mást szán Allah, mint amit a hatalmasok akarnak. „Ne azt tegyük a vagyonunkkal, amit akarunk?” – kérdezték. Nehogy azt higgyük, hogy az a vagyont, amit megkerestünk bárhogy használhatjuk! Nem. Allah elmondta, hogy hogy használhatjuk a vagyonunkat. Megengedte, hogy vagyonra tegyünk szert, de azt helál módon használjuk fel. (pl. a kamat tilalma)
Mást is a szemére vetettek:

„Te ember vagy mint mi, és emiatt azt gondoljuk rólad, hogy te a hazugok közé tartozol.”

Kigúnyolták. Angyalt vártak? Allah küldött közéjük egy közülük való Küldöttet és ő figyelmeztette a népét.  Suajb (béke legyen vele) azt mondta a fentiekre válaszul:

„Ó népem, az én irántam való utálatotok ne vigyen benneteket arra, hogy elérjen benneteket az, ami Noé népét érte, Húd népét érte, Szalih népét érte, és Lót népe sem áll messze tőletek.” (Húd szúra 89. ája)

Figyelmezteti a népét, hogy annak, hogy ők nem szeretik őt, ellenkeznek vele, és nem fogadják el az Igazságot, annak következményei lesznek. Válaszul azt mondta a népe erre, hogy:

„Bocsáss le ránk csapást az égből, ha az igazak közé tartozol!” (Költők szúra, 187. ája)

Gúnyolódtak vele és hamisságnak tekintették azt, amit mondott. Megfenyegették azzal, hogy elűzik a földjükről:

„Azt mondta a csoport azok közül, akik fennhéjáztak az ő népéből: „kiűzünk téged ó Suajb, és azokat, akik hisznek a mi városunkból, hacsak nem tértek vissza a mi vallásunkhoz!”

Majd halálosan megfenyegették, azt mondták neki:

„Ó te Suajb, nem sok mindent értünk abból, amit te mondasz, és azt látjuk, hogy te gyenge vagy, és ha nem lenne a családod, akkor megköveznénk téged, és nem vagy te hatalmas fölöttünk!”

Suajb (béke legyen vele) ezután Urához fohászkodott, és a következőt mondta:

„Urunk, hozz megnyitást köztünk és a népünk között az igazság által, és Te vagy a legjobb Megnyitó!”

Allah csapást küldött rájuk, egy olyan óriási hőséggel bíró napot, hogy kimenekültek a házaikból a szabadba. Majd jött egy árnyékot vető felhő, és valaki közülük azt látta, hogy hűvösség van alatta, és alá menekültek. Azt hitték, hogy így megmenekültek a hőségtől, és már nem lesz gond, de ezzel egy csapdába csalta őket Allah, és a felhőből tüzet bocsátott le rájuk. Mindannyian meghaltak. Allah csapást mért rájuk.

Összefoglalva a tanulságokat ebből a történetből:

- Minden küldöttnek a legfontosabb üzenete az, hogy Allahot imádják és szolgálják az emberek, és az Ő egyedülvalóságát hirdessék.  
- A második tanulság, a valóság kezelése. Itt Európában más dolgok vannak előtérben, mint mondjuk egy iszlám többségű arab országban. Mások az aktualitások, mások a problémák. Például Suajb próféta (béke legyen vele) nem beszélt a homoszexualitásról, ami Lót népével kapcsolatos volt. Arról kell beszélni, ami a legnagyobb baj a társadalomban. Ehhez viszont nekünk, magyaroknak meg kell ismernünk hazánk problémáit, meg kell ismernünk az itteni emberek problémáit. Érdemes pl. a statisztikai adatokat nézegetni, hogy mik a legnagyobb gondok és ezzel kapcsolatban keresni a megoldásokat.
- A harmadik tanulság, a megelégedés, mint kincs. Az a helyes, ha az ember megelégedik azzal, amije van, és megbecsüli azt. Itt a megbecsülésre fektetném a hangsúlyt, mert az emberek sokszor nem mérik fel azt, amijük van. Egyrészt ez abból adódik, hogy sokan hálátlanok, és egyre többet akarnak, ami miatt aztán nagyon könnyen beleesnek abba a hibába, hogy gátlástalanul, olyan eszközökkel is igyekeznek vagyont szerezni, ami Allahnak nem tetsző. A vagyon Allahé, nem a mienk. Ez egy emánah a mi nyakunkon. 

„Ne terjesszetek romlást a Földön!”

A vagyonszerzés mellékhatása gyakran az, hogy az ember romlást terjeszt a Földön. Ettől Allah óva int bennünket a Koránban.
- A következő tanulsághoz egy áját idéznénk, amit Suajb (béke legyen vele) mondott:

„És nem akarom azt elkövetni, amitől óva intelek benneteket!”

Suajb is (béke legyen vele) egy gazdag kereskedő volt. Példát mutatott, nem olyat kért tőlük, amit magától nem kért volna meg. Amiről beszélünk, annak a saját cselekedeteinkben kell, hogy megnyilvánuljon.
- A következő tanulság az, hogy a hívő a jóságnak és a javításnak a követe kell hogy legyen. Suajbnek (béke legyen vele) van egy mondása, amit Allah a Koránban idéz:

„Én csupán a javítást szeretném, amennyire csak tudom.”

Egy másik mondása Suajbnek (béke legyen vele):

„Az én sikerem csak Allahtól való!”

A javításra való törekvés, és hogy Allahtól való a sikerünk. Nekünk is, az iszlámhoz hívó és azt gyakorló embereknek is ezt a kettőt kell szem előtt tartanunk, hogy a javítás hírnökei vagyunk, és ne féljünk senkitől, amikor javítunk, mert Allah által van a mi sikerünk.

Ennyi volt a mai khutba Testvéreim. Megint egy kis „csomaggal” megyünk haza, Allah segítsen, hogy használjuk az életünkben. Allah áldjon Benneteket!

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.