A gyerekeknek nagyon nehéz volt megérteniük azt, hogy míg az egyik évben még ünnepeltük a karácsony ünnepét, addig ez a bensőséges ünnep, ahol rengeteg ajándék várta őket a fa alatt, egyik évről a másikra megszűnt. A gyermekeket ezeknek az ünnepeknek az elvesztésével nagy veszteség éri. Ezért hát nekünk - akik olyan országban élünk, ahol körülöttünk már évszázadok alatt kialakult ünnepi ceremóniák, szokások, hagyományok veszik körül az embereket, és élnek ebben - szintén ki kell alakítani úgy az ünnepeinket, hogy azok gyermekeink számára is ünnepek legyenek. Nem elég megelégednünk azzal, hogy elvisszük őket az eídekre. Egy gyermek az eíden nem feltétlenül éli át tudatosan azt az áldást, ami akkor a hívőkön van. Nem elég eídkor csak átadni egy ajándékot számára, hiszen a többi magyar ember nem csak ajándékot ad az ünnepeiken, hanem olyan hagyományokat is, amik a gyermekekben tovább fokozzák az ünnep szépségét, hangulatát.
Ezért hát – insa Allah – segítenünk kell gyermekeinket abban, hogy ők is érezzék az ünnepeink szépségét. Apró ötletek, családban megteremtődő hagyományok színesíthetik évről-évre eídünket. Szeretném veletek néhány ötletemet megosztani, valamint nagyon örülnék neki, ha ti is megosztanátok velem tapasztalataitokat, és azt, hogyan ünnepeltek a családban.
Ramadán hónapja egy szép, hitbeli elmélyülést, hibáinktól való letisztulást kínáló áldással teli hónap. Azonban kis gyermekeink csupán annyit fognak fel belőle, hogy a szülők nem esznek, és esténként sütemény, és mindenféle finomság várja őket az asztalnál. A hónap igazi célja nem jön át számukra. Nekik így Ramadán hónapja a sütemények, finom étkek, családi, vagy közösségi vacsorák hónapja. Vajon ezt kéne jelentse számukra? Hogy látják át gyermekeink, hogy valóban mit kéne jelentenie Ramadánnak? Hiszen mi, felnőttek böjtölünk, adakozunk, fohászkodunk éjjelente – míg ők ebből kimaradnak.
Beszélgessünk el gyermekeinkkel. Mondjuk el nekik, hogy Ramadán hónapja miről szól. Meséljük el nekik, hogy annak idején a Próféta – béke legyen Vele – mit tett e szent hónapban. Hogy böjtölt, mennyivel többet fohászkodott, és – bár különben is rengeteget adakozott – ebben a hónapban még több figyelmet fordított erre. Meg kell értetnünk gyermekeinkkel, hogy ebben a hónapban fokozottan figyelnünk kell arra, hogy mik azok a cselekedetek, amik Istennek tetszőek, és törekednünk kell arra, hogy ezeket meg is tegyük. Rá kell ébresztenünk őket arra, hogy az is jó cselekedet, ha segítenek egy néni szatyrának cipelésében, ha előreengedik az iskolában, óvodában a dadust, óvó nénit, tanító nénit az ajtón, ha segítenek kisebb testvérüknek befűzni a cipőjét stb. Ramadán hónap első napján kitűzhetünk egy nagy táblázatot a falra, ahol a családból mindenkinek rajta van a neve, és Ramadán hónap minden napja. Minden nap iftárkor beszámolhatnak, hogy milyen jócselekedeteket vitte, aznap véghez és a családfő beírhatja ezeket a táblázatba. Eídig gyűlhetnek a jótettek, és eídkor felolvasásra kerülhetnek, ki mit tett Ramadán hónapban. A gyermekeket az ünnep alatt jutalmaztathatjuk is, annak mértékében ahogy mi jónak látjuk. Lehet nekik kis koronát csinálni, és a fejükre tenni azoknak, akik Ramadánban sok jót tettek – mondván, hogy ők az ünnep muszlim királyai. Lehet külön ajándékot kapniuk, vagy ha úgy gondoljátok hogy ez ellenkezik nevelési elveitekkel, akkor egyszerűen csak a családfő az egész család előtt méltathatja a legjobb gyermek cselekedeteit, … nem feledkezve el a többiekéről sem.
Iftárkor – ha otthon törjük meg – hívjuk oda gyermekeinket is, és bár ha nem is böjtöltek velünk, adjunk nekik is abból, amivel mi megtörjük a böjtöt, osszuk szét köztük. Adjunk hálát hangosan Istennek, amiért ételt ad számunkra, amivel megtörhetjük az éhes, szomjas órákat. Mondjuk ezt úgy, olyan szavakkal, hogy gyermekeink is megérthessék miről van szó. Legyen ez egy bensőséges pillanat a családban.
Ha már előre futottam, és az eídről is szót ejtettem…
Nálunk a családban már hagyománnyá vált, hogy az ünnep déli imája után a férjem a család elé áll, és beszédet mond. Ebben a beszédben szó van az iszlám tanításairól, a Prófétáról (béke legyen Vele), és családunkról. Igyekszik úgy formálni a beszédet, hogy minden gyermek insa Allah érezze, ezek a szavak éppen hozzá, az ő érdemeihez vagy az ő hiányosságaihoz, pótolni, javítani való dolgaihoz szólnak.
Az ünnep estéjén együtt a család, és beszélgetünk, játszunk. A játék lényege tavaly az volt, hogy mindenkinek ki kellett találni egy mesét, aminek a címét a többiek adták meg. Próbáljuk a gyermekeket rávezetni ezekben a történetekben az iszlám tanításokra, hogy az ünnep áldással és szívbéli épüléssel gazdag legyen insa Allah.
Díszítsük fel lakásunkat, öltöztessük ne csak magunkat, de otthonunkat is ünnepi díszbe. Az édességek finomságok mellett, a gyermekeket az is megfogja, ha ilyenkor más az otthon, mint ahogy megszokták. Rakjunk fel a Ramadán böjtje utáni ünnepen kis holdacskákat az ablakra, a csillárokról lecsüngve, és egyéb helyekre. Az áldozat ünnepén mi pl. kis papírból, filcből, vékony dekorgumiból kivágott bárányformákkal és virágokkal szoktunk díszíteni. Ezeket a díszeket a gyermekeinkkel közösen készítjük, így Ramadán hónap estéjén, mikor a holdacskákat közösen készítgetjük, szintén örömet okozhatunk számukra. Menjünk be egy hobby boltba, nézzünk szét, insa Allah számtalan ötletet kaphatunk, milyen anyagból, hogyan készíthetjük el lakás díszeinket. Süthetünk mézeskalács holdacskákat is, díszíthetjük őket magyar motívumokkal, így ezek az ünnepek bár muszlim ünnepek, mégis növelhetik bennük magyarság tudatukat, és elmélyíthetik bennük hovatartozásukat, még akkor is, ha ünnepeink nem keresztény ünnepek.
Remélem tudtam nektek ötleteket adni, én is várom a tieiteket!