Az imádkozás letölthető e-könyv

imadkozas letolthtoAz imádkozás a kapcsolatot jelenti az ember és az Isten között. Az iszlám egyik pillére és a vallás alaptétele:
Tartsátok be az imádkozást, [különösen] a középsőt, és álljatok áhítatosan Allah előtt. (Korán 2:238)
Allah az imádkozást a boldogulás és a boldogság útjává tette:
Bizony boldogulnak a hívők, akik imádkozásukban alázatosak. (Korán 23:1-2)

Bővebben...

Fedezd fel az iszlámot

Fedezd fel az iszlámotIszlám. Ki ne hallotta volna ezt a szót? Földünk lakosságának egyötöde vallja magát muszlimnak, vagyis az iszlám vallás napjainkra majd másfél milliárdnyi embertársunk életútjává vált. Nap mint nap hallhatunk-láthatunk róla, ha máshol nem, hát a média beszámolóiból. A különböző helyekről származó hírek azonban sajnos sokszor hamis képet adnak, és vagy a tudatlanság vagy pedig emberi érdekek által elferdített információkat tartalmaznak. E füzetben igyekeztünk az iszlámmal kapcsolatos legfontosabb témaköröket összefoglalni, úgy, hogy ezzel – ha Isten akarja – minden érdeklődőnek megmutathassuk az iszlám valódi fényét, a Tőle eredő vezetést, amit mi muszlimok élünk át mindennapjainkban.

Bővebben...

"Amikor megszeretem, akkor hallásává válok"

Szent (kudszí) hadísz: A Magasságos Allah azt mondta: „Szolgám addig közeledik Hozzám a szorgalmi imákkal, amíg meg nem szeretem. Amikor megszeretem, akkor hallásává válok, ami által hall, látásává válok, ami által lát, kezévé válok, amellyel dolgozik, lábává válok, amellyel jár, ha kér Tőlem, megadom neki, ha pedig menedéket kér Nálam, akkor menedékben részesítem.” (Al-Bukhári)


Nem régiben egy szufi úton haladó testvéremmel beszélgettünk az index fórumán, és eszmecserénk kapcsán felmerült ez a hadísz is. Beszélgetésünkkor sok közös nézetet, és sok különbözőséget fedeztünk fel egymásban. Míg ma wudut csináltam eszembe jutott a beszélgetésünk, és a hadísz kapcsán egy gondolat. Ezt szeretném insa Allah megosztani Veletek.
Aki emberek között mozog, beszélget velük nézeteikről, hamar megtapasztalhatja azt, hogy ahány ember, annyiféleképpen látja a világot. Sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy saját szemünkkel nézve csak, saját nézőpontunkon keresztül vizsgáljuk a dolgokat. Ez sajnos nem ritkán ahhoz vezet, hogy látásmódunk beszűkül, nem vagyunk hajlandóak figyelembe venni más nézeteket, és végül esetleg mások meg nem értése miatt kirekesztünk társaságunkból olyan embereket, akik máshogy közelítenek meg egy kérdést, máshogy látják annak megoldását. Az életben mindig nyitottaknak kell lennünk, hogy egy másik ember nézőpontjait annak szemszögéből is megpróbáljuk megvizsgálni. Így esetleg a magunk álláspontja is javulhat, és szélesedhet a látókörünk. Azonban, az, hogy valaki ne saját nézőpontján keresztül, hanem úgy látja, úgy hallja meg a körülötte való történéseket ahogy azok valójában vannak, Isten adománya. A Próféta (béke legyen Vele) is azért fohászkodott a Kegyelmes Istenhez, hogy mutassa meg számára úgy a dolgokat, ahogy azok valójában vannak. Én úgy gondolom, hogy ez a hadísz erről szól. Ezt jelenti az, hogy Allah az Ő szolgájának látásává, hallásává, kezévé, lábává válik. Az Istenhez igazán közellévők megtapasztalhatják azt, mi az igaz, valóságot mutató hallás, látás – amivel úgy láthatja, hallhatja a dolgokat, ahogy azok valóban vannak. Kezével úgy dolgozhat, ami valóban hasznot hajthat, lábával afelé haladhat, ami az igaz út.
Mit tehet vajon az a hívő, aki nincs még ennyire közel Istenhez? Hogy közelíthet felé?
Ahogy a Hagyományban Isten tanít minket – szorgalmi imákkal. Ez azonban (véleményem szerint) nem azt jelenti, hogy aki naponta több szorgalmi imát imádkozik, annak egyre inkább megadatik az Igaz látás. A hangsúly az imának a milyenségén és a szándékán van. A szorgalmi imák elvégzése nem a jó pontok gyűjtését, hanem azt jelenti, hogy valaki akkor is keresi Isten társaságát, amikor az nincs előírva számára. Aki Isten felé kitárt szívvel közeledik, az az emberek felé is kitárt szívvel fog közeledni. Az, aki Istenhez közel van, az az emberekhez is közel van. Aki pedig közel van az emberekhez, az meghallgatja őket, nyitott feléjük, tanul mások erényéből is, hibáiból is. Aki Isten felé közeledik, az közeledik a testvériség, összefogás, egymásra figyelés felé is. Így látása tisztul, hallása élesebbé válik insa Allah – Allah útján.

Bővebben...

Isten vezetése álmainkban

BiszmilLahi Rahmani Rahím

"És ő az, aki magához szólít benneteket éjszaka, és tudja, mit követtetek el napközben. Azután fölserkent benneteket akkor, hogy beteljesedjék (éltetek) megszabott határideje. Utána (mindannyian) hozzá fogtok visszatérni. Azután (Allah) közölni fogja majd veletek, hogy mit cselekedtetek."
Jószágok szúra, 60. ája.


Az iszlám tanításai szerint az éjszakai alvás állapotában Isten magához szólítja az alvó lelkét. Csakúgy mint a halálnál. Ezért aztán az éjszakai alvást nevezik kishalálnak is. Ilyenkor Isten dönti el, hogy a lélek visszatérhet-e testébe, vagy megtartja magánál. Így vagy felébredünk, vagy pedig álmunkban halunk meg. Az ember sosem lehet biztos abban, hogy másnapra ébred. Ezért minden lefekvés előtt ajánlott fohászkodni, és úgy aludni el, mintha a legutolsó mondatainkat mondanánk az evilági életünkben. Ha pedig új napra virradunk, adjunk hálát Istennek, hogy adott még egy esélyt arra, hogy javítsunk magunkon, és tisztább szívvel térhessünk Hozzá vissza insa Allah.

De vajon mi történik velünk az éjszaka során? Hogyan éljük meg lelkünk eme „utazását”? Vallásilag nem szeretnék belebonyolódni a kérdésbe, hiszen nincs róla tudomásom. Allah tudja, hogy még az „utazás” előtt, vagy az „utazás” alatt …vagy éppen után történik-e velünk, de álmodunk. József próféta (béke legyen Vele) történetéből is tudhatjuk, hogy az álmoknak jelentősége van. Mohammed prófétáról (béke legyen Vele) is sok hagyomány maradt fent, amikor a kortársak elmesélték neki az álmaikat, és a Próféta (béke legyen Vele) elmondta nekik jelentésüket. Én nem kaptam tehetséget rá Istentől, hogy biztos tudással megérthessem az álmaim jelentését, viszont sok álmomról vannak elképzeléseim, megérzéseim. Általában – mint ahogy sokan mások is - nem, vagy csak részleteire emlékszem az álmaimnak, mikor felébredek. Aztán ahogy elkezdődik a nap, szép lassan elfelejtődnek. Azonban vannak olyan álmaim is, amik napokig nagyon nagy hatással vannak rám, foglalkoztatnak, és azután megmaradnak bennem. Vajon miért akarja Allah, hogy ezek az álmok ne felejtődjenek el?
Én - a saját álmaimból kiindulva – úgy gondolom, hogy vannak álmaim, amiket azért kapok, hogy vezessenek. Útmutatás ez a döntéseimben. Vannak álmok, amik segítenek feldolgozni olyan eseményeket, amikkel különben nem tudnék megbirkózni. Más álmok, arra jók, hogy egyensúlyba állítsanak. A nappal elkövetett hibáim, mintegy ellensúlyozásaképpen megjelennek ezek az álmok. Ha elgondolkodok jelentésükön útmutatást kaphatok arra vonatkozóan, hogy miben hibáztam. Ilyenkor bűnbánatot kell hogy tartsak szívemben, és meg kell próbáljam – insa Allah – kijavítani ezeket a hibákat. Megint más álmok mint egy jóslat, mutatnak előre jövőmmel kapcsolatban. Ezek is Isten nyilvánvaló jelei számomra, amik a szívemet bizonysággal töltik meg, és segítenek Isten felé közelednem.

Szeretném néhány szóban leírni egy-egy régi álmomat, amikre ezeket az állításaimat alapoztam.

Szeretett nagymamám halála nagyon súlyosan érintett. (Allah segítse őt, és adjon a lelkének békét és nyugalmat!) Nem tudtam feldolgozni a veszteségemet. Nagyon bántott, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, nem tudtam elmondani neki még utoljára még egyszer, hogy mennyire szeretem őt. A Irgalmas és Könyörületes azonban látta szenvedésem, és az egyik éjszaka azt álmodtam, hogy találkoztam a nagymamámmal. Megöleltük, megcsókoltuk egymást. Tudtam hogy már halott, ezért szívem minden szeretetével öleltem át. Mikor felébredtem még éreztem a teste melegét, az ölelése érintését magamon. Olyan valóságosnak tűnt az egész álom, mintha valóban ott lett volna velem. Ebben az álomban végre nyugalmat talált a szívem, és el tudtam engedni őt.

Még kisgyermekkoromban álmodtam, hogy egy hosszú, sötét, folyosószerű barlangban bolyongok, Sokáig kacskaringózott az út, mikor a barlang végére értem. A barlang végén hatalmas rakás felhalmozott kincs feküdt nagy halomban. A tetején egy egyszerű fa feszület volt, a kincsre támasztva. Az egész barlangaljat a kincs világította be, fényt adva a fa feszületnek is. Mikor megláttam nagyon nagy félelem szorította össze a szívem. Megijedtem, és hátat fordítva kiszaladtam arról a helyről.

Már kamaszként a következőket álmodtam: Egy nagy ebédlőszerű helyiségben voltam egyedül, ahol hosszú asztalok és mellettük székek álltak. Az egyik falat nagy üveg ablakok borították be. Én kinéztem az ablakokon át, és azt láttam, hogy fehér szárnyas alakok mennek felfelé az ég felé, egyik a másik után. Néztem, néztem őket, és egyszer egy alak nem felfelé szállt, hanem lefelé. Ugyan olyan volt mint a fehér alakok, de ez fekete volt. Leszállt a földre, és jött felém. Egyre nagyobb félelem kerített hatalmába, és elkezdtem araszolni hátra az egyik sarok felé. Az alak sarokba szorított, és egyre közeledett. Félelmemben elkezdtem mondani a Miatyánkot. Az alak közben lassan egyre közelebb ért, és már szinte megérintett. Még ma is érzem a belőle áradó forróságot, és emlékszem arra a szörnyű tekintetre, ami rám szegeződött. Úgy éreztem, ha megérint, átölel – meghalok. Már csak egy pillanat volt hátra, hogy elérhessen, a sötét, iszonyatos tekintete már mindent betöltött számomra, mikor a Miatyánk végéhez értem: „..De szabadíts meg minket a gonosztól” A végét már sikítva mondtam, mikor felébredtem. Percekbe telt, mire magamhoz tértem, és hosszú hetekig az álom hatása alatt voltam. Audzu bilLehi minassajtani radzsím!
Audzu bilLehi minassajtani radzsím!


Mint muszlima – bár Istennek hála már az első héttől kezdve kendőt hordtam – mégis sokszor álmodom azt, hogy kimegyek az utcára, és elfelejtek hidzsabot felvenni. Ilyenkor az álmom nagy részében azzal foglalkozom, hogy össze-vissza ügyetlenkedek azon, hogy keressek magamnak valamit, amit a fejemre tehetek. Egy kínlódás ilyenkor az egész álom. Természetesen ez az álom nem a hidzsabról szól. Inkább – szerintem - arról, hogy mit kéne tennem, és hogy kéne elengednem dolgokat ahhoz, hogy sokkal egyszerűbben hozzájuthassak.

Volt egy álmom pár évvel ezelőtt, amiben nagyon-nagy szeretet ömlött szívembe a férjem iránt. Nem egyszerű házastársi szeretet volt, hanem ennél sokkal több. Mintha Isten Írgalommal teli Szeretetéből kaphattam volna egy szívre valót. Ezzel együtt megéreztem, hogy babát várok tőle. Akkoriban nem terveztünk kisbabát, és ezért váratlanul ért ez az álom. Nem is az álom, hanem az érzés, amit vele együtt kaptam. Ez a szeretet nem volt mindennapi, átragyogta ébrenlétemben is az egész napomat. Egyre ez járt a fejemben, ezért vettem magamnak egy terhes tesztet. Pozitív lett. ElhamdulilLah így tudtuk meg legkisebb gyermekünk létét.

Bár vannak álmok, amikbe belenyúl a sátán és megfertőzi azokat, mégis az álmok, a jelentőségteli, fontos álmok örökre szívünkben maradnak. Isten dicsőségét hirdetve, és segítve minket a Hozzá vezető úton. Allahnak a hála mindezért a könyörületért, amivel nem csak ébrenlétünkben, de álmunkban is utat mutat annak, aki útmutatást kér.

Ez a blogbejegyzés Watchman testvéremmel történt beszélgetés hatására született.
Bővebben...

A hegyek geológiai értelmezése a Koránban

himalaja.jpgA Magasztos Isten nem várja tőlünk, hogy gondolkodás nélkül higgyünk. Világos jeleket küldött nekünk, amelyek kinyilatkoztatásának eredetiségre utalnak azok számára, akik élnek az eszükkel. Jelen számban a hegyek XX. századi tudományos-geológiai koncepciójáról és annak az 1400 évvel ezelőtt kinyilatkoztatott, Koránban történő megjelenéséről írok.

Bővebben...

A hit megújulása

Allah Küldötte (béke legyen vele) mondta a társainak a következőt: „Újítsátok meg a hiteteket!” Mire azt kérdezte egyikőjük: „Ó Allah Küldötte! Hogyan újíthatjuk meg a hitünket?” Ő azt felelte: „Mondjátok sokszor azt, hogy Lá ilaha illal-lah (Nincs más /jogosan imádható/ isten, kivéve Allah).” (Ahmed)
Bővebben...

Vezetés Isten útján

Az általam ismert esetek nagy részére elmondható, hogy az útkereső, aki érdeklődik az iszlám vallás iránt – ha teheti – felkeres egy mecsetet. Eljár az előadásokra, beszélget muszlimokkal az interneten és a mecsetben, aztán ha úgy érzi a szíve, hogy egyre inkább azonosulni tud az iszlám tanításaival, felveszi az iszlám vallást. Vannak olyan útkeresők is, akik előbb felveszik a vallást, majd keresnek egy mecsetet, hogy megtanuljanak imádkozni, és megtanulják az alapvető tudnivalókat.
Általában elmondható, hogy az új muszlimok és az iszlám iránt érdeklődők azért járnak a mecsetekbe, hogy az iszlámról tanuljanak. Innen is látszik, hogy mekkora a felelősség azok vállán, akik a mecsetekben tanítják a hozzájuk fordulókat. Istennek és általa Isten Küldöttének – béke legyen Vele – útmutatásait, életvezetését kell átadniuk a hozzájuk forduló szíveknek. Nem mindegy tehát, hogy mindezt hogy teszik. Mint ahogy a Próféta – béke legyen Vele – is tanította, az iszlámra való tanítást szép szóval kell megtenni. Annak a személynek aki az iszlámra hív, legalább olyan nyitottnak kell lennie az érdeklődő felé, mint amilyen nyitottan az fordul feléje kérdéseivel. Tapasztalatom, és az iszlám tanításai szerint is, Isten azt mutatja meg az embernek az igazságból, amit Ő jónak lát megmutatni. Ennek az igazságnak a mértékét azonban a mi szándékunk is befolyásolja. Tehát figyelemmel kell lennie az iszlámot tanítónak arra, hogy nem biztos, hogy az, aki felé fordul a segítség kérésével ugyan azokat a dolgokat ugyan úgy látja, mint ő, aki az iszlám tanításait szeretné átadni a kérdezőnek. Az iszlám a szíven át kell, hogy bejusson az emberekbe. Azonban ha az, aki az iszlámot tanítja nem nyitja meg a szívét a tanítványa felé, nem fordul felé lágy, szeretet teljes szívvel – nem érheti el a valós célját. Az iszlám könnyebbséget és békét hozott az emberek közé. Ezt azonban tudni is kell átadni. Mindig szemünk előtt kell tartanunk, hogy a Próféta – béke legyen Vele- mit és hogy tanított. Mennyire irgalmas, figyelmes, szeretettel teli volt az emberek iránt. Előfordult, hogy egy tudatlan beduin ember a mecset padlójára vizelt. (a muszlimok tudják, hogy a vizelet túl azon, hogy undorító egy olyan padlón, ahol az emberek az arcukkal borulnak le Isten előtt, vallásilag érvénytelenné teszi az imát – mivel csak vallásilag tiszta helyen lehet imádkozni) A prófétai kortársak – Allah legyen velük elégedett – nagyon feldühödtek, azonban a Próféta – béke legyen Vele – lehiggasztotta őket, és a Rá jellemző nemes egyszerűséggel, megkérte a hívőket, hogy hozzanak inkább vizet, és tisztítsák meg a helyet az ima számára.
Az iszlámot nem mindegy, hogy hogy adja át az ember. Hatalmas annak a felelőssége, aki a vallásra tanít egy másik embert. Sajnos nem egyszer hallottam már muszlimok szájából, hogy ezt vagy azt a közösséget elmarasztalják. Figyelmeztetik az érdeklődőket és az új muszlimokat arra, hogy ezt vagy azt a helyet, mecsetet ne keressék fel. Ez vallásilag is helytelen dolog. Egy ember sem lehet tisztában azzal, hogy ő mennyire jár az igaz úton. A szívekbe csak Isten lát, az Igazságot, csak Isten tudja. Mi mindannyian útkeresők vagyunk Isten útján. Minden egyes lépésünk döntések sorozata, amit majdan Isten dönt el, hogy jól vagy rosszul döntöttük-e el. Sokszor hallom, hogy ez vagy az a felekezet, irányzat ilyen vagy olyan úton jár. Egyrészről elmondható az, hogy nem szabad általánosítani. Isten az Utolsó Napon nem címkék szerint sorol be minket. Nem azt fogja mondani, hogy te ehhez a csoporthoz jártál, ezért nem boldogulsz. Az embert magát fogja nézni. Az egyes ember lelkét fogja vizsgálni, az adott személy tetteit, és szándékait. Sosem tudni, hogy melyik közösségből ki az, aki boldogulni fog Isten előtt, és ki az, aki nem. Általánosságban azonban elmondható, hogy a hívő ember szíve lágy szív. A kemény szív Isten előtt nem a hitet jelenti, hanem a fennhéjázást. Az olyan ember, aki azt mondja, hogy „én járok az igaz úton” – nem járhat az igaz úton. Az olyan ember, aki másokat bírál hite erősségében, megbélyegez mások előtt – nem járhat az igaz úton. Véleményem szerint – mint ahogy a Korán is tanítja – mindenkinek az eszére kell hagyatkoznia. … és a mecsetekben lévő, iszlámot tanító embereknek is bíznia kellene abban, hogy akit Isten vezet, azt senki le nem térítheti az igaz útról, valamint abban, hogy mindenki a saját esze alapján meghozott döntései viszik igazán előre Isten útján.
Az én álláspontom az, hogy egy új muszlim, vagy iszlám iránt érdeklődő útkereső ne állapodjon meg egy mecsetnél… csak azért, mert oda ment először. Mindenki menjen el lehetőségéhez képest annyi helyre amennyire tud. Nézze meg, hogy hol van olyan ember, aki a legnyitottabb az ő szíve felé. Hol tud a legjobban azonosulni azzal aki tanítja. Ugyan azzal a körültekintéssel, amivel az útját keresi kell eljárni mindenkinek akkor, amikor olyan embert keres akitől a vallásának alapjait tanulhatja. … Mert nem mindegy, hogy milyen alapokra helyezi hitét. Bár egy Korán van, és a magyarországi közösségek általában elmondható, hogy ugyan azokat a Prófétai Hagyományokat használják, ahány muszlim, annyiféle értelmezése van ezeknek… hiszen Isten mindenkinek különböző látásmódot adott. Éljen hát azzal a lehetőséggel az útkereső, hogy megkeresse azt az embert, aki úgy érzi a legjobban tudja átadni neki az iszlám hitét.
Fohászkodom azért, hogy mindenki megtalálja az igaz vezetést, és ebben jusson egyre előrébb Isten útján!

Bővebben...

A mecsetben imádkozás jutalma

Allah Küldötte (béke legyen vele) elmondta, hogy a muszlim „Amikor helyesen végzi el a wudút, majd bemegy a mecsetbe – ahova csakis az imádkozás viszi – nem lép egyetlen lépést sem anélkül, hogy ne emeltetne feljebb (a rangja) egy fokkal, és ne töröltetne le róla egy rossztett.
Bővebben...

Vendégek tisztelete

Volt olyanra is példa, hogy a medinai muszlimok egyike vendégül látta mekkai hittestvérét, miközben nem volt más étel otthon, csupán gyermekei tápláléka. Ennek ellenére előnyben részesítette vendégét saját magával és gyermekeivel szemben, és azt mondta feleségének:
Bővebben...

Testvérünkért mondott fohász

Szafván ibn Abdullahra hivatkozva jegyezték fel, miszerint azt mondta: Elmentem Szíriába, ahol ad-Dardá édesanyját (az anyósát) találtam otthon, de nem találkoztam az apjával. Azt kérdezte tőlem: Zarándoklatot kívánsz teljesíteni? Azt feleltem: Igen.Szafván ibn Abdullahra hivatkozva jegyezték fel, miszerint azt mondta: Elmentem Szíriába, ahol ad-Dardá édesanyját (az anyósát) találtam otthon, de nem találkoztam az apjával. Azt kérdezte tőlem: Zarándoklatot kívánsz teljesíteni? Azt feleltem: Igen.
Bővebben...
Feliratkozás az RSS csatornára

Elérhetőségeink