Tudni kell, hogy minden hadísz két részből áll: a metnből (szövegtörzs) valamint az isznádból (névlánc vagy lánc). Azt a tudományágat, amely a hadísz hagyományozói, illetve a hadísz tartalma után kutat abból a szempontból, hogy elfogadható vagy elutasítandó, a hadísz tudományának (ulum al-hadísz vagy musztalah al-hadísz) nevezik. Témája tehát a hadísz maga és a hagyományozó, célja pedig annak az ismerete, hogy mi fogadható el a hadíszokból és mi nem. A hadísz-gyűjtemények között hat olyan van, amely kiemelt jelentőséggel bír, s amelyek közül az első kettő tekinthető a leghitelesebbnek, és így is nevezik ezeket:

1. al-Bukhári (meghalt H.u. 256/ 870) „Szahíh” gyűjteménye
2. Muszlim (meghalt H.u. 261/ 875) „Szahíh”-ja
3. Abu Dáúd (meghalt H.u. 275/ 889) „Szunan”-ja
4. At-Tirmidi (meghalt H.u. 279/ 892) „Szunan”-ja
5. An-Naszáí (meghalt H.u. 303/ 915) „Szunan”-ja
6. Ibn Mádzsah (meghalt H.u. 273/ 887) „Szunan”-ja.

Vannak még más gyűjtemények is (pl. Addárimi Szunanja), illetve megjelentek kevésbé hiteles, ún. „daíf” (gyenge) hadíszok, valamint hamisítványok, ún. „maudú” (fabrikált, koholt) hadíszok is. E hadíszok kiszűrése nagy figyelmet és munkát igényel, s napjainkban is folynak kutatások egyes hadíszok hitelességének tisztázása érdekében.