Al-Bukhári:
teljes nevén Abu Abdullah, Mohamed ibn Iszmáíl ibn Ibráhím ibn al-Mugíra ibn Berdizbah al-Bukhári;
perzsa származású volt, a közép-ázsiai Bukharában (Khoraszán tartomány) született a Hidzsra után 194-ben (810). Apja meghalt még kisgyerek korában, és az anyja viselte gondját. Rendkívüli adottsággal rendelkezett a memorizálás terén, betéve tudta a Koránt és már kiskorában rengeteg hadíszt tudott fejből. Tizenhat évesen jutott el Mekkába, ahol a zarándoklat teljesítése után hat évig jogtudományt és hadísz-tudományt tanult. Ezután útnak indult más muszlim városok felé. Al-Bukhári azt mondta magáról: „Kétszer voltam Sámban, Egyiptomban és al-Dzsazírában, négyszer voltam Bászrábán, hat évig maradtam al-Hidzsázban és számtalanszor voltam Kúfában és Bagdadban.”

Mivel nagyon fontosnak tartotta a hadíszok összegyűjtését és azok hitelességének vizsgálatát, szigorú feltételeket állított fel egy hadísz elfogadásához. Így több mint tizenhat éven át utazott, hogy összeszedje a hadíszokat és az információkat a hagyományozókról. Kutatómunkája során elvégezte a hiteles és hiteltelen hadíszok elkülönítését, és a hagyományozók megbízhatóságának, hitelességének tisztázását.

600 ezer hadíszt gyűjtött össze azokon a településeken, ahol tudósokra lelt, több mint ezer hadísz-tudóssal találkozott, akikkel eszmecserét folytatott ezekről a hadíszokról, és ebből a hatalmas mennyiségből választotta ki a leghitelesebbeket (7397, ismétlések nélkül 2602). Ezeket híres művében, al-Dzsámi’ al-Szahíh al-Musznad min Hadísz Raszúl-Allah (szalla Allahu aleihi wa szallam) wa Szunanihi wa Ejjámihi (röviden Al-Dzsámi’ asz-Szahíh, A hiteles gyűjtemény) című kötetben közölte 9. Ezt a kötetet úgy tartják számon, hogy ez a leghitelesebb könyv Allah Könyve után.

Útjai során több mint ezer nagy tiszteletben álló tudóssal találkozott, mint pl. Ahmed ibn Hanbal, a hanbalita jogi iskola alapítója. Al-Bukháriról sok hadísztudós írt, például Muszlim – aki egyben a tanítványa is volt –, at-Tirmidi, an-Naszái, és mások. Al-Dzsámi’ asz-Szahíhon kívül több mint húsz könyvet írt, mint például: At-Tárikh al-Kabír, al-Adab al-Mufrad stb. Hidzsra után 256-ban (870-ben), egy Szamarkandhoz közeli faluban, Khartankban halt meg 62 évesen.

Muszlim:
teljes nevén Abu-l-Huszein, Muszlim ibn al-Haddzsádzs ibn Muszlim al-Qusejri an-Naiszábúri,
a Hidzsra után 204-ben (819-ben) született Niszábúrban. Szülővárosában kezdte tanulmányait, majd tizennégy évesen jutott el Mekkába, ahol a zarándoklat teljesítése után egy ideig tanult az ottani hadísztudósoktól. Ezután útnak indult más muszlim városokba, például Bászrába, Kúfába, Bagdadba és Egyiptom városaiba, hogy folytassa tanulmányait. Utazásai során rengeteg tudóstól, köztük al-Bukháritól, tanult. Leghíresebb könyve Szahíh Muszlim (Muszlim hiteles gyűjteménye), mely rendezettségéről (fejezetekre és alfejezetekre osztotta) és a hagyományozási vonal leírásának rövidítéséről vált híressé. Huszonkilenc éves volt, amikor elkezdte írni ezt a könyvet és tizenöt év múlva fejezte be. Könyvében 300 ezer hadíszból csak 7275 hadíszt (ismétlések nélkül: 4000) közölt 10, amelyek hitelessége felől nincsen kétség. A tudósok úgy tartják, hogy Szahíh Muszlim a leghitelesebb könyv Szahíh al-Bukhári után, de Szahíh Muszlim könnyebben olvasható és a rendezettség szempontjából jobb. Muszlim sok könyvet írt, például Kitáb at-Tabaqát, Kitáb al-Dzsámi’, Kitaab al-Aszma’ stb., amelyek csak kézirat formában léteznek. A Hidzsra után 261-ben (875-ben) 56 évesen halt meg. Halála éjszakáját azzal töltötte, hogy egy vallási kérdés után kutatott. Naszrábádban, Niszábúr közelében temették el.

7 Egy hadísz elsősorban akkor hiteles, ha ép láncolattal rendelkezik (szahíh asz-szened), vagyis a hagyományozók láncolatában szereplő személyek mindegyike a közösség által megbízhatónak ismert muszlim.
8 Fuád Abdul-Báqi, Alloulo’ wal-Mardzsán című könyvében olyan hadíszokat gyűjtött össze, amelyeket al-Bukhári és Muszlim egybehangzóan közölt (muttafaqun aleih), 1906 hadíszból áll.
9 Ezt a könyvet Ibn Hadzsar magyarázta Fath al-Bári című könyvében
10 Ezt a könyvet an-Nawawi magyarázta Sarh Szahíh Muszlim című könyvében