1. hadísz - A szándék jelentősége a cselekedetekben

szandek1A hívők vezetőjére; Abu Hafsz, Omar ibn al-Khattábra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, miszerint így szólt: Hallottam, amint Allah Küldötte – Allah dicsérete és békéje legyen vele – azt mondta:

„A tettek csakis a szándék alapján [ítéltetnek meg], és minden embert csakis az illet meg, amit szándékozott. Akinek a kivándorlása5 [szándéka szerint] Allahért és küldöttéért történt, annak [valóban] Allahért és küldöttéért történt a kivándorlása, ám akinek a kivándorlása
1 evilági [érdek] elérése céljából, vagy egy nővel való házasság miatt történt, annak avégett történt a kivándorlása, amiért kivándorolt.”

(Al-Bukhári és Muszlim tudósok jegyezték fel, a „Szahíh” (hiteles) hadíszgyűjteményeikben, amelyek a leghitelesebbek a hadíszokról írt könyvek közül.)

Tanulságok és hasznos tudnivalók:

  • A tudósok között nagy tisztelet övezi ezt a hadíszt, melyet a tudás harmadának, vagy az iszlám harmadának tekintenek, mivel az ember háromféle módon – a szívével, a nyelvével és/vagy testével – cselekedhet. A szándék – mint elhatározás és őszinte odaadás – a szív egyik legfontosabb cselekedete, vagyis az említett három cselekvési mód egyike.

  • A tudósok ajánlatosnak tekintették ezzel a hadísszal kezdeni írásaikat, hogy emlékeztessen az őszinte odaadásra.

  • A hadísz a szándék fontosságát és jelentőségét hangsúlyozza. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A Magasztos Allah nem fogad el semmit a cselekedetekből, csak azt, amit őszintén csak Érte, és az Ő orcájáért (az Ő megelégedését keresve) tettek meg.” (an-Naszái)

  • Ez a hadísz világossá teszi annak a jelentőségét, hogy a szándéknak őszintének, teljes mértékben Allah megelégedésére irányulónak kell lennie.

  • Ebben a hadíszban buzdítás van az őszinte hitre (az ikhlászra), mivel a Próféta (béke legyen vele) két részre osztotta az embereket: egy részük Allahért cselekszik, a másik részük pedig nem.

  • Az őszinte hit (az ikhlász) az, hogy a muszlim beszédével, tetteivel és erőfeszítéseivel el akarja nyerni Allah elégedettségét és jutalmazását anélkül, hogy földi jutalom vagy kitüntetés után vágyakozna.

  • Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki azért keresi a tudást, hogy a tudósokkal legyen (közéjük tartozzon), vagy azért, hogy az ostobákkal vitatkozzon vagy azért, hogy az emberek hozzá menjenek [tanácsért], azt Allah bejuttatja a Tűzbe.” (at-Tirmidi)

  • Al-Dzsunaid azt mondta: Az őszinte hit (az ikhlász) egy titok, amely Allah és szolgája között van. Erről egy angyal sem tud, hogy leírja, egy sátán sem, hogy tönkretegye, és senki kénye-kedve nem tudja másfelé hajlítani.

  • A Magasságos Allah előtt a cselekedetek elfogadásának és rangjának megítélése az őszinte odaadástól és a jutalom keresésétől függ.

  • Mohamed Próféta (béke legyen vele) ebben a hadíszban először egy szabályt mondott, utána egy példát hozott, amely világossá teszi azt.

  • Allah Küldötte (béke legyen vele) azért említette meg a kivándorlást ebben a hadíszban, mert a hadísz hátterében az áll, hogy amikor a Próféta társai kivándoroltak Mekkából Medinába, az egyik férfi nem Allahnak és Küldöttének való engedelmességből, valamint Allah jutalmáért vándorolt ki, hanem azért, mert feleségül akart venni egy asszonyt, aki felvette az iszlámot majd kivándorolt Medinába, és ezért a férfi is kivándorolt. Az asszonyt ’Umm Kaisznak’ hívták, ezért a férfit elnevezték ’Umm Kaisz’ kivándorlójának.

  • A muszlimnak kötelező megtisztítania szándékát és önelszámoltatást tartania minden cselekedetét tekintve, és folyamatosan meg kell újítania őszinte szándékát, nehogy megkörnyékezze tettét a látszatért való cselekvés. Mohamed Próféta (béke legyen vele) így szólt: „És tudd meg, hogy nem költesz egyetlen költeni valót sem – ami által Allah megelégedésére törekszel – anélkül, hogy ne jutalmaztatnál meg érte, még még azért az ételért is, amit feleséged szájába adsz!” (al-Bukhári, Muszlim)

  • A szándék elhatározást jelent, az őszinte odaadás pedig azt jelenti, hogy az ember úgy végzi a cselekedetet, hogy közben a Magasságos Allah megelégedését kívánja elnyerni, nem pedig úgy, hogy közben az emberek dicséretére és köszönetére vágyik, vagy evilági érdekeket (például a feleség, a vagyon, az állás vagy a társadalmi rang) tart szem előtt.

  • A szándék tesz különbséget az istenszolgálatok között (például az imádkozó önkéntes vagy kötelező imát végez-e), illetve az istenszolgálat és a szokás között (például a fürdés a dzsunub2 állapotból való megtisztulás miatt történik vagy csak a felüdülés miatt).

  • A tettek érvényességének feltétele az őszinte szándék. Tehát, hogy a tettek elfogadottak-e vagy sem, csakis a szándék alapján ítéltetik meg.

  • Az iszlám nagy hangsúlyt fektet az őszinte szándékra, olyannyira, hogy a szándékot a cselekedet mértékévé tette. Minden embernek csakis a szándék szerint jut jutalma és büntetése.
    Allah azt mondja:„Aki a túlvilág szántóföldjét akarja bevetni, annak gyarapítjuk a vetését. Aki azonban az evilág szántóföldjét akarja bevetni, annak adunk abból, de nem lesz osztályrésze a túlvilágon.” (Korán, 42:20)

  • Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a szándék helye a szívben van. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Bizony Allah nem a testetekre vagy a formáitokra (külsőtökre), hanem a szívetekre és cselekedetteitekre néz.” (Muszlim) Hibát követ el tehát az, aki szóban fejezi ki szándékát az istenszolgálat elvégzése elején, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) nem fejezte ki szándékát szóban, hanem minden istenszolgálatot a szívében határozott el.

  • A rossz szándék (ami nem Allahért való) tönkreteszi a jócselekedetet.
    Allah azt mondja: „Ti hívők! Ne tegyétek semmissé adományotokat azzal, hogy fölhánytorgatjátok és zaklattok [miatta]. [Olyan ez], mint mikor valaki azért költi a vagyonát, hogy az emberek szeme rajta legyen, s [közben] nem hisz Allahban és a Végső Napban. Olyanok ők, mint egy szikla, amelyen [egy kevés] föld van; ha felhőszakadás zúdul le rá, akkor [az eső] keményen és csupaszon hagyja hátra...” (Korán, 2:264)

  • Ibn Tejmiah azt mondta: „Az őszinte hit (az ikhlász) a legfontosabb a szív cselekedetei közül, amely a hit meghatározása alá sorolható, és egyben a legértékesebb is. A szív cselekedetei nagyobbak és fontosabbak, mint a tettek, hiszen a tett végrehajtásának az Allahhal szembeni hűség és őszinteség nélkül nincs értéke, sem jutalma, sőt az, aki eképpen cselekszik szörnyű büntetésnek teszi ki magát akkor is, ha szóban forgó tettei a nagy tettek közé sorolhatók.” Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki olyan tudást tanul, amelyet [mások] Allahért keresnek, csakis azért, hogy az evilági élet forgandó javait elérje, az nem leli meg a Paradicsom illatát (nem megy a Paradicsomba) az Ítélet Napon.” (Abu Dáúd, Ibn Mádzsah)

  • Ibn al-Mubárak azt mondta: Hány nagy cselekedet van, amely kicsivé válik a [rossz] szándék miatt! Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A Magasztos Allah a tettek közül csak azt fogadja el, amit őszintén és kizárólag Érte tesznek.” (an-Naszái)

  • Az előző gondolatot a következőképen lehet folytatni: Hány kis cselekedet van, amely naggyá válik a szándék miatt! Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Miközben egy ember gyalogolt az úton, talált egy tüskés ágat, és félretette. Allah meghálálta neki ezt és megbocsátott neki.” (al-Bukári, Muszlim)

  • Ibn al-Qajjim azt mondta: Az, ami legjobban tönkreteszi a cselekedeteket, a beképzeltség és a magamutogatás. És az, ami legjobban javítja, leghelyesebbé teszi a cselekedeteket, hogy az ember lássa Allah iránta gyakorolt kegyeit, Tőle kérjen segítséget és csak Érte cselekedjen.

      • Áisa (Allah legyen elégedett vele ) egyszer azt kérdezte a Prófétától (béke legyen vele) a következő ájáról: „és akik adják azt, amit adnak, s szívük elszorul a félelemtől,hogy Urukhoz fognak visszatérni” (Korán, 23:60), hogy vajon ők azok, akik paráználkodnak, bort isznak és lopnak, miközben félik a Magasztos Allahot? „Nem, Abu Bakr lánya! Hanem az, aki böjtöl, adakozik és imádkozik, s közben attól fél, hogy nem fogadtatik el tőle” – válaszolta a Próféta (béke legyen vele). (Ibn Mádzsah)

      • Az ember tartsa távol magát a feltűnéstől. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Milyen jó annak a szolgának [a Paradicsom várja], aki a lova gyeplőjét fogva indult Allah útján, a haja kócos, a lába poros; ha a hadsereg élén van, akkor a hadsereg élén van, és ha a hadsereg végén van, akkor a hadsereg végén van.” (al-Bukhári)

      • A szerénység nagy erény. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Bizony Allah azt sugallta nekem, hogy legyetek szerények azért, hogy ne dicsekedjen valamelyikőtök a másikkal szemben, és ne kövessen el igazságtalanságot a másik ellen.” (Muszlim) És azt is mondta: „Aki Allahért szerény, Allah felemeli őt.” (Ibn Mádzsah)

  • A kivándorlás a jótettek közé tartozik, ha őszinte szándékkal teszik. Így minden tett, amivel Allahhoz akarunk közeledni, jótettnek számít. Például Mohamed (béke legyen vele) azt is mondta: „A jó szó adomány.” (al- Bukhári, Muszlim) Egy másik hadíszban a Próféta (béke legyen vele) egyszer azt mondta társainak, hogy: „Mindegyikőtök házaséletében is adomány rejlik.” Megkérdezték: Ó, Allah Küldötte! Vajon, amikor kielégíti valamelyikünk a vágyát, még jutalom is jár neki érte? Ő azt mondta: „Mit gondoltok, ha tiltott módon elégíti ki, terheli-e vétek? Ugyanígy, ha megengedett módon elégíti ki, jutalom jár neki.” (Muszlim)

  • A szándék kérdésében a meghatározó az indíték, azaz mi volt az ember indítéka, mielőtt nekilát egy tettnek. Ezért mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele): „ám akinek a kivándorlása evilági [érdek] elérése céljából, vagy egy nővel való házasság miatt történt, annak avégett történt a kivándorlása, amiért kivándorolt.”

 

Megjegyzések:

A jó szándék áldása:

  • A cselekedet elfogadásának oka (egyik feltétele) az őszinte szánddék. Allah azt mondja: „Aki reménykedik abban, hogy Urával találkozik, az jótettet cselekedjen és ne társítson senkit Ura szolgálatában!” (Korán, 18:110)

  • Az őszinte szándék az oka (feltétele) Allah segítségének és áldásának. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt monda: „Bizony bármit hagysz is el a Magasztos Allahért, azt Allah valami jobbal kárpótolja neked.” (Ahmed)
    Allah azt mondja:
    „Azok példázata, akik Allah tetszésére törekedve, és a lelkükből jövő bizonyosságból fakadóan adakozzák javaikat, olyan mint egy dombon fekvő kerté, amelyre bőséges eső zúdul, s ezért kétszeres termést hoz. Ha nem zúdul rá bőséges eső, [legalább] enyhe eső [éri]. Allah látja mindazt, amit cselekszetek.”(Korán, 2:265)

  • Az őszinte szándék jutalmazása igen nagy. Mohamed Próféta (béke legyen vele) az egyik hadíszban azt mondta: „Az ember imája a közösségben huszonötszörösen felülmúlja a házában vagy a piacon végzett imáját.” Mégpedig azért, mert ha elvégezte a mosakodást, s azt kellő módon tette, majd elindul a mecsetbe – s csak az ima késztette kimozdulásra –, akkor minden egyes lépésénél egy fokkal feljebb emelkedik, ugyanekkor eltöröltetik egy rossz tette. S ha imádkozik, akkor az angyalok folyamatosan fohászkodnak érte mindaddig, amíg az imahelyén van, azt mondva: „Ó, Allah, légy hozzá könyörületes, bocsáss meg neki és engesztelődj meg iránta!”, mindaddig, amíg nem lesz érvénytelen a mosakodása. (al-Bukhári, Muszlim)

  • Az őszinte szándék önmagában is jutalommal jár. Allah Küldötte (béke legyen vele) az egyik szentséges (kudszi) hadíszban, ami az Áldott és Hatalmas Allahtól származik, azt mondta: „Bizony Allah megírta a jó- és a rossztetteket, és ezután érthetően elmagyarázta azt. Ha valakinek igaz szándékában áll jót tenni, azt a Dicsőséges és Hatalmas Allah teljes jótettként jutalmazza, és ha szándéka szerint a jót meg is teszi, akkor a jutalma tízszerestől hétszázszorosig és még többszöröséig terjedhet. Ha valaki rosszat szándékozik tenni, de mégsem teszi meg, annak szándékát Allah teljes jótettként jutalmazza. Ha szándéka szerint a rosszat meg is teszi, akkor Allah egy rossztettnek számítja azt.3 7 (al-Bukhári, Muszlim) Egy másik hadíszban azt mondta a Próféta (béke legyen vele): „Aki úgy fekszik le, hogy szándékában áll éjszaka felkelni imádkozni, de elalszik reggelig (a hajnali imáig), annak megírják azt, amit szándékozott (mintha megtette volna), elalvása pedig ajándék Urától.” (an-Naszái)

 

Azért, hogy a tetteink elfogadottak legyenek, az őszinte szándék mellett Allah Küldöttének (béke legyen vele) Szunnáját is követni kell4 . Ezért két esetben hiábavaló a szándék:

  • ha az ember például új istenszolgálatot talál ki, amit az Isten nem írt elő az embereknek. Ez rossz cselekedetnek számít. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki ebbe a mi ügyünkbe új dolgot hoz be, olyat, ami nem tartozik hozzá: az elutasítandó.”
    Allah azt mondja:
    „Nem kaptak pedig más parancsot, csak azt, hogy hanifok gyanánt őszinte hittel szolgálják Allahot, végezzék el az imát és adják meg a zakátot. Ez a nyilvánvaló bizonyíték vallása.” (Korán, 98:5)

  • ha az ember tiltott, becstelen dolgot tesz jó szándékkal, nemes célért. Ez is rossz cselekedetnek számít, mert ahogy az iszlám megköveteli a becsületes és nemes célokat, úgy követeli meg a nemes és a becsületes eszközt és módszert is. Tehát az iszlámban a cél nem szentesíti az eszközt. „Bizony Allah jó és csak jót fogad el.” (Muszlim)

 

Viselkedési formák, amelyek nem ellenkeznek az őszinte szándékkal:

  • A jó megjelenés. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha Allah kegyelmet gyakorolt, bizony szereti látni kegyelmének a nyomát az Ő teremtményein.” (Ahmed) Egy másik hadíszban így szólt: „Nem megy a Paradicsomba, akinek a szívében egy porszemnyi felfuvalkodottság is van.” Ekkor egy férfi azt mondta: Az ember szereti, ha szép a ruhája és szép a cipője. A Próféta (béke legyen vele) így válaszolt: „Allah szép és szereti a szépséget. A felfuvalkodottság az igazság elutasítása és az emberek lebecsülése.” (Muszlim)

  • Az nem riaá5 , ha valaki jót tesz és ezért az emberek dicsérik őt. Amikor megkérdezték erről a Prófétát (béke legyen vele), azt válaszolta: Ez a gyors örömhír a hívőnek.” (Muszlim)

  • Az sem riaá, ha valaki örül, amikor jót cselekszik, mert ez bizonyítéka a hitének. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki örül a jócselekedetének, és rosszul érzi magát a rosszcselekedete miatt, az a hívő.” (at-Tirmidi)

  • Ha valaki olyan önkéntes tetteket tesz nyilvánosan, mint például az adakozás, a beteglátogatás azért, hogy bátorítsa az embereket az adott jócselekedetre és ugyanakkor le tudja győzni saját vágyait, akkor az nem baj. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki az iszlámban jó hagyományt6 hagyományozott, az megkapja érte a jutalmat és annak jutalmát is, aki utána eszerint cselekszik anélkül, hogy hiányozna valami a jutalmukból.” (Muszlim)

  • Vannak olyan tettek, amelyekre Mohamed Próféta (béke legyen vele) – buzdításképpen – evilági jutalmat említett. Azt mondta például: „Aki azt szeretné, hogy bőséges legyen az ellátása, és hosszabb legyen az élete, ápolja a kapcsolatot rokonaival!” (al-Bukhári) Ilyenkor nem társítás, ha valaki ezért is teszi az adott jócselekedetet, de az biztos, hogy a jutalma nagyobb annak, aki csak Allahért teszi.

 

Igaz történet

Allah Küldötte (béke legyen vele) a következő történetet mesélte: „Három ember – az előttetek éltek közül – utazásra indult, és miután rájuk esteledett, egy barlangban kerestek nyugvóhelyet. Ekkor egy hatalmas szikla a hegyről leomlott, s elzárta a barlang bejáratát. Azt mondták: ’ Semmi nem menthet meg minket, csak ha a jó cselekedeteinkkel kérjük Allahot [hogy mozdítsa el a sziklát.]’ Az egyikőjük azt mondta erre: ’A szüleim már nagyon idősek voltak, s ezért a családom minden tagja és a szolgáim előtt őket kínáltam meg először tejjel. Egy napon nagyon messzire mentem legelőt keresve és nem értem haza akkorra, amikor a szüleim aludni mentek. Mikor megfejtem és odavittem nekik a tejet, már mélyen aludtak. Nem akartam felkelteni őket, de azt sem láttam helyénvalónak, hogy a családomnak és a szolgáimnak a szüleim előtt adjak tejet. Ezért kezemben az edénnyel vártam, míg felébrednek, egészen hajnalhasadásig, és a gyermekeim a lábamnál sírtak az éhségtől. Ezután a szüleim felébredtek, s megitták a tejüket. Ó, Allah, ha azért tettem ezt, hogy a Te tetszésedet keressem, kérlek hát, segíts meg minket abban a bajban, amiben vagyunk a szikla ügyében!’ És a kő egy kicsit elmozdult a barlang bejáratától. Ekkor a második ember szólt: ’Ó, Allah! Volt egy nő, akit legjobban szerettem az emberek közül. Annyira szerettem, amennyire egy férfi csak szerethet egy nőt. El akartam őt csábítani, de elutasított. Aztán egy éhínséges évben szorult helyzetbe került, és ezért eljött hozzám. Százhúsz dénárt adtam neki, azzal a feltétellel, hogy engedje, hogy a kedvem töltsem rajta. Bele is egyezett, de amikor a lábai között ültem, azt mondta: Féljed Allahot, s fel ne nyisd a pecsétet csak törvényesen! S én elhúzódtam tőle, annak ellenére, hogy ő volt a legkedvesebb ember számomra, s hagytam, hogy megtartsa a pénzt, amit neki adtam. Ó, Allah! Ha azért tettem ezt, hogy a Te tetszésedet keressem, kérlek, segíts meg abban, amiben vagyunk!’ És a kő ismét csak egy kicsit mozdult el, de nem annyira, hogy ki tudnának jönni. A harmadik így szólt: ’Ó Allah! Munkásokat fogadtam fel, és meg is fizettem őket, de az egyik anélkül távozott, hogy a bérét felvette volna. A pénzt befektettem, és az üzlet szépen virágzott. Sok idő múltán a munkás eljött hozzám, és azt mondta: – Ó, Allah szolgája, fizesd meg nekem ami jár! Én azt mondtam: – Minden a tiéd, amit itt látsz – tevék, marhák, kecskék és szolgák. Ő pedig azt felelte: – Ne gúnyolódj velem, ó, Allah szolgája! De én biztosítottam róla, hogy nem gúnyolódok, így hát elvitt mindent, semmit nem hagyott és távozott. Ó Allah! Ha azért tettem ezt, hogy a Te tetszésedet keressem, kérlek, segíts meg abban, amiben vagyunk!’ És a kő akkor elgördült, és ők szabadon kijöhettek a barlangból.” (al-Bukhári, Muszlim).

1 A kivándorlás (arabul hidzsra) a Mekkából Medinába való kivándorlást jelenti, mely az iszllám történetének egyik legfontosabb állomása. Mohamed Próféta (béke legyen vele) 622-ben vándorolt ki Meddinába, és ez a dátum egyben az iszlám időszámítás kezdete is, melynek bevezetése Omar kalifa nevéhez fűződik.

2Dzsunub az ember, ha házaséletet élt – akkor is, ha nem történt magömlése – vagy ha magömlése volt, akár ébrenlét, akár alvás közben, és így tisztátlan marad, amíg nem fürdik.

3Lásd a 37. hadísz magyarázatát!

4Bővebben lásd az 5. hadísz magyarázatát!

5 A riaá az, ha valaki nemcsak Allah tetszéséért cselekszik jót, hanem magamutogatásból, feltűnésből, az emberek tetszéséért vagy földi javakért is.

6A jó hagyomány az, amelynek a Sariában (az iszlám törvénykezésben, a Szunnában) van az eredete.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink