4. hadísz - Az ember teremtése

magzatAbu Abdur-Rahmán, Abdullah ibn Masz’údra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy azt mondta: Allah Küldötte – az igazmondó, aki igazról értesül – azt közölte velünk: „Bizony, mindegyikőtök teremtése (megalkotása) az anyja hasában negyven napig állítódik össze csepp alakjában, majd ugyanannyi ideig vérrög alakjában, majd ugyanannyi ideig falatnyi húsdarab alakjában. Azután elküldetik hozzá az angyal, s belefújja a lelket, és négy dolog megírására utasíttatik: ellátásának, élettartamának, cselekedetének, és boldogtalanságának vagy boldogságának megírására. Esküszöm Allahra, Akin kívül nincs más isten, bizony lesz közületek, aki a Paradicsom lakóinak tettei szerint cselekszik, olyannyira, hogy nem lesz több közte és a Paradicsom között (annyi távolság), mint egy karnyújtás, ám a megírt feljegyzés beigazolódik, s (élete végén) a Tűz lakóinak tettei szerint cselekszik, és oda jut. És bizony lesz közületek, aki a Tűz lakóinak tettei szerint cselekszik, olyannyira, hogy nem lesz több közte és a Tűz között, mint egy karnyújtás, ám a megírt feljegyzés beigazolódik, s (élete végén) a Paradicsom lakóinak tettei szerint cselekszik, és oda jut.” (al-Bukhári, Muszlim)

Tanulságok és hasznos tudnivalók:

  • A Próféta ( béke legyen vele ) világossá tette, hogy az ember édesanyja méhében egymást követő teremtési szakaszokon megy keresztül, kezdve a ’csepp’ állapottól, a ’vérrög’ állapoton át, egészen a ’falatnyi húsddarab’ állapotig. Ez a prófétai közlés csupán azután történhetett meg, miután Allah a Próféta ( béke legyen vele ) tudomására hozta mindezt, hiszen a teremtési szakaszok azon rejtett dolgok közé tartoznak, amelyekről a Prófétának ( béke legyen vele ) nem volt ismerete.

  • A hadísz egy csodát is tartalmaz, hiszen amit Allah Küldötte ( béke legyen vele ) közölt ebben a hadíszban, azt a jelenlegi orvostudomány tudta csupán bebizonyítani a modern eszközök és a fejlett műszerek segítségével. A kérdés tehát az, hogy ki hozta mindezt a Próféta ( béke legyen vele ) tudomására egy olyan korszakban, amelyben nem volt lehetőség az ilyen jellegű ismeretszerzésre, és modern orvosi műszerek sem álltak rendelkezésre 14 évszázaddal ezelőtt?

    Allah azt mondja: „Ti emberek! Ha kétségben vagytok a Feltámadás felől, [akkor gondoljatok arra, hogy először] porból teremtettünk benneteket, azután cseppből, majd egy vérrögből, utána egy megformált vagy formátlan húsdarabból, hogy világossá tegyük előttetek [a hatalmunkat]. És nyugodni hagyjuk az anyaméhben egy megszabott határideig azt, amit akarunk. Majd gyermekként hozunk elő benneteket, hogy aztán felnőtté serdüljetek. Akad köztetek olyan, aki [időnap előtt] elszólíttatik, és akad olyan, aki a legnyomorúságosabb életkorba jut, hogy – miután tudott – ne tudjon semmit.” (Korán, 22:6)
    Nem férhet kétség ahhoz, hogy ezek az ismeretek Allahtól származnak és, hogy Mohamed ( béke legyen vele ) valóban Allah küldötte.

  • A legtöbb tudós azon a véleményen van, hogy a százhuszadik nap után történik a léleknek a testbe való fújása 1 . Ezért vetélés esetén, ha a magzat 4 hónapos volt, vagy idősebb annál, akkor meg kell mosdatni, halotti lepelbe kell csavarni, el kell végezni a halotti imát, muszlim temetőben kell eltemetni, nevet kell adni neki és az ő nevében áldozati állatot kell vágni (a’qíqah). 4 hónaposnál fiatalabb magzat esetén nem kell mindezt megtenni. A művi vetéléssel kapcsolatban a Vezető Tudósok Tanácsa az alábbiak szerint rendelkezett 2 :

    • Az abortusz általánosságban tilos, akár fiatalabb, akár idősebb a magzat 120 napnál. Csak nyomós, a Sariával megegyező indokkal és szűk határokon belül lehet megengedni azt.

    • Az abortusz megengedhető akkor, ha a terhesség az első szakaszban, azaz az első negyven napon belül van és a magzat elvetetésében Sariával megegyező érdek van vagy az abortusz valamilyen nagy kár elhárítása miatt történik. Ha azonban az abortuszt a megélhetés szűkössége, a nevelés nehézsége vagy a jövő miatt aggódva a költségek csökkentése végett akarják elvégezni vagy egyszerűen nem akarnak több gyereket, akkor nem megengedett.

  • Az abortusz tilos a második (41-80. nap) és a harmadik (81-120. nap) szakaszban addig, amíg egy erre specializált, megbízható orvosi bizottság nem állapíthatja meg azt, hogy a terhesség folytatása veszélyezteti az anya életét. Ilyenkor megengedett az abortusz, miután minden lehetséges módszert megpróbáltak annak érdekében, hogy elhárítsák a veszélyt, de ez nem sikerült.

  • A harmadik szakasz után, azaz 4 hónap betöltését követően, tilos az abortusz addig, amíg egy erre specializált, megbízható orvos csoport nem állapíthatja meg azt, hogy a terhesség folytatása az anya halálát okozza, s miután minden lehetséges eszközt kipróbáltak azért, hogy elhárítsák az életveszélyt, de ez nem sikerült.

  • Allah nagyságát, hatalmasságát és határtalan képességét bizonyítja, hogy egy cseppből teljes embert teremt.

  • Allah kegyelmét és a teremtményekkel szembeni törődését láthatjuk abban, hogy angyalokat bízott meg azzal, hogy vigyázzanak rájuk már akkor, amikor anyjuk méhében vannak, és akkor is, amikor világra jönnek, valamint akkor is, amikor meghalnak.

  • A hadíszban van gyógyír a beképzeltség ellen is, mert a beképzelt ember is csak egy csepp volt kezdetben, amellyel Allah törődött és mindentől megóvta, ami tönkretette volna őt.

  • Az ember gondolkozzon el a maga teremtésén, ahogy Allah mondja: „és sajátmagatokban [is vannak jelek]. Nem akartok látni?” (Korán, 51:21)

  • Az angyalok kísérik az ember egész életét azért, hogy boldoggá tegyék őt, rávezessék az igazságra és a jóra.
    At-Tirmidi és an-Naszái azt jegyezte le, hogy Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Bizony a sátán sugalmaz Ádám gyermekének, és az angyal is sugalmaz neki. A sátán sugallata a rossz ígéret és az igazság meghazudtolása, az angyalé pedig a jó ígéret és az igazság elfogadása: ha valaki közületek ezt találja meg, akkor tudja meg, hogy ez Allahtól van, ha pedig a másikat találja meg, akkor keressen menedéket Allahnál a sátán elől. Ezután [Allah Küldötte ( béke legyen vele ) a következőt] recitálta: „A sátán szegénységgel fenyeget benneteket, és gyalázatosságot parancsol nektek. Allah azonban a bocsánatát és a kegyelmét ígéri nektek. Allah [mindent] Magában foglal és [mindent] tud.” (Korán, 2:268)

  • A lelket belefújják a testbe, de nem tudjuk hogyan. Ez hasonlít Allah szavára: „...és Máriát,‘Imrán leányát, aki érintetlenül őrizte meg a szemérmét és Mi beléleheltünk a lelkünkből.” (Korán, 66:12) Ennek mikéntjét csak Allah tudja, hisz ez a rejtett dolgok közé tartozik.

  • A lélek (arabul: rúh) olyan mozgó, élő, könnyű, fényszerű teremtmény, mely áthatja a testrészeket, és úgy kering bennük, mint a víz a növényben 3 .24 A test attól érez, mozog és akar, hogy összekapcsolódik a lékekkel. A léleknek a testben nincs meghatározott helye, az ember egész testében van, ahogy Ibn Tejmiah (1263-1350) mondta: „A léleknek nincs meghatározott helye a testben, hanem az egész testben kering, ahogyan az élet is, amely a léleknek a testhez való kapcsolódásával jön létre. Az élet feltétele a lélek jelenléte: ha a lélek a testben van, akkor van benne élet, és ha elhagyja azt, akkor az élet is eltávozik.” 4 25 A léleknek két állapota van: az egyik, amikor össze van kapcsolva a testtel és ilyenkor nefsznek hívjuk; a másik, pedig amikor külön van a testtől és ilyenkor rúhnak hívjuk. Mivel a lélek olyan dologból lett teremtve, amihez nincsen hasonló a teremtett világban, nem tudhatjuk valódi tulajdonságait. Allah azt tudatta velünk, hogy a lélek felszáll, leszáll, hall, lát, beszél stb. Ezek a tulajdonságok nyilvánvalóan különböznek az ismert lények tulajdonságaitól. Biztos például, hogy a lélek felszállása és leszállása nem olyan, mint amilyennek ezeket a fogalmakat ismerjük. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) tudomásunkra hozta azt, hogy az angyalok rövid idő alatt felemelik a lelket a legmagasabb égbe és visszaviszik a sírba, illetve a lélek a sírban szenved vagy jutalmat kap. De kétségtelen, hogy ez a jutalom vagy a szenvedés nem olyan, mint amilyennek ezeket a fogalmakat ismerjük 5 . Allah azt mondja: „Megkérdeznek téged a lélekről. Mondd: „A lélek az én Uram igéjéből való. Ám csak kevés tudás adatott néktek.” (Korán, 17:85)

  • Az angyalok tisztelettel övezett szolgák „nem szegülnek ellen Allah parancsának, és megteszik azt, amire parancsot kapnak.”(Korán, 66:6)

  • Négy dolog van megírva az emberrel kapcsolatban: ellátása, élettartama, cselekedete, és boldogtalansága vagy boldogsága. Ez az írás a 40. vagy a 45. napon történik. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: Az angyal bemegy [a magzathoz] miután negyven vagy negyvenöt éjszaka eltelt attól, hogy elhelyezkedett a csepp a méhben, és azt mondja: Ó Istenem, boldogtalan lesz-e vagy boldog? És megírják. És azt mondja: Ó Istenem, fiú-e vagy lány? És megírják. És megírja a tettét, a nyomát (amit maga után hagy), az élettartammát és ellátását. Ezután összetekerednek a lapok, és nem tesznek hozzá se többet, se kevesebbet.” (Muszlim)

  • Ezt a fajta írást az életre szóló elrendelésnek hívják (at-taqdír alumri), amely abban különbözik a Megőrzött Táblán lévőtől, hogy változhat. Allah azt mondja: „Allah eltörli azt, amit akar, vagy megerősíti, és Nála van az Ősírás.” (Korán, 13:39) Ibn Abbász azt mondta: „Allah eltörli azt, amit akar, vagy megerősíti” azaz azt, amely az angyalok lapjaiban van, „és Nála van az Ősírás” azaz Nála van a Megőrzött Tábla, az nem változhat és nem is cserélődhet.

  • A rejtett dolgokban való hit – természetesen olyan rejtett dolgokról van szó, ami bizonyítékkal van alátámasztva – hogy, hiszünk abban, hogy az angyal belefújja a lelket a testbe és megírja az említett négy dolgot (az ellátást, az élettartamot, a cselekedetet, és a boldogtalanságot vagy a boldogságot).

  • Ebben a négy dologban nincs semmi kényszer, ami az embert eleve elrendelt dolgokra kényszerítené, és a hadísz azt bizonyítja, hogy Allah megelőző tudással rendelkezik az ember összes helyzetéről és a jövőjéről, arról, hogy kevés lesz-e evilági ellátása vagy sok, hogy rövid lesz-e életének ideje vagy hosszú, hogy jó lesz-e a cselekedete vagy rossz és, hogy a boldogság felé vezet-e az útja, vagy a boldogtalanság felé. A muszlimnak hinnie kell ebben, s nem szabad kételkednie efelől.

  • Allah tudásának hatalmasságát is megérezhetjük a hadísz kapcsán. Allah tudja a teremtményről, mielőtt megszületne, hogy mikor jön a világra, mit fog tenni, meddig marad életben, és mivel fejeződik be az evilági pályafutása. Allahnak mindenről tudomása van.

  • Senkinek sem szabad a megelőző isteni tudásra hivatkoznia, amikor felhagy a cselekvéssel, azzal érvelve, hogy minden előre meg van írva, mert az ember nem tudja, hogy mi van előre megírva. Az embernek az a feladata, hogy megtegye azt, amit Allah megparancsolt, hiszen ’mindenki könnyűvé tétetett arra, amire teremtetett’ (Allah megkönnyíti mindenkinek azt, ami már egyszer elrendeltetett: megkönnyíti a jótettet a jótevőknek és a rossztettet is a gonoszaknak).

  • A muszlim a bátorságra nevelkedik, hiszen a halálának ideje meg van szabva.
    Allah azt mondja: „Mondd: ‚Nincs erőm ahhoz, hogy akár kárt [okozzak], akár hasznot [hajtsak] magamnak, csupán ha Allah is úgy akarja. Minden közösségnek [megszabott] határim ideje van. Ha eljön a határidő, nem késleltethetik [azt] egy órával sem és nem is siettethetik.’” (Korán, 10:49)

  • A szülőkkel való törődés fontosságát is hangsúlyozza, hiszen a hadíszban említett dolgok az anya méhében történnek.
    Allah azt mondta: „És elrendelte a te Urad, hogy csupán Őt szolgáljátok, és hogy [legyetek] jók a szülőkhöz! Ha kettőjük közül az egyik, vagy mindketten élemedett korba jutnak, ne mondd nekik azt, hogy ‚Pfúj!’ és ne becsméreld őket, hanem tisztelettel beszélj velük! És terjeszd föléjük könyörületességből az alázatosság szárnyát és mondd: ‚Uram! Légy hozzájuk irgalmas, amiképpen ők fölneveltek engem, amikor kicsi voltam!’” (Korán, 17:23-24)
    Egyszer egy férfi elment Allah Küldöttéhez ( béke legyen vele ) és azt kérdezte tőle: Ó, Allah Küldötte, ki jogosult a legjobban arra, hogy jó legyek hozzá? Azt felelte: Az édesanyád! Azt kérdezte: Utána kicsoda? Az édesanyád! – felelte újból a Próféta, mire a férfi megint megkérdezte: És azután? Az édesanyád! – felelte a Próféta harmadszor is. A férfi megkérdezte: És utána kicsoda? Allah Küldötte azt mondta: Az édesapád! (al-Bukhári, Muszlim)

  • A muszlim embernek nem kell aggódnia az ellátás kérdésével kapcsolatban, hisz Allah már rég elrendelte, csak Őreá kell hagyatkoznia, és igyekeznie kell igénybe venni az ellátás megszerzéséhez vezető eszközöket, és nekilátnia a szükséges munka elvégzésének. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha igazi hagyatkozással hagyatkoztok Allahra, gondoskodni fog Ő rólatok, ahogy gondoskodik a madarakról is, akik éhesen kelnek fel reggel, s mégis jóllakva térnek nyugovóra.” (at-Tirmidi)

  • Miképpen az ember sohasem hivatkozik az elrendelésre abban a kérdésben, hogy miként jut ellátásához (ételéhez, ruházatához, vagyonához stb.) – hanem igénybe veszi a megszerzéséhez vezető eszközöket, és nekilát a szükséges munka elvégzésének – ugyanúgy igénybe kellene vennie a túlvilági boldogsághoz vezető eszközöket is, mint az imádkozást, a böjtölést és a többi jó cselekedetet.

  • A sorsban való hitre is tanít a hadísz. Allah azt mondja: „Egyetlen sorscsapás sem esik a földön, vagy bennetek, hogy – mielőtt azt megteremtettük volna – az Írásban ne állna – könnyű ez Allahnak –, hogy ne bánkódjatok azért, ami kicsúszott a kezetek közül és ne örvendezzetek annak, ami néktek adatott. Allah nem szeret senkit, aki beképzelt és dicsekvő.” (Korán, 57:22-23)

  • Mi, „Ahluszunna val-dzsamaá 6 ”,27 hisszük, hogy Allah az embert szabad akarattal, a szabad választás, és a szabad cselekvés képességével áldotta meg, és ezért az Isten teljesen igazságosan teszi morálisan felelőssé őt azért, amit életében tesz, de tette Allah elrendelésén belül van. Hiszen Neki van alárendelve az egész teremtett világ. Az iszlám azt tanítja, hogy a tettekért való felelősség terhét senki sem vállalhatja át a másiktól.

  • Allah azt mondja: „És hogy nem jár az embernek csak az, amire törekszik (jóra vagy rosszra), és hogy törekvése (tette) látható lesz. Azután a legteljesebb fizetséggel lesz azért megfizetve.” (Korán, 53:39-40) Ez azt jelenti, hogy az ember sorsa nem egy látnok vagy egy szent ember kezében, hanem saját maga kezében van aszerint, amit a tetteiről készült feljegyzések tanúsítanak, és amit megmérendő tettei határoznak meg.
    A Magasságos azt mondta: „S akiknek nehezek a mérendőik (a jótetteiktől), azok a boldogulók, és akiknek könnyűek a mérendőik (a rossztetteiktől) ők azok, akik elvesztették saját magukat, és örök időkig a Gyehennában maradnak” (Korán, 23:102-103)

  • A muszlimnak tartania kell végzetétől, amelyet senki sem ismer Allahon kívül. Ügyelnie kell arra, hogy engedelmes legyen Urával szemben, és hogy távol legyen a bűnöktől. Fohászkodnia kell Allahhoz, hogy az iszlám vallás követőjeként haljon meg, ahogyan a Próféta ( béke legyen vele ) is fohászkodott: „Istenem! Ó, szíveknek Megváltoztatója! Szilárdítsd meg a szívemet vallásodon!” (at-Tirmidi)

  • A muszlimnak nem szabad az öntelltség hibájába esnie tudását és cselekedeteit illetően, mert a hit megmaradását senki sem garantálhatja saját magának. A hit megmaradása, a hívő evilági és túlvilági sikere a Magasságos Allahra tartozik.

  • Senkit nem szabad lenézni vagy kizárni Allah kegyelméből. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Egy férfi így szólt: Allahra esküszöm! Allah nem fog megbocsátani XY-nak. A Magasságos Allah akkor azt mondta: Ki az, aki arra esküszik, hogy nem fogok megbocsátani XY-nak? Bizony Én megbocsátottam neki, és hiábavalóvá teszem a tettedet!” (Muszlim)
    A Próféta ( béke legyen vele ) egy régen élt emberről azt mondta, hogy nagyon nagy bűnei voltak. Amikor ez az ember a halálát várta, azt mondta gyermekeinek: „Félek, hogyha meghalok, nagyon meg leszek büntetve. Ezért, mikor meghallok, égessetek el engem, és a hamvaim felét szórjátok szét a földön, másik felét a tengerben.” A gyerekei így tettek. Akkor Allah megparancsolta a földnek, hogy gyűjtse össze a rászórt hamvakat, és a tengernek is ugyanezt parancsolta. Azután Allah újra életet adott neki, és megkérdezte tőle: „Miért csináltad ezt?” Ő azt válaszolta: „Ó, Uram! Féltem Tőled és Te tudod ezt.” Allah ezek után megbocsátott neki.” (Muszlim)

  • Ez a hadísz arra buzdít, hogy az ember számoljon el magával, foglalkozzon a szívének rejtett dolgaival és tisztítsa a szándékát. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Az okos az, aki elszámoltatja önmagát, és arra készül, ami a halál után következik. A tehetetlen pedig az, aki magának ad mindent, amire vágyik, és csak óhajt Allahtól.” (at-Tirimidi)
    Al-Haszan al-Baszri azt mondta: A hit nem óhajokkal valósul meg, hanem a hit az, ami a szívben bizonyítást nyer és a cselekedet igazolja azt. És voltak, akik jócselekedet nélkül haltak meg, és azt mondták: jót gondolunk Allahról. Bizony hazudtak, mert ha jót gondoltak volna Allahról, akkor jót tettek volna.

  • A hadísz végének van egy másik változata, amely így szól: „Bizony az ember a Paradicsom lakóinak tettei szerint cselekszik – ahogy azt az emberek látják –, pedig ő a Tűz lakói közül való. És bizony az ember a Tűz lakóinak tettei szerint cselekszik – ahogy azt az emberek látják –, pedig ő a Paradicsom lakói közül való.” (Muszlim) Ez azt jelenti, hogy az első embernek a cselekedete nem volt őszinte és ezért a Pokolba kerül, a másikat pedig lehet, hogy Allah az iszlámra vezeti, így hal meg és ezért a Paradicsomba megy. Éppen ezért az ember sohasem ítélheti meg a másikat. Ez csakis Allahra tartozik.

 

Megjegyzések:

Ha valaki nemcsak Allah tetszéséért cselekszik jót, hanem magamutogatásból, feltűnésből, az emberek tetszéséért vagy földi javakért is, akkor ezt riaának nevezzük 7 .28 Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ó emberek! Óvakodjatok a titkok társításától! Ó Allah Küldötte! Mi a titkok társítása? – kérdezték a társai. Azt felelte: Az ember feláll imádkozni, és azért igyekszik szépíteni azt, mert látja, hogy az emberek néznek rá. Ez a titkok társítása.” (Sahihut-targhíb)
Az ilyen cselekedet a következők szerint lesz megítélve: Ha a cselekedetet kezdettől fogva ezzel a szándékkal végzi valaki, akkor ez tönkreteszi a cselekedetet. Például aki azért adományoz, hogy az emberek azt mondják róla, milyen bőkezű. Egyszer Mohamed Prófétához ( béke legyen vele ) elment egy férfi megkérdezni a véleményét egy olyan emberről, aki a jutalmazásért [Allahtól] és az említésért [az embereknél] harcol. Mire Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: nem jár neki semmi sem. A férfi még háromszor ismételte meg a kérdését, és a Próféta ( béke legyen vele ) azt felelte neki: nem jár neki semmi, azután azt mondta: A Magasztos Allah nem fogad el semmit a cselekedetekből, csak azt, amit őszintén csak Érte, és az Ő orcájáért (az Ő megelégedését keresve) tettek.” (an-Naszái)

At-Tirmidi azt jegyezte le, hogy Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) említette azt a Korán olvasót, aki azért olvassa a Koránt, hogy az emberek azt mondják róla, hogy milyen szépen olvas, és azt az adakozót, aki azért adakozik, hogy azt mondják róla, milyen bőkezű, valamint azt a mudzsáhidot 8 , aki azért harcol, hogy azt mondják róla, milyen bátor. Azt mondta róluk, hogy ők lesznek az elsők, akikkel a Poklot tüzelik. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Aki azért keresi a tudást, hogy a tudósokkal legyen (közéjük tartozzon), vagy azért, hogy az ostobákkal vitatkozzon vagy azért, hogy az emberek hozzá menjenek [tanácsért], azt Allah bejuttatja a Tűzbe.” (at-Tirmidi) Ha a cselekedet közepén következik be a riaá, akkor:

  • Ha az ember megpróbálja eltávolítani magától, utálja ezt, akkor ez nem hat a cselekedetre. Ebben nincs rossz, sőt dicséretes dolog az ellene tett erőfeszítés.
    Allah azt mondja: „aki pedig félte Ura méltóságát és visszatartotta magát a kénytől, annak a Paradicsom a lakhelye.” (Korán, 79:40-41)
    Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Bizony Allah elnézte a hitközösségemnek azt, amit saját magukban beszélnek (gondolnak) addig, amíg nem teszik meg vagy nem mondják ki azt.” (al-Bukhári)

  • Ha azonban az ember átadja magát ennek az érzésnek, megváltoztatva ezzel a szándékát, akkor ez tönkreteszi a cselekedetet. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: Allah azt mondta: „Én vagyok az, Aki egyáltalán nem szorul rá a társításra. Ha valaki olyat cselekszik, amiben mást társít Velem, ott fogom hagyni őt a társításával együtt (nem fogadom el tőle a tettét).” (Muszlim)

  • Ha az ember átadja magát ennek az érzésnek, de nem változtatja meg a szándékát, akkor megkapja az őszinte szándékáért járó jutalmat és a riaáért járó büntetést (vagy csak az megy tönkre a cselekedetéből, amit azután tett, hogy a riaá megjelent benne).

  • Ha a cselekedet befejezte után következik be a riaá, akkor ez nem hat a cselekedetre, nem teszi tönkre, mert helyesen fejeződött be. Ilyen például, ha valaki örül, amikor az emberek tudnak a cselekedetéről, de ez a cselekedet befejezte után történt.

1 A másik vélemény szerint a léleknek a testbe való fújása a negyvenedik nap után történik.

2 Al-Fatáwa al-Dzsámi’ah, 3/1056

3 Ezt a meghatározást Ibn al-Qajjim említte a „Lélek” című könyvében (Kitab ar-Ruh), Amman, 1985.

4 Ibn Tejmiah: „Rislat al-aql wa ar-ruh”, Bejrut, 1982

5 Dr. Omer Sulaiman al-Asqer: „Al-qiámah asszughra”, Amman, 2004

6 Szó szerinti jelentése: a Szunna és a muszlimok közösségének népe. Ők azok, akik a Próféta () tanításaihoz és a közösséghez ragaszkodnak.

7 Az is riaá, ha valaki az emberek miatt nem teszi meg a jótettet.

8 harcost

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink