Tanulságok és hasznos tudnivalók:

• Az iszlám vallás nem akarja követőitől, hogy kétségek között és aggodalomban legyenek.

• A hadíszban egy szabály van annak számára, aki két dolog között akar választani, és az egyikkel kapcsolatban kétsége van, míg a másikkal kapcsolatban nincs kétsége. Tehát, ha nyugalmat és nyugodt lelkiismeretet akar, akkor tegye félre, hagyja ott azt, amivel kapcsolatban kétsége van.

• A hívő ember csak a kétségkívül megengedett dolgokban talál nyugalmat és megnyugvást.

• A hívő távol tartja magát a kétes dolgoktól és helyzetektől.

• Sok kétség nélküli dolog van akár a beszéddel, akár a cselekedettel, akár a hittel kapcsolatban. Ezért mondta Ibn Maszúd: „Hagyd ott azt az egy dolgot, ami kétséget ébreszt benned, és fordulj ahhoz a négyezer dologhoz, ami nem ébreszt benned kétséget!” Tehát nagyon kevés kétséges dolog van.

• Az istenszolgálatokban is lehet alkalmazni ezt a szabályt. Például: ha valaki a déli ima közben kételkedik abban, hogy három vagy négy rakát imádkozott, akkor abban biztos, hogy imádkozott három rakát, és a negyedikkel kapcsolatban van kétsége. Tehát ilyenkor elfogadja a biztosat és elfordul a kétségestől, azaz még egy rakát imádkozik. Vagy ha valaki mosakodott és imádkozott, de ezután kételkedik afelől, hogy nem vált-e érvénytelenné a mosakodása az imádkozás előtt, akkor azt mondjuk neki, hogy az, hogy mosakodott, biztos, de az, hogy érvénytelenné vált-e a mosakodása, kétséges, tehát nem kell vele foglalkozni, nem kell az imádkozást megismételni.

• Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt parancsolja a muszlimoknak ebben a hadíszban, hogy maradjanak távol mindattól, aminek megengedettsége felől kétség merül fel, és hogy ahhoz forduljanak, ami egyértelműen, minden kétséget kizáróan megengedett.

• Ezt a szintet az óvakodás szintjének nevezik (al-wara’), melyet csupán az istenfélők érhetnek el. Ennek persze az a feltétele, hogy az ember nem kételkedik mindenben, hiszen az már rögeszme, nem pedig óvakodás.

• Megvetendő dolog az, ha valaki érdemleges ok nélkül távol tartja magát a megengedett dolgoktól, hiszen nincs felőlük kétség.

• Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) óva intette a muszlimokat a tiltott dolgok elkövetésétől ¹ .

• Ez a hadísz a Próféta ( béke legyen vele ) egyik különleges tulajdonságát mutatja be, hisz röviden és tömören hatalmas jelentésű mondanivalót fejezett ki.

• Ennek a hadísznak van egy másik változata, amely így szól: „Hagyd ott azt, ami kétséget ébreszt benned, ahhoz [fordulva] ami nem ébreszt benned kétséget! Az őszinteség biztonságot hoz, és a hazugság kétségeket okoz.” (at-Tirmidi) Ez megmutatja az őszinteség fontosságát is. A Próféta ( béke legyen vele ) azt is mondta: „Ragaszkodjatok az őszinteséghez! Bizony az őszinteség jámborsághoz vezet, és a jámborság a Paradicsomba vezet. Ha az ember mindig igazat mond és ügyel erre, akkor Allahnál igazmondóként jegyeztetik fel. Ám óvakodjatok a hazugságtól! Bizony a hazugság gonoszsághoz vezet, és a gonoszság a Tűzbe vezet. Az ember addig hazudik és ügyel erre, amíg Allahnál hazugként fel nem jegyeztetik.” (al-Bukhári, Muszlim)

• Az őszinteség megnyilvánulhat a cselekedeteinkben, a mondanivalónkban és a legbensőbb énünkben is. Al-Muhászibi, a nagy tudós és etikai gondolkodó egyszer ezt mondta: „Ahhoz, hogy az őszinteség teljes legyen, három dologban kell megnyilvánulnia: a szívünkben a hit megvalósításával, a cselekedeteink mögötti szándékban, és a szavainkban.”

• A cselekedeteinkben megnyilvánuló hazugság alávalóbb és megvetendőbb, mint a szavakban megnyilvánuló hazugság, mert megnyilvánul benne a szándék és a ragaszkodás a hazugsághoz. Allah figyelmeztet minket: „Ó, ti hívők! Miért mondjátok azt, amit nem tesztek? Fölöttébb gyűlöletes Allah szemében az, hogy azt mondjátok, amit nem tesztek.” (Korán, 61:2-3)

• A szavainkban megnyilvánuló igazság az őszinteség legmegszokottabb és legnyilvánvalóbb fajtája; amíg minden állítás, ami nem tükrözi az igazságot, nyilvánvalóan hazugság. Allah azt mondja: „Bizony azok, akik hazugságot állítanak Allahról, nem boldogulnak.” (Korán, 10:69) Allah azt parancsolja a hívőknek: „Ó ti hívők, féljétek Allahot és legyetek azokkal, akik igazak (szóban és tettben)!” (Korán, 9:119) és örömhírt ad azoknak a hívőknek, akik igazak: „Allah megjutalmazza az igaz embereket az igazukért.” (Korán, 33:24)

• Allah arról is tudósít minket, hogy az őszinteség még az evilágon is jót hoz nekünk: „És amikor a baj megoldódik, az lenne a legjobb számukra, ha igazak (őszinték) lennének Allahhoz.” (Korán, 47:21) És természetesen jó lesz számunkra a Túlvilágon is, hiszen Allah azt mondta: „Olyan ez a nap, amikor az igazaknak hasznára válik igaz mivoltuk. Kertjeik lesznek, amelyek alatt patakok folynak és örökre ott fognak időzni. Tetszését leli bennük Allah és ők is tetszésüket lelik Benne. Nagy diadal lesz ez.” (Korán, 5:119)

• Az Allahhal való kapcsolatunkban is őszintének (igaznak) kell lennünk. Ez az őszinteség legfontosabb kifejezési formája, amelynek számos fajtája van. Az egyik a hűség Allahhoz, majd a tudat, hogy Allah mindig látja, hogy mit cselekszünk, és végül az alázatosság és a szégyen, amit Őelőtte érzünk. Ha valóban őszinték akarunk maradni Allahhal való kapcsolatunkban, akkor teljesen hűségesnek kell lennünk Hozzá, hogy a szívünkben ne maradjon más szándék és kívánság, csak az, hogy minden mozzanatunkkal és cselekedetünkkel csakis az Ő elégedettségét keressük. Ne az emberek köszönete vagy elismerése vezéreljen minket, hanem az legyen a legfontosabb tennivalónk, hogy az Ő parancsát végrehajtsuk, elnyerjük az Ő irgalmát és az Ő orcájáért cselekedjünk. Emellett sosem szabad elfelejtenünk, hogy Allah minden egyes pillanatban lát minket. Ezzel párosul a szégyen és az alázat érzése úgy, hogy önként sohasem lennénk képesek ellenszegülni Allahnak, amikor tudjuk, hogy lát minket, vagy képmutatóan viselkedni, amikor tudjuk, hogy Ő tudja, mi van a szívünkben.

• Rendkívül fontos, hogy őszinték legyünk a többi emberrel szemben is, és hogy becsületesek maradjunk másokkal kapcsolatos rendelkezéseinkben. Nem szabad téves képet kialakítanunk, vagy mást mutatnunk magunkról, mint akik valójában vagyunk. A lehető legnyíltabban és legőszintébben kell viselkednünk az emberekkel. Őszintének kell lennünk, amikor beszélünk, ami megköveteli azt, hogy óvatosak legyünk azzal kapcsolatban, amit mondunk. Ha például hallunk egy hírt, meg kell bizonyosodnunk annak igaz mivoltáról, mielőtt továbbadjuk azt. A Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Egy embernek elég hazugság az, hogy elmond mindent, amit hall.” (Muszlim) Akkor is őszintének és becsületesnek kell lennünk, amikor tanácsot adunk valakinek, hogy a tőlünk telhető legjobb módon tudjunk segíteni neki.