Tanulságok és hasznos tudnivalók:

• A jámborságnak két fajtája van:

  • Ami az ember és az Isten között van. Azaz a hit, a kötelességek betartása és a tilalmaktól való eltávolodás. Allah azt mondja:
    „A jámborság az, ha valaki hisz Allahban, a Végső Napban, az angyalokban, az Írásban és a prófétákban, s aki javait – bármily kedvesek is azok néki – odaadja a rokonainak, az árváknak, a szegényeknek, az úton járónak, a koldusoknak, s a rabszolgák [kiváltására]; aki elvégzi az imát és megadja a zakatot; [akik] teljesítik kötelezettségüket, ha kötelezettséget vállaltak;akik állhatatosak a szükségben, bajban és megpróbáltatásban. [Egyedül] ők az igazak és ők az istenfélők.” (Korán, 2:177)

  • Ami az ember és a teremtmények között van. Ez egy szóban összefoglalva: „a jó erkölcs.” Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Az emberek közül Allah a legjobban szereti azt, aki a leghasznosabb az embereknek. A legkedvesebb cselekedet Allah előtt pedig az, hogy örömet szerzel egy muszlimnak: segítesz neki egy szorult helyzetben, kifizeted helyette adósságát, vagy éhséget távolítasz el tőle. Bizony, ha a testvéremmel megyek egy szükségletét elintézni, jobb nekem, mint egy hónapig ebben a mecsetben – a medinai mecsetben – [ittikáfot végezve] tartózkodni (és csak Isten imádatával, imádkozással tölteni az időt).” (Szahihul-dzsámi 176)

• Az emberekkel való jó, erkölcsös viselkedés azáltal lehetséges, hogy szépen és bőkezűen bánunk velük, nem bántjuk őket sem szóban, sem fizikailag, türelmesen viseljük amikor bántalmaznak bennünket, és derűs arccal találkozunk velük. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Nyújtsatok menedéket annak, aki Allah nevében kéri! Adjatok annak, aki Allah nevében kér! Fogadjátok el annak a meghívását, aki meghív benneteket! Jutalmazzátok azt, aki szívességet tesz nektek! Ha pedig nem találjátok azt, amivel meg tudnátok ezt tenni, akkor fohászkodjatok az illetőért addig, amíg biztosak nem vagytok benne, hogy viszonoztátok, amit tett.” (Abu Dáúd, an-Naszái)

• Az Istennel szemben is lehet jó erkölccsel viselkedni azáltal, hogy hiszünk abban, amit kinyilatkoztatott; magunkat alávetve betartjuk parancsait, valamint türelmesen és megelégedve fogadjuk el elrendeléseit.

• Minél jobb az erkölcse valakinek, annál nagyobb a jámborsága. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A hívő jó erkölcsével elérheti annak a szintjét, aki nappal böjtöl és éjjel imádkozik.” (Abu Dáúd)

• A hadísz a jó erkölcsre buzdít minket. Abu Hurejra arról számolt be, hogy megkérdezték Allah Küldöttét ( béke legyen vele ) arról, ami leginkább bejuttatja az embereket a Paradicsomba. Azt válaszolta: „Az istenffélelem és a jó erkölcs” (at-Tirmidi)

• Az iszlámban a jó erkölcs kiemelkedő helyet foglal el. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Bizony a hívő a jó erkölcsével eléri a nappal böjtölő és éjjel imádkozó ember helyzetét.” (Abu Dáúd) Egy másik hadíszban azt mondta ( béke legyen vele ): „Egy házat ígérek a Paradicsom külső helyén annak, aki felhagy a vitatkozással, még akkor is, ha igaza van. És házat ígérek a Paradicsom közepén annak, aki nem hazudik, még tréfából sem. És házat ígérek a Paradicsom legmagasabb helyén annak, akinek jó az erkölcse.” (Abu Dáúd, at-Tabaráni)

• A jó erkölcs fontosságát bizonyítja az, hogy Allah Küldöttének ( béke legyen vele ) fohászai közé tartozott a következő: „Istenem, ahogy széppé tetted a külső megjelenésem, úgy tedd széppé az erkölcsömet is!” (Ibn Hibban) Allah Küldötte ( béke legyen vele ) ezt kérte Allahtól annak ellenére, hogy a Magasságos Allah azt mondta róla a Koránban: „Bizony, te nagyszerű erkölccsel bírsz!” (Korán, 68:4)

  • Anasz ibn Málik ( Allah legyen elégedett vele ) azt mondta, hogy az összes ember közül Allah Küldötte ( béke legyen vele ) volt a legjobb erkölcsű. (al-Bukhári, Muszlim) Anasz ( Allah legyen elégedett vele ) mondta szintén azt, hogy „soha nem tapintottam semmilyen selymet vagy bársonyt, amely puhább lett volna, mint Allah Küldöttének ( béke legyen vele ) tenyere, és soha nem éreztem jobb illatot, mint Allah Küldöttéét ( béke legyen vele ). Tíz évig voltam Allah Küldöttének ( béke legyen vele ) szolgálatában, de sohasem mondta nekem, hogy „Pfúj!” (egyetlen rossz szót sem mondott rám). Ha valami munkát végeztem, akkor soha nem kérdezte, hogy miért tettem ezt. És ha nem végeztem el valamit, soha nem kérte, hogy csináljam meg.” (al-Bukhári, Muszlim)

  • Áisa bint Abu Bakr, a Próféta ( béke legyen vele ) felesége azt mondta: „[Mohamed Próféta ( béke legyen vele )] Nem volt sem förtelmeset cselekvő, sem förtelmes beszédű. Nem hangoskodott a piacon, s nem viszonozta a rosszat, hanem megbocsátó és elnéző volt.” (at-Tirmidi) Azt is mondta: „Allah Küldötte nem ütött meg senkit sem, nem vert meg sem szolgát, sem asszonyt.” (Muszlim)
    Ugyancsak Áisa bint Abu Bakr mondta: „Nem láttam, hogy Allah Küldötte bosszút állt volna magáért, ha igazságtalanul bántak vele mindaddig, amíg nem sérült Allah valamely tilalma. Mert ha megsérült Allah valamely tilalma, akkor a legdühösebb ember volt. Ha választhatott két dolog között, akkor mindig a könnyebbet választotta.” (Al-Albáni, assmáil almuhamadiah 300)

• Az iszlámban nagyon szoros kapcsolat van a jó erkölcs és a hit között, sőt a jó erkölcs a hit teljességéhez tartozik. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A hívők közül az a legteljesebb hitű, aki a legjobb erkölcsű.” (at-Tirmidi) Ibn al-Qajjim azt mondta: A jó erkölcs maga az egész vallás, a hit valósága és az iszlám törvényei.

• Allah Küldötte ( béke legyen vele ) úgy jellemezte azokat, akik a legszebb erkölcsűek, hogy azok közé tartoznak, akiket a legjobban szeret. Azt mondta ( béke legyen vele ): „Bizony, közületek a legkedvesebbek számomra és hozzám legközelebb ülők a Feltámadás Napján a legszebb erkölcsűek. Bizony, a legutálatosabbak számomra és tőlem a legmesszebb ülők a Feltámadás Napján a szószátyárok, a lekezelően beszélők, és a nagyzolva beszélők. Azt mondták (a társai): Ó, Allah Küldötte! Tudjuk, kik a szószátyárok, és a lekezelően beszélők. De kik a nagyzolva beszélők? Azt felelte: „A beképzeltek.” (at-Tirmidi)

• A jó erkölcs emeli fel a hívőket az evilágon, és ez billenti javukra a mérleget a túlvilágon. Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta: „Nincs nehezebb dolog a hívő mérlegén a Feltámadás Napján, mint a jó erkölcs. Allah bizony gyűlöli a förtelmeset cselekvőt, a káromkodót!” (at-Tirmidi)

• A jámborság az, ami felől megnyugszik a lélek, és ami felől megnyugszik a szív. Ez a tiszta fitrára (a veleszületett természetre) mutat, amellyel Allah mindenkit megteremtett. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Minden újszülött a fitrán születik, és a szülei teszik őt zsidóvá, kereszténnyé vagy tűzimádóvá.” (al-Bukhári)

• A tiszta és ép szívű hívő utálatot érez szívében azzal a bűnnel szemben, ami nem tetszik Allahnak, elfogadhatatlannak tartja akkor is, ha nem tudja, hogy az bűn.

• A hívő nem szeretné azt, hogy az emberek tudomást szerezzenek a bűneiről. A gonosz viszont dicsekszik a bűneivel. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A közösségemből mindenkinek megbocsáttatnak a bűnei, kivéve azoknak, akik nyilvánosan teszik (a bűnöket). A nyilvános tetthez tartozik az is, hogy valaki bűnt követ el éjszaka, és reggel felkelvén, miután a Magasztos Allah elfedte őt, azt mondogatja: Ezt és ezt a bűnt követtem el éjjel. Az éjszakát úgy töltötte, hogy Ura elfedte őt, de reggel felkelve eltávolítja Allah leplét magáról.” (al-Bukhári, Muszlim)

• A jámborság általában boldogságot, lelki megnyugvást és jó lelkiismeretet hagy maga után, a gonoszság és a bűn viszont nyugtalanságot és boldogtalanságot.

• A bűnnek két jele van, egy belső és egy külső: nyugtalanságot okoz az ember lelkében, és az ember nem szeretné, hogy mások tudomást szerezzenek róla.

• A hadísz felkelti a vágyat a jóra és a jóságra, valamint utálatot gerjeszt a gonoszsággal és a bűnnel szemben.

• Az ember minél több jót tesz, annál több nyugalomban és boldogságban lesz része.

• Ha az ember a vallási kérdésére olyan választ kap, amely iránt nyugtalanságot érez a lelkében, akkor három esetet különböztettünk meg:

  • • Ha a választ adónál (a muftinál, a tudósnál) hiteles bizonyíték van a válasza mellett, akkor el kell fogadni a választ akkor is, ha ez nem tetszik. Például a böjt megtörése az utazónak és a betegnek.
    Dzsáber ibn Abdullah azt mondta, hogy amikor a Próféta ( béke legyen vele ) elindult bevenni Mekkát, böjtölt, és az emberek böjtöltek vele együtt. Amikor elért Kuráa al-Ghamím nevezetű helyre azt mondták neki: „Az embereknek nehezükre esik a böjtölés. Ők azt nézik (követik), amit te csinálsz.” Ekkor a Próféta ( béke legyen vele ) egy pohár vizet kért, és megitta az emberek szeme láttára, mire néhányan közülük megtörték a böjtöt, de néhányan tovább böjtöltek. A Próféta ( béke legyen vele ) tudomására jutott, hogy néhány ember tovább böjtölt, és azt mondta: „Ők az engedetlenek, ők az engedetlenek.” (Muszlim, an-Naszái, at-Tirmidi)

  • • Ha több tudóstól kapott választ a kérdésére, akkor azt kövesse, ami iránt nem érez nyugtalanságot, vagy a legnagyobb tudású tudós válaszát kövesse.

  • • Ha olyan tudóstól kérdezett, akivel nem tudta kellőképpen megértetni a kérdést, akkor nem köteles követni. Erre az esetre vonatkozik a fenti hadísz.