Tanulságok és hasznos tudnivalók:

• Allah Küldötte ( béke legyen vele ) mindig a legjobbat kívánta követői számára, és lelkükre kötötte tanácsait, intelmekkel látta el őket arra vonatkozóan, hogy a túlvilághoz kötődjenek. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Eljött hozzám Gábriel és azt mondta: „Ó Mohamed! Élj, ameddig akarsz, bizony meg fogsz halni. Szeresd, akit akarsz, bizony el fogsz válni tőle, és tedd, amit akarsz, bizony eszerint leszel jutalmazva. Tudd meg, hogy a hívő becsülete: felkelése éjjeli imádkozásra, és tekintélye pedig: tartózkodása attól, amit az emberek birtokolnak.” (szahíhul-dzsámi 73)

• A muszlim a Paradicsomba vezető útnak tekinti az evilágot, nem pedig örök tartózkodási helynek. Allah azt mondja:
  „Mondd: ’Az evilág portékája csekély. A túlvilág jobb annak, aki istenfélő.’” (Korán, 4:77)
  Al-Haszan al-Baszri azt mondta: „Ha egy ember az evilágért versenyezik veled, akkor versenyezz vele a Paradicsommért!” Wuhaib ibn al-Ward azt mondta: „Ha el tudod érni, hogy senki se előzzön meg téged Allahnál, akkor ne tétovázz!”

• Az evilág mulandó, rövid és jelentéktelen, a túlvilág ezzel szemben örök és szépséges, amelyhez hasonló gyönyörűség és otthon nem is létezhet. Az éles elméjű az, aki a maradandóért és a szépségesért cselekszik, és nem lehet félrevezetni a jelentéktelen és mulandó által. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Egy ostorcsapásnyi hely a Paradicsomban jobb, mint az evilág, és minden, ami benne van.” (al-Bukhári) Allah azt mondja:
  „Bizony Allah ígérete igaz. Ne hagyjátok hát, hogy az evilági élet elkápráztasson benneteket, és ne hagyjátok, hogy az elkápráztató (a sátán) elkápráztasson benneteket Allahot illetően!” (Korán 31:33)

• Az evilág időtartama a túlvilágéhoz képest olyan, mint az átutazó idegen egy helyen való pihenésének vagy tartózkodásának időtartama az állandó lakhelyén való tartózkodáshoz képest. Abdullah ibn Maszúd azt mondta: Allah Küldötte ( béke legyen vele ) egy gyékényen aludt és úgy ébredt fel, hogy [a gyékény] nyomot hagyott a [a Próféta] oldalán. Mi azt mondtuk neki: Ó Allah Küldötte, ne készítsünk neked [puha] ágyat? Ő azt válaszolta: Mi szükségem lenne az evilági életre? Én olyan vagyok az evilágon, mint az átutazó, aki egy fa árnyékában [egy ideig] pihent, azután elment és otthagyta.” (at-Tirmidi) Allah azt mondja:
  „Tudnotok kell, hogy az evilági élet csak játék, mulatozás, sallang, kérkedés egymás között és (vetélkedés) a javak és a gyermekek gyarapításában. Olyan ez, mint a záporeső, melynek áldása tetszik a hitetleneknek. Majd elszárad, és látod, hogy elsárgul. Aztán száraz kóró lesz. A túlvilágon azonban a (hitetleneknek) szörnyű büntetés, (a hívőknek pedig) megbocsátás és (Allah) tetszése lesz az osztályrészük. Az evilági élet csupán csalóka holmi.” (Korán, 57:20)

• Az evilág értéke – a túlvilágéhoz képest – a muszlim értékrendjében kevesebb annál, hogy tőle függjön, vagy ez legyen törekvése célja. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Annak, akinek minden törekvése az evilágért van, Allah szét fogja szórni az ügyét, a szegénységét a két szeme elé teszi és csak azt fogja kapni az evilágtól, ami fel lett írva neki. Annak pedig, akinek a szándéka a túlvilág, Allah erősíteni fogja az ügyét, a gazdagságát a szívébe teszi, és behódolva jön el hozzá az evilág.” (Ibn Mádzsah)

• A hasonlóság a hívő viselkedése és az átutazó idegen között abban rejlik, hogy:

  • Az idegen nem marad véglegesen abban a helyiségben, amin átmegy. A hívő sem marad az evilágon.

  • Az idegen a kevés holmival is megelégszik, a hívő is megelégszik az evilágból kevés élvezettel.

  • Az idegen nem versenyez a helyiség embereivel a világukban, vagyonaikban és ügyeikben, mivel a legnagyobb gondja az út megtétele. A hívőnek is a túlvilág a célja és arra készül, hogy megtegye a hozzávezető utat.

  • Az idegen bármelyik pillanatban készen áll az utazásra, a hívő is készen áll találkozni Urával, akármikor is akarja Allah.

  • Az idegen akkor lesz nyugodt, ha vége van az utazásának, és eléri a célját. A hívő is akkor pihen és akkor nyugszik meg, amikor Allah a Paradicsomba vezeti őt.

  • Az idegen az ideiglenes tartózkodásából, pihenéséből segítséget merít arra, hogy megtegye útját. A hívő is segítségül használja az evilágot ahhoz, hogy megtegye útját a túlvilágra.

• Az idegen és az átutazó abban hasonlítanak egymásra, hogy egyikük sem marad örökké az átmeneti helyén és mindegyikük készen áll arra, hogy tovább menjen. – Ebben a hadíszban buzdítás van arra, hogy az ember áldozza (illetve használja ki) idejét, vagyonát és egész életét Allah elégedettségének elnyerésére, valamint arra, hogy a túlvilágra vágyva készüljön arra. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Két jótéteményt illetően sok ember be van csapva (mivel nem értékelik igazán): az egészség és a szabad idő.” (al-Bukhári) És azt mondta ( béke legyen vele ): „Addig nem megy el egyik szolga sem az Ítélet Napon, amíg meg nem lesz kérdezve az életéről, hogy hogyan töltötte el; a tudásáról, hogy mit tett vele; a vagyonáról, hogy hogyan szerezte, és mire költötte; és a testéről (fiatalságáról), hogy mire használta fel.” (at-Tirmidi)

• Az ember ne halassza a napi teendőit másnapra. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Használj ki öt dolgot, mielőtt öt dolog bekövetkezne: A fiatalságodat, mielőtt megöregszel; az egészségedet, mielőtt megbetegszel, a gazdagságodat, mielőtt szegény leszel, a szabadidődet, mielőtt elfoglalt leszel és az életedet, mielőtt meghalsz.” (szahíhul-dzsámi 1077) Ibn Maszúd azt mondta: „Nem sajnálok semmit sem jobban, mint amikor egy nap elmegy az életemből, amely miatt az rövidebb lesz, de a (jó)cselekedetem semmivel sem lesz több.” Al-Haszan al-Baszri azt mondta: „Egy napot sem él meg Ádám fia (gyermeke) anélkül, hogy az (a nap) azt ne monddaná neki: „Ó Ádám fia (gyermeke)! Én egy újabb nap vagyok, és tanúja leszek annak, amit cselekszel! Ha elmegyek tőled, akkor nem fogok visszajönni hozzád! Tegyél hát bármit, magad előtt fogod találni, és halassz el bármit, soha nem tér vissza hozzád!”

• A muszlim szem előtt tartja, hogy eljön az ideje annak, hogy minden evilági öröm, élvezet és dicsőség elmúlik, elveszíti értékét és a sírba nem visz magával egyebet az ember, mint az elvégzett cselekedeteinek értékét. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Három követi a halottat: családja, vagyona és cselekedete. Kettő közülük visszamegy, és csak egy marad: családja és vagyona visszamegy és a cselekedete ottmarad.” (al-Bukhári, Muszlim)

• Mindig készülni kell a halálra, illetve az elszámolásra ¹ . Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) egyszer azt mondta: „Bizony, én látok olyat, amit ti nem, és hallok olyat, amit ti nem. Nehéz lett (nyikorog) az ég, és jogos, hogy nehéz legyen (nyikorogjon), hiszen nincs benne négyujjnyi hely, amiben ne lenne egy a fejét lehajtó, Allahnak leboruló angyal. Allahra esküszöm, ha tudnátok azt, amit én tudok, akkor keveset nevetnétek, sokat sírnátok, nem éreznétek gyönyört a nőkben az ágyban, és (otthonaitokat elhagyva) kimennétek a sivatagokba és a vadonokba Allahnál menedéket kérve.” (at-Tirmidi)

• Az evilágért való hajsza az élet végig tart. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha Ádám fiának egy egész völgynyi aranya volna, egy másik völgynyit kívánna mellé. Semmi sem tölti meg a száját, csak a sír földje ² .147 Allah azokhoz megengesztelődve fordul, akik megbánással fordulnak Hozzá.” (al-Bukhári, Muszlim) Egyszer Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) egy négyzetet rajzolt, egy vonalat rajzolt a közepén, amely a négyzeten túl húzódott, és kis vonalakat rajzolt a hosszú vonal két oldalán. Ezután azt mondta: Ez (a vonal a négyzet közepén) az ember, ez (a négyzet) az ember végzete, körülveszi őt. Ez (a vonal a négyzeten kívül) a reménye [hogy sokáig fog élni], és ezek (a kis vonalak) pedig csapások (a betegség, az öregség és a megpróbáltatások), ha eltéveszti őt az egyik, eléri őt a másik.” (al-Bukhári)

• Az ember élete különböző szakaszokból áll: embrionális állappot, evilági élet, az evilági és a jövőbeli élet közötti köztes világ (barzakh), amely a halál pillanatától az összegyűjtés napjáig tart, valamint az örökkévalóság: az Utolsó Naptól kezdődő valódi élet. Ez az élet nem más, mint egy út, ahol egy távoli országba tartó utazóhoz vagyunk hasonlatosak, aki jól választ fülkét a hajón, megőrzi a nyugalmát, és gondoskodik magáról. De vajon elkölti-e az összes pénzét a hajón önmaga kényeztetésére, hogy aztán egyetlen garas nélkül érkezzen a céljához? Vagy inkább azt mondja: „Maradok egy hetet ebben a kabinban, kevesebbel is megelégszem, és beosztom a pénzem, hogy be tudjam rendezni a házam a távoli országban, hiszen ott lesz az én otthonom.”

• Ibn Omar megértette a prófétai tanácsot. Okos és éles elméjű volt, ezért az evilágban felkészült a halálra, életét az Allahnak való engedelmességre használta, és ellátott minket ezzel a tanáccsal. Ali ibn Abi Tálib (Allah legyen vele elégedett) is azt szokta mondani: „Bizony az evilág távolodva megy el, és a túlvilág közeledve jön, és mindkettőjüknek vannak gyermekei. Tartozzatok hát a túlvilág gyermekeihez és tartozzatok az evilág gyermekeihez, hiszen ma cselekedni lehet elszámolás nélkül, de holnap elszámolás lesz cselekedet nélkül!” Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A cselekedetekkel előzzetek meg hét dolgot. Vajon mi másra vártok? Elfeledtető szegénységre, vagy megrontó gazdagságra, vagy tönkretevő betegségre, vagy olyan öregségre, amely elveszi az eszeteket, vagy hirtelen halálra, vagy a Daddzsálra, aki a legrosszabb, akire várni lehet, vagy az Órára és az Óra még keservesebb és keserűbb?” (At-Tirmidi)

• A hadísz nem jelenti azt, hogy a megengedett és a jó dolgokat ki kell hagyni, vagy tilalmasnak kell nyilvánítani az evilág élvezetét. Allah azt mondja:
  „Ti hívők! Ne tartsátok tilalmasnak azokat a jó dolgokat, amelyeket Allah megengedett nektek! És ne hágjátok át Allah parancm csait! Allah nem szereti azokat, akik áthágják a parancsait. És egyetek abból, amivel Allah ellátott benneteket – megengedett és jó táplálék gyanánt. És féljétek Allahot, akiben hisztek!” ³ (Korán, 5:87-88)

• Az iszlám arra utasít minket, hogy vegyük kézbe a jó megélhetés eszközeit az evilágon, és azokat az eszközöket, amelyek által nem leszünk rászorulva másokra. Tehát megengedett a muszlimnak, hogy annyit vegyen az evilágból, amennyit akar, két feltétellel:

1. Az iszlám által megengedett módon szerezze meg. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Milyen dicséretes a jó vagyon a jó szolga kezében!” (Ahmed)

2. Az evilág az ember kezében legyen, ne pedig a szívében, úgy, hogy bármikor készen álljon lemondani róla Allah megelégedettségét áhítozva. Abu Bakr ( Allah legyen elégedett vele ) Allahért egész vagyonáról lemondott, Omar ( Allah legyen elégedett vele ) pedig vagyona feléről.

• Ez a hadísz azt mutatja, hogy kérés nélkül is lehet tanácsot adni, valamint azt, hogy lehet olyat tenni, ami a figyelemfelkeltés eszköze lehet, mint például a váll vagy a kéz megérintése, megfogása.

Megjegyzések:

Ha lejár az ember ideje, Allah elküldi a halál angyalait azért, hogy megragadják az ember lelkét:
„Ő az, Akinek hatalma van szolgái fölött. És Ő őr[angyalokat] küld mellétek [tetteitek feljegyzésére]. Amikor aztán eljön valamelyikőtökhöz a halál, a küldötteink magukhoz szólítják őt, és nem kerüli el semmi a figyelmüket.” (Korán, 6:61)

A halál angyalai szép formában jönnek a hívő emberhez és félelmetes formában jönnek a hitetlenhez. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha a hívő az evilági életének a végén van és már a túlvilág elején áll, az angyalok leszállnak hozzá a Mennyből olyan fehér arccal, mint a Nap. Halotti leplet és balzsamot ⁴ hoznak a Paradicsomból, és tekintetnyi távolságra leülnek tőle. És jön a halál angyala, leül a halott fejéhez és azt mondja: ’Ó jó lélek! Gyere ki Allah megbocsátására és elégedettségére!’” A Próféta ( béke legyen vele ) így folytatta: „A lélek kijön olyan folyékonyan ⁵ , mint a vízcsepp a víztartó tömlőből és az angyal kiveszi…” (Ahmed)

A könyörület angyalai leszállnak a hívőkhöz jó hírekkel, azokhoz, akik halálukig a hitben szilárdak voltak és biztosítják őket arról, hogy velük lesznek a sírban, a feltámadáskor és az összegyűjtéskor. Örömhírrel jönnek hozzájuk, hogy a Magasságos Allah elégedett velük és a Paradicsomot rendelte el nekik. A hívővel halálakor közlik ezeket a jó híreket, biztosítják őket boldog jövőjükről és arról, hogy Allah angyalai figyelni fognak a hívő családjára, vagyonára és mindenre, amit hátrahagyott. Allah azt mondta:
„Azok, akik azt mondják a mi urunk Allah, aztán az egyenes úton járnak, azokhoz lejönnek az angyalok mondván: Ne féljetek, és ne legyetek szomorúak. Örvendezzetek a Paradicsomnak, amelyre ígéretet kaptatok! Mi a gyámolítóitok vagyunk az evilági életben és a túlvilágon. Tiétek lesz ott, amire a lelketek áhítozik és megkapjátok ott, amit csak megkívántok, szálláshelyül egy megbocsátó és könyörületes Istentől.” (Korán, 41:30)
Valamint azt mondta:
„akiket magukhoz szólítanak az angyalok, miután ők jók voltak. Azt mondják nekik: ’Békesség veletek! Lépjetek be a Paradicsomba [jutalmul] azért, amit cselekedtetek!’” (Korán, 16:32)
Ibn Kathír azt mondta: „Ebben a Korán-idézetben a Magasságos Allah a becsületes embereket haláluk pillanatában tisztának, hívőnek ítéli, akik mentesek a hitetlenségtől, a tisztátalanságtól és minden gonoszságtól; és akiket az angyalok üdvözzölni fognak és a Paradicsomba való belépés jó hírét hozzák nekik.”

Anasz ibn Málik ( Allah legyen elégedett vele ) azt közölte, hogy Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta: „Aki szereti az Allahhal való találkozást, Allah szeretni fogja a vele való találkozást; és aki nem szereti az Allahhal való találkozást, Allah sem fogja szeretni a vele való találkozást.” Mi erre azt mondtuk: „Ó, Allah Küldötte! Egyikünk sem szeretne meghalni!” Ő azt felelte: „Ez nem a halál gyűlölete, hanem amikor a hívő meghal (a Halál Angyalai megragadják a lelkét), eljön hozzá Allahtól az örömhírt hozó és akkor a halott számára semmi más nem olyan szeretetreméltó, mint az Allahhal való találkozás. Allah ezért szereti a vele való találkozást. Amikor a gonosz ember, vagy a hitetlen meghal, az angyal közli vele, hogy rossz dolgokat fog kapni, és a többi angyallal együtt kifejezik Allah haragját. Ezért az az ember gyűlöli a találkozást Allahhal, és Allah is ennek megfelelően gyűlöli a találkozást vele.” (Ahmed és An-Naszai) (Al-Bukhári, Muszlim és at-Tirmidi pedig Áisától jegyezte fel ugyanezt.)

Mindannak az örömnek tehát, amiről a hívők esetében volt szó halálluk pillanatában, az ellenkezőjét lehet elmondani a hitetleneket illetően. Útjukon az evilágból – amelyben valós értékek nélkül voltak boldogok, hiábavaló dolgokat fontosnak tartva – a másik világba – ahol más nem lesz számukra, csak örök nehézség és szenvedés –, ez egy meghatározó pillanat. Szenvedni fognak Allah haragjától a Pokol Tüzében, amely számukra készült. Allah a Koránban azt mondja:
„Bárcsak látnád, amikor a vétkesek a halál kínjaiban [vergődnek], s az angyalok kinyújtják [feléjük] a kezüket, [mondván]: „Adjátok ki a lelketeket! Ma a megaláztatás büntetését kapjátok viszonzásul azért, hogy Allahhal szemben valótlanságot mondogattatok és fennhéjázva elvetettétek az Ő jeleit. Most pedig egyes-egymagatokban idejöttetek hozzánk úgy, ahogyan először megteremtettünk benneteket és magatok mögött hagytátok [mind]azt, amivel [földi életetekben] felruháztunk benneteket.” (Korán, 6:93-94)
Továbbá:
„És ha látnád, amikor az angyalok [majdan] magukhoz veszik azokat, akik hitetlenek, s közben orcájukat és a hátukat ütlegelik [mondván]: „Ízleljétek meg a [Pokol] tüzének kínját! Ezt a [büntetést] azért [kapjátok], amit a kezetek korábban elkövetett és azért, mert Allah [sohasem] igazságtalan a szolgáival.” (Korán, 8:50-51)

Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Amikor a hitetlen szolga az evilági életének végén van és már a túlvilág elején áll, fekete arcú angyalok szállnak le hozzá. Érdes szövetanyagot hoznak magukkal, és tekintetnyi távolságra leülnek tőle. És jön a halál angyala, leül a fejéhez és azt mondja: ’Ó, gonosz lélek, gyere ki Allah büntetésére és haragjára!’ A lélek szétterjed a testben, a halál angyala azonban úgy tépi ki a testéből, ahogy a tüskés vasat tépik ki a nedves gyapotból. és megragadja.” (Ahmed)

Al-Bará’ ibn Ázib ( Allah legyen elégedett vele ) által közvetített hadísz pedig leírja az emberi lélek utazását a haláltól a köztes életig (amely a feltámadással ér véget). Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha kijön a hívő lelke, fohászkodik érte minden angyal, aki az ég és a föld között van és minden angyal, aki az égben van. Az ég minden ajtaja kinyílik neki és minden ajtó lakói azért fohászkodnak, hogy ez a lélek mellettük menjen. Ha a halál angyala elragadja őt, akkor [a fehérarcú angyalok] egy szempillantásra sem hagyják a kezében a lelket, azonnal elveszik tőle, belerakják a halotti lepelbe és a balzsamba [amit magukkal hoztak a Paradicsomból]. Ekkor belőle a legjobb mósuszillat árad, amely valaha is létezett a földön. Felszállnak vele [az égbe], és akárhányszor elhaladnak egy csoport angyal mellett, megkérdezik tőlük: ’Mi ez a kellemes illat?’ és ők azt válaszolják: ’Ennek a lelke (megnevezik az embert a saját és az apja nevével)’; s a legszebb nevekkel illetik, amelyeken az embert hívták életében. Tovább szállnak felfelé, amíg elérik a legalsó égboltot. Engedélyt kérnek a belépésre, és azt meg is kapják. [A Menny minden egyes angyala elkíséri őt a következő Mennyig]. Mikor elérik a hetedik Mennyet, Allah, a Legmagasságosabb azt mondja: ’Írjátok a szolgám könyvét Illijínbe ⁶ , és vigyétek vissza a földre [sírban lévő testébe]!’ Hiszen a földből teremtettem őket, oda fogom visszatéríteni és onnan fogom előhozni őket.

Amikor a hitetlen szolga az evilági életének végén van és már a túlvilág elején áll, fekete arcú angyalok szállnak le hozzá. Érdes szövetanyagot hoznak magukkal, és tekintetnyi távolságra leülnek tőle. És jön a halál angyala, leül a fejéhez és azt mondja: ’Ó, gonosz lélek, gyere ki Allah büntetésére és haragjára!’ A lélek szétterjed a testben, a halál angyala azonban úgy tépi ki a testéből, ahogy a tüskés vasat tépik ki a nedves gyapotból, és megragadja. [A fekete arcú angyalok] egy szempillantásra sem hagyják a kezében a lelket, azonnal elveszik tőle, berakják az érdes szövetanyagba. Ekkor belőle olyan szag árad, mint a legbüdösebb rothadó tetemnek a szaga, amely valaha is létezett a földön. Felszállnak vele, és akárhányszor elhaladnak egy csoport angyal mellett, megkérdezik tőlük: „Mi ez a büdös szag?” és ők azt válaszolják: ’Ennek a lelke (megnevezik az embert a saját és az apja nevével)’, és a legrosszabb nevekkel illetik, amelyeken őt életében hívták, amíg el nem érik a legalsó égboltot. Engedélyt kérnek a belépésre, de nem kapnak rá engedélyt. – Akkor Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt recitálta: „Akik a mi jeleim inket hazugságnak tartották és fennhéjázóan elfordultak azoktól, azoknak nem nyittatnak meg az ég kapui és nem lépnek be a Paradicsomba, amíg a teve át nem megy a tű fokán.” (Korán, 7:40)

Akkor Allah azt mondja: ’Írjátok a könyvét Sziddzsínbe ⁷ a legalsó földbben!’ Ezután azt mondja: ’Vigyétek vissza a szolgám a földre [a sírban lévő testbe]! Hiszen megígértem nekik, hogy a földből teremtettem őket, oda fogom visszatéríteni és onnan fogom előhozni őket.’ Ezután ledobják [az angyalok] a lelket. – Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt recitálta: „Aki Allah mellé társít, olyan az, mintha az égből zuhanna le és madarak ragadnák el őt, vagy a szél fújná el egy ismeretlen messzi helyre.” (Korán, 22:31) Ezután a lelke visszakerül a testébe.” (Al–Mundhirtől al-Targhib és al-Tarhíbban, és al- Háfiz azt mondta: ez a hadísz jó és al-Bukhári Szahíhjában is elismert.)

Abu Hurairától ( Allah legyen elégedett vele ) maradt fenn, hogy a Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Az ember halála pillanatában megérkeznek az angyalok. Ha becsületes volt, azt mondják a lelkének: ’Gyere ki, ó jó lélek, aki a jó testben volt! Gyere ki dicsérve, örülj a kegyelemnek, a fűszeres illatú növények kertjének és Uradnak, Aki nem mérges rád!’ Addig mondják ezt neki, amíg ki nem jön. Ezután az angyalok addig emelkednek vele, amíg meg nem érkezik a Mennybe, ahol engedélyt kérnek számára, hogy bemehessen. Megkérdezik ott: ’Ki ő?’ Az ember saját nevét mondják válaszul. Ekkor azt mondják: ’Üdvözölve légy ó, jó lélek, amely a jó testben volt, menj be dicsérve és örülj a kegyelemnek, a fűszeres illatú növények kertjének és Uradnak, aki nem mérges rád!’ Addig mondják neki ezt, amíg meg nem érkezik ahhoz az éghez, ahol a Magasságos Allah van.

Ha a halott gonosz volt, az angyalok azt mondják: ’Gyere ki, gonosz lélek, aki gonosz testben volt, gyere ki a szidalmazásra, kapjál hírt olyan büntetésről, amely forró vízből, gennyből és más szörnyű dolgokból való!’ Addig mondják neki ezt, amíg ki nem jön. Ezután az angyalok addig emelkednek vele, amíg megérkezik a Mennybe, ahol engedélyt kérnek számára, hogy bemehessen. Megkérdezik: ’Ki Ő?’ Az ember saját nevét mondják válaszul. Ekkor azt mondják: ’Ne légy üdvözölve, ó rossz lélek, amely a rossz testben volt! Menj vissza megszidva, a Menny kapui nincsenek nyitva számodra!’” (Imám Ahmed, an-Naszái és Ibn Mádzsah)

Minden ember, akár gyermek vagy felnőtt, akár nő vagy férfi, akár jó vagy rossz, amikor meghal és a sírba teszik, az össze fogja nyomni. A hívő látja majd, mit készített neki Allah jutalmul, ezért várja az Ítélet Napját, hogy minél előbb megkapja a megígért jutalmat. A hitetlenek és képmutatók viszont azt fogják kívánni, hogy soha ne következzen be a Végső Nap.

Abu Hurairaától ( Allah legyen elégedett vele ) maradt fenn, hogy a Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Amikor a halottat eltemetik, két kékesfekete angyal jön hozzá. Az egyik neve Munkar, a másiké Nekír. Azt kérdezik tőle: ’Mit mondtál erről az emberről?’ Ő így válaszol: ’Ő Allah szolgája és küldötte. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah és, hogy Mohamed ( béke legyen vele ) az Ő szolgája és Küldötte.’ Azt mondják neki: ’Mi tudjuk, hogy te ezt mondtad.’ Akkor a sírja kiszélesedik 70 ölnyire hosszúságában és szélességében és teljesen meg lesz világítva. Azután azt mondják, hogy menjen aludni. Erre azt feleli: ’Vissza akarok menni a családomhoz, hogy elmondjam nekik!’ Ők azt mondják neki: ’Menj aludni, mint a vőlegény – akit csak szeretett családja ébreszt fel –, amíg Allah fel nem támaszt.’ Ha a halott egy képmutató, akkor így válaszol [az angyaloknak]: ’Hallottam, hogy az emberek valamit beszélnek és én is ugyanazt mondtam. Nem tudom.’ A két angyal azt mondja: ’Tudjuk, hogy te ezt mondtad.’ Azután a Földnek azt mondják: ’Szűkülj össze!’ és az megteszi ezt. Ennek eredményeként a bordái eldeformálódnak. S ez a kínzás addig folytatódik, amíg Allah nem támasztja fel abból a fekvőhelyéből.” (at-Tirmidi és Ibn Hibban)