Bölcsessége:

Ibn Abbász mondta: „Allah Küldötte (béke legyen vele) kötelezővé tette a böjtmegtörés adományát, tisztulásként a böjtölő számára az oktalan és illetlen beszéd alól, és a szegények élelmezéseként. Aki kiadja ezt az ima előtt, annak ez elfogadott zaká (kötelező adomány) lesz. Ám aki az ima után adja ezt ki, annak ez egy lesz az adományok közül.” (Abu Dávúd)

Kire nézve kötelező?
Kötelező ez minden szabad muszlimra nézve, kinek birtokában több élelem van, mint amennyi magának és családjának, egy napra és egy éjszakára elegendő. Kötelező kiadnia maga után, és azok után, akiknek ellátása az ő kötelessége - mint pl. a felesége, gyermekei és a szolgálói –, amennyiben muszlimok. Lehet adni még a magzat után is, ahogy Othmán b. Affán tette, de ez nem kötelező.

Mértéke:
Minden személy után egy egész száa kötelező a búzából, vagy egy egész száa az aszalt datolyából, vagy a mazsolából, vagy az árpából, vagy az akit-ból (szárított (juh)tej), vagy másból, ami felér ezekkel, mint a rizs, a kukorica, és minden egyéb, ami élelemnek számít. Abu Szaid al-Khudri – Allah legyen vele elégedett - azt mondta: „A Próféta (béke legyen vele) idejében, mi minden egyes kicsi és felnőtt, szabad és szolga után kiadtuk a böjtmegtörés adományát: egy egész száa-t az ételből, egy egész száa-t az aszalt datolyából, egy egész száa-t az árpából, egy egész száa-t az akitból vagy egy egész száa-t a mazsolából” (al-Bukhári, Muszlim). Viszont a vallástudósok nem engedélyezték az ennek megfelelő összeg kiadását, kivéve Abu Hanífát, ő ezt megengedte. Megengedett, hogy az ember a száa-nál többet adjon, és megengedett, hogy az legyen a szándéka, hogy ami a kötelező fölött van, az adomány.

Kiadásának ideje
Ibn Omar – Allah legyen vele elégedett - a fent említett hadith alapján - „és utasítást adott, hogy adják ezt ki, mielőtt az emberek elindulnak az (ünnepi) imára”. Mivel az ünnepi ima előtt kell kiadni, ezért jobb késeltetni az ünnepi ima kezdetét, hogy mindenkinek legyen ideje kiadni a zakát. Megengedett az egy, vagy két nappal korábban történő kiadás is, odaadva annak, aki ezt elveszi. Náfi-tól – Allah legyen vele elégedett -, aki így szólt: „Ibn Omar oda szokta adni azoknak, akik elfogadják ezt. A böjtmegtörés napja előtt egy, vagy két nappal szokták kiadni.” (al-Bukhári).
Tehát kötelező kiadni azt Ramadán utolsó napjának napnyugta után az ünnepi imáig, de jobb az ünnep reggelén az ünnepi ima előtt, és megengedett kiadni az ünnep előtt egy-két nappal. Tilos viszont ennek kiadását indok nélkül késve megtenni, akkor ugyanis már nem számít zakának: „Aki kiadja az ima előtt, annak ez elfogadott zaká lesz. Ám aki az ima után adja ezt ki, annak ez egy lesz az adományok közül.” (Abu Dávúd, Ibn Mádzsa, at-Tirmidi). Viszont ha valaki csak később értesült a böjtmegtörés napjáról, vagy nyomós ok miatt kifutott az időből, az adja ki az ünnepi ima után, és ez helyettesíti a böjtmegtörés adományát.

Akit megillet
A böjtmegtörés adománya csakis a helyi muszlimok szegényeinek adható. Ibn Abbász mondta: „Allah Küldötte (béke legyen vele) kötelezővé tette a böjtmegtörés adományát, tisztulásként a böjtölő számára az oktalan és illetlen beszéd alól, és a szegények élelmezéseként.” (Abu Dávúd, Ibn Mádzsa, at-Tirmidi). Lehet azonban más városba is adni, ahol erősebb a szükség.

 
Az ünnepi ima
(szalátul-íd)

A Ramadán vége után jön a böjtölés megszakításának ünnepe (ídul-fitr), ami a Ramadánt követő hónap 1. napja.
Az ünnep reggelén minden hívőnek (férfinek, nőnek - akkor is, ha menstruál vagy ha gyermekágyas -, öregnek, gyereknek) nagyon ajánlatos elmennie az íd-imára(52).

Az ünnepi imának kiemelkedő lelki és erkölcsi jellemzői mellett egyedülálló tulajdonságai vannak, hiszen az íd a muszlim egyén teljesítményének ünnepe, már ami az Isten szolgálatát (pl. a böjtölést) illeti; az íd hálaadó ünnep, amikor a muszlimok összegyűlnek, és testvéri hangulatban adnak hálát Allahnak, amiért lehetővé tette számukra böjtölési kötelességük teljesítését és befejezését.

Az ünnepi imát mecsetben vagy gyülekezőhelyen lehet végezni, ideje napfelkelte után van, a déli ima előtt. Sem az azán, sem az ikáma nem hangzik el. Két rakából áll, és ugyanúgy végzendő, mint a reggeli ima, azzal a különbséggel, hogy:
- Az imám az első rakában az első takbir (Allahu akbar!) után még hatszor mondja a takbirt, miközben kezeit a füleihez emeli. A 7. takbir befejeztével, jobb kezét a balra téve, kezeit összeteszi a mellkasán - mint más imákban -, és hangosan recitálja a Fátihát és egy Korán-részletet.
- Az első raká végén az imám feláll a második rakához, “Allahu akbar!”-t mondván. A takbirt még négyszer ismétli meg, és ezután a szokásos módon folytatja az imát.
Az imádkozók mindenben követik az imámot, lépésről-lépésre, de halkan mondják a takbirt az imám után.

A két rakából álló ima után az imám beszédet mond, amit ajánlatos végighallgatni. A beszéd nagy részét a figyelmeztetés és a buzdítás képezi, akárcsak a pénteki khutbában, és ugyanúgy végzendő, mint a pénteki beszéd. Az ünnepi beszéd közben sok takbir hangzik el.
Sem ima előtt, sem utána nincs ajánlatos két raká.
Aki lekési az ünnepi imát, a khutba után pótolhatja, de aki a Tasahudot eléri, az elérte az ünnepi imát.

A takbirról:
A takbir az ünnep napjain Szunna. A Magasztos Allah azt mondta a Ramadán utáni ünneppel kapcsolatban:

"Töltsétek hát be [az előírt napok] számát és magasztaljátok Allahot azért, hogy az igaz úton vezérelt benneteket! Talán [még] hálásak lesztek.” (Korán 2:186), és a zarándoklati ünneppel kapcsolatban: "Emlékezzetek meg Allahról meghatározott számú napon!” (Korán 2:203)
A takbir szövege: “Allahu akbar, Allahu akbar, lá iláha illa Allahu, Allahu akbar, Allahu akbar, va lilláhi alhamd.”
A takbir a Ramadán utáni ünnepen Ramadán utolsó napjának naplementéjekor kezdődik és az ünnepi beszéd kezdetéig tart.
Ajánlatos a férfiaknak sokszor és hangosan mondani a takbirt, mindenhol és mindenkor: a piacokon, az utcákon, a mecsetekben, és a házakban. A nőknek pedig ajánlatos halkan mondaniuk.

Megjegyzés:
· Ajánlatos ghuszlt (fürdést) végezni, sziwákot használni, illatszert használni (a férfiaknak), és legszebb ruhában menni a mecsetbe.
· Ajánlatos ünnepelni, egymást üdvözölni, egymásnak megbocsátani és fohászkodni.
· Ajánlatos más úton menni a mecsetbe, és más úton visszajönni, hogy minél több emberrel találkozzunk, és üdvözöljük őket.
· Ajánlatos datolyát enni vagy reggelizni a Ramadán utáni ünnepi ima előtt. A zarándoklati ünnepen pedig ajánlatos az ima után enni lehetőleg a saját áldozati állat húsából.

Ramadán után

Mint az előzőekben láthattuk, Ramadánban sok jót szerezhet magának a hívő, növekedhet istenfélelme, megbocsáttathatnak a bűnei, ha Allah úgy akarja.
Íme néhány hadith és Korán-részlet, ami igazolja ezt:
„Aki hitétől hajtva és Allah jutalmát várva böjtöl Ramadán idején, annak a múltbéli bűnei megbocsáttatnak.” (al-Bukhári és Muszlim)
„Ti hívők! Előíratott nektek a böjtölés, amiként előíratott azoknak, akik előttetek éltek. Talán istenfélők lesztek(53). (Korán 2:183)

„Aki virraszt Ramadán éjszakáin hittől hajtva és Allah jutalmát várva, Allah megbocsátja neki az addig elkövetett bűneit.” (al-Bukhári, Muszlim).
„Az önkéntes ima Ramadánban egy kötelező imával ér fel, és az előírt ima hetven előírt imával egyenértékű, amit más hónapban imádkoznak”. (Ibn Khuzaimah és al-Bajhagi)
„Az elrendelés éjszakája jobb, mint ezer hónap”. (Korán 97:3)
„Aki virraszt a Qadr éjszakáján hittől hajtva és Allah jutalmát várva, Allah megbocsátja neki az addig elkövetett bűneit.” (al-Bukhári, Muszlim).

Ramadán után ki kell használni a böjti hónap során szerzett sok jót, és tovább kell igyekezni, munkálkodni.
Aki igazán megértésen alapulva, hittől hajtva, tiszta szándékkal végezte a Ramadán havi böjtöt és az önkéntes jócselekedeteket, annak tisztul a szíve, felemelkedik egy magasabb szintre, közelebb kerülve Allahhoz. Az ilyen hívő Ramadán hónap befejeztével sem fogja úgy érezni, hogy már mindent megtett, hátradőlhet és lazsálhat, hanem a böjt során megnövekedett hite és istenfélelme további jócselekedetekre, és Isten útján való igyekezetre fogja sarkallni.
Aki azonban nem érez ilyen késztetést, annak még fontosabb, hogy ne lankadjon - nehogy hanyaggá váljon a vallási kötelezettségek terén -, ugyanis ez azt mutatja, hogy neki Ramadán hónap során nem sikerült lényegesen megerősítenie hitét, istenfélelmét, ezért ezen tovább kell munkálkodnia. Gyarapítania kell a tudását, és rendszeresen felül kell vizsgálnia a szándékát, mert valószínűleg az ezekben való hiányosság miatt nem növekedett kellőképpen istenfélelme Ramadán során.

Az Iszlám hittételeinek és előírásainak megfelelő ismerete, és ezek megértése, továbbá a tiszta őszinte szándék – hogy a jót csakis és kizárólag Allahért tesszük, célunk az Ő elégedettségének elnyerése – mindig alapvető fontosságú az iszlámban, ezért ezeket ne tévesszük szem elől a mindennapi élet árjának sodrásában sem.

 { Lábjegyzet }

51 Ez egy űrmérték. A száa itt a Próféta (béke legyen vele) szááját jelenti és ez négy mud-dal ér fel, a mud pedig két összetett közepes méretű maréknyit jelent; tehát gabonából egy száa kb. 12 dl, vagy 3 kiló.

52 Az ünnepi (íd) ima kötelező, de ez olyan kötelesség, hogy ha néhány muszlim elvégezte, akkor a többi muszlim fel van mentve e kötelesség alól. As-Sáfii és Málik szerint az íd ima nyomatékos Szunna.

53 A böjtölés elrendelésében Allah bölcsessége mutatkozik meg, mert a böjt istenfélelemhez vezet ill. megerősíti azt. Tehát a böjtölés az istenfélelemnek a legnagyobb oka, mivel a böjtölő Allah parancsát hajtja végre, és elkerüli azt, amit Ő eltiltott. A böjtölésben a lelkek megtisztítása és megtisztulása található mindenféle alantas és erkölcstelen dologtól.

54 A Magasztos Allah azt közli, hogy a böjt elrendeltetett a számunkra, ugyanúgy ahogyan elrendeltetett az előttünk éltek számára is, mivel a böjt az olyan parancsok közé tartozik, ami a teremtmények javát szolgálja kortól függetlenül. Ebben buzdítás is található, hogy a későbbi korok embere azon fáradozzon és buzgólkodjon, hogy sokkal teljesebb és tökéletesebb módon hajtsa ezt végre, mint a korábbiak.

55 A böjtölés elrendelésében Allah bölcsessége mutatkozik meg, mert a böjt istenfélelemhez vezet ill. megerősíti azt. Tehát a böjtölés az istenfélelemnek a legnagyobb oka, mivel a böjtölő Allah parancsát hajtja végre, és elkerüli azt,.