Állandó vitában, viszályban élnek a különböző csoportok, pártok, államok. Egy párton vagy csoporton belül is veszekszenek. Miért van ez a sok veszekedés? Mi az oka? Miért van ez a tévelygés?
Mindez azért van, mert az emberek elvei, nézetei illetve véleményei nem egyeznek meg. Ha jól belegondolunk, akkor ezt a következő okokra tudjuk visszavezetni:

•    a tudás, a műveltségi szint különbözősége,
•    az erkölcsi érzület szintjének különbözősége,
•    az értelmi illetve felfogási szint különbözősége,
•    a tapasztalati szint különbözősége,
•    az érdekek különbözősége az emberek között.

Ha pedig minden embernek megvan a saját tudása, erkölcsi érzülete, felfogása, tapasztalata és érdeke, akkor soha nem lehet őket összhangba hozni. Össze lehetne egyeztetni őket a véleményükben, ha azonossá tennénk a tudásukat, az erkölcsi érzületüket, a felfogásukat, az eszüket, a tapasztalatukat és az érzelmeiket. Ez is lehetetlen! Tehát lehetetlen ezek alapján összehozni az embereket. Allah azt mondja a Koránban:

„Ha a te Urad úgy akarta volna, akkor egyetlen közösséget rendelt volna el. Ám ők még mindig egyenetlenkednek, kivéve azokat, akiken a te Urad megkönyörült.” (11:118-119)

Akkor mi a megoldás?

Az egyetlen megoldás az, hogy tudják meg az emberek, hogy van egy Teremtőjük, Aki mindent tud. Övé a legtökéletesebb erkölcsi érzület, Övéi a legnagyszerűbb tulajdonságok, Övéi a legjobb nevek, Ő az, Aki mindenről mindent tud, soha sincs olyan dolog, amiről ne szerezne tudomást. Ő az irgalmas Úr, az Egyedüli, Aki méltó az imádatra:

„Ha hálátlanok vagytok, Allah nem szorul rátok. És Ő nem leli tetszését szolgái hálátlanságában. És ha hálásak vagytok, abban tetszését leli a ti javatokra. És senki sem cipeli egy másiknak a terhét. Aztán Uratokhoz lesz visszatérésetek. És Ő közölni fogja veletek, hogy mit tettetek. Bizony, neki tudomása van szívetek legtitkosabb gondolatairól (is).” (Korán 39:7)

Ha az emberek az Ő tetszését keresik, az Ő útját követik, akkor megszűnik közöttük a vita és egységes elvek szerint fognak élni, hiszen az Uruk parancsai szerint élnek:

„Ám ők még mindig egyenetlenkednek, kivéve azokat, akiken a te Urad megkönyörült.” (Korán 11:118-119)

„És csupán azért küldtük le hozzád az Írást, hogy megmagyarázd nekik azt, amiben egyenetlenség támadt közöttük, és útmutatás gyanánt a hívő népnek.” (Korán 16:64)

De az emberek között csak akkor szűnnek meg az ilyen viták, ha az Urukat megismerik. Ezért is az első kötelessége az embernek, hogy megismerje az Urát.
Vajon mi az, ami a félelmet kelti az emberekben attól, hogy mi fog történni holnap vagy a halál után? És vajon miért van az, hogy a hitetlenek állandóan aggódnak? Ha elgondolkodunk ezen, akkor rájövünk, hogy mindez azért van, mert cél nélkül élnek e világon, s nem is ismerik az élet igazi jelentését. Nem tudják, hogy ki hozta őket e világra. Nem ismerik azt az utat, amelyet az Urunk szeret, s azt sem tudják, hogy mi vár rájuk a haláluk után. Össze-vissza élnek a világban, aggódnak állandóan. Az emberek nem fognak nyugodtan élni, csak ha megismerik az Urukat és hisznek is benne.  Láthatjuk, hogy ez a rengeteg vita az emberek tudatlansága miatt van, azért, mert nem ismerik az Urukat, s így nem ismerik a helyes utat sem. Azt mondta a magasztos Allah:

„Te nyugtot lelt lélek! Térj vissza Uradhoz elégedetten, szívesen látva, lépj hát szolgáim közé, és lépj a Paradicsomba!” (Korán 16:64)

Ezért az ember első kötelessége, hogy megismerje Urát, Teremtőjét.
Az, hogy az ember nem ismeri Teremtőjét és nem is tudja annak a bölcsességét, hogy miért lett teremtve, az emberek közötti küzdelemhez vezet.
Az Isten álmokkal teremtette meg az embert. Ezért, ha a Föld felét odaadnánk valakinek, akkor az azt mondaná: De jó lenne, ha az enyém lenne a másik fele is.
Mi az eredménye az efféle elégedetlenségnek? A tusakodás, törtetés, „birkózás”. Nincs menekvés ezelől, mert egy hitetlennek, aki nem hisz Istenben, más célja nincs e földön kívül. Az egész föld sem elég egy ember kielégítésére. Hát még amikor több millióan vannak, akik ugyanazt akarják! Hát ezért folyik a verseny. A földi javakért, amelyek előbb-utóbb el fognak pusztulni. Ezért van vita a testvérek között, a népek között és az országok között is.
Sajnos ez a valóság! Aki jelenleg nem vesz részt a versenyben, az éppen készül rá. Nincs menekvés előle a hitetlenség árnyékában. Ha egy hitetlen embernek eszébe jut a halál, túl rövidnek érzi az életet és őrült módjára nekiindul, hogy többet szerezzen a földi javakból, még mielőtt meghalna. Ehhez bármiféle eszközt – akár pusztítót is – képes felhasználni.
Hogy lehet mindettől megmenekülni?
A hit által. A hívő tudja, hogy a túlvilágon minden meglesz a Paradicsomban, amire csak vágyik, és ott teljes mértékben elégedett és boldog lesz. Azt mondja erről Allah – magasztaltassék:

„(Ti), akik hittetek a jeleinkben és alávetettétek magatokat [Nekem], Lépjetek be a Paradicsomba! A feleségeitekkel együtt örvendezni fogtok. Aranytálakat és serlegeket hordoznak körbe közöttük és az lesz bennük, amire a lélek áhítozik, és ami gyönyörűség a szemnek. És örökké ott lakoztok.” (Korán 43:69-71)

A hívő tudja, hogy ezt a paradicsomi jutalmat nem kaphatja meg – ahogyan a Pokol béli kínoktól sem menekülhet – anélkül, hogy átmenne azon a vizsgán, amit Allah szabott neki e földi életben. Azt is tudja, hogy a vizsgán csak úgy mehet át, ha a Teremtője parancsait követi és mindattól távol tartja magát, amit Ő megtiltott. Az Urunk nem azt várja tőlünk, hogy mondjunk le az evilági javakról. Azt parancsolta meg, hogy a megengedett úton tegyünk szert arra, amit szeretnénk. Becsapás, kihasználás, rászedés, félrevezetés nélkül, s így mindenki megkapja azt, ami elég neki és azoknak is, akiket ő lát el. A hívő ember segít azoknak, akik nem bírnak dolgozni és javakat szerezni. Teljes odaadással dolgozik, becsületes és segítőkész. A hívő ember egy olyan társadalomban él, amelyben szeretet van ellenségeskedés helyett, segítőkészség az önzőség és a gyűlölet helyett, becsület és jóság a rosszaság és a gonoszság helyett, segítségnyújtás a kihasználás helyett, igazságosság a kegyetlenség helyett, szerénység az önteltség helyett, elégedettség és boldogság az aggodalom, szorongás és a szomorúság helyett.
Ilyenek voltak a muszlimok, amikor hitükben erősek voltak. Azonban egyre csak fogyatkoztak ezek a jó tulajdonságok, míg csaknem teljesen eltűntek a muszlim társadalomból. Ismét visszatérnek ezek az erkölcsök, amennyiben megerősödik a hit az emberekben. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy az emberek higgyenek Allahban és a küldöttében. Így vége lesz a vitáknak közöttük és visszatér a valódi muszlim élet. Ezért is a legfontosabb kötelessége az embernek, hogy megismerje Urát, a Magasztos Allahot.

Mit várunk az utunk végén?