Ha az ember valóban az igazság megismerésére törekszik, azt kutatja, keresi és annak követésén fáradozik, akkor sikeres lesz és mindez a hasznára fog válni. Ha viszont elhanyagolja, figyelmen kívül hagyja az igazságot, akkor vesztes és kárvallott lesz.

„Megteremtettük az embert összevegyített cseppből, hogy próbának vessük alá, majd hallóvá és látóvá tettük. Az Igaz Útra vezéreltük, legyen akár hálás, akár hálátlan. A hitetleneknek pedig láncokat, bilincseket és tüzet készítettünk elő. A tiszta hitűek olyan serlegből fognak inni, melynek itala kámforral van vegyítve, olyan forrásból – bőségesen fakasztva –, amelyből Allah szolgái isznak.” (Korán 76:2-6)

„Allah úgy hozott ki benneteket anyátok testéből, hogy nem tudtatok semmit, ám Ő hallást, látást és szíveket adott nektek. Talán hálásak lesztek.” (Korán 16:78)

Miután Allah elrendelte, hogy az ember ésszel bírjon, képes legyen dönteni, cselekedeteit meg tudja válogatni és el is látta az ehhez szükséges eszközökkel, megparancsolta, hogy a tudás, az ismeretszerzés útján járjon és használja a rendelkezésre álló ismeretanyagot. Továbbá azt is megparancsolta, hogy ne kövessen olyan utat, melyről nincs biztos tudása. Ezek után nyilvánvaló, hogy az ember maga felelős azért, ha letér az egyenes útról, melyre vonatkozóan Urától világos útmutatást kapott. Allah így szólt:

„Ne kövesd hát azt, amiről nincs tudásod! Mert a hallásról és a látásról és a szívről számot kell majd adni.” (Korán 17:36)

Ezek után az embernek nincs mentsége és nincs számára bocsánat, ha a tévelygők útját választja. Így szólt Allah:

„De az ember világos bizonyíték lesz önmaga ellen, még ha meg is próbálja felsorolni mentségeit.” (Korán 75:14-15)