Inkább elfordulnak Allah jeleitől, melyek az Ő teremtményeiben jelennek meg és elfordulnak Allah jeleinek meghallgatásától. Attól is elzárkóznak, hogy elgondolkozzanak azon, amit látnak vagy hallanak Uruk jeleiből, s „megfosztják magukat” hallásuktól, látásuktól és eszüktől, illetve megakadályozzák e szerveket, hogy a legfontosabb feladatot végrehajtsák, amiért is a Teremtő megteremtette azokat.
Nem a Teremtőjükhöz igyekeznek, hanem valami máshoz. Azt istenítik és magasztalják, ami sem hasznukra, sem kárukra nem tud lenni. Bálványokhoz, kövekhez, fákhoz, csillagokhoz, bolygókhoz, tűzhöz, állatokhoz, tehénhez, birkákhoz, égzengéshez, villámláshoz, esőhöz fordulnak. Ezekhez fordulnak Allah helyett; holott ezek maguk is teremtett dolgok. Napjainkban is megesik, hogy teremtett lények elméletei előtt hajladoznak emberek, s közben megfeledkeznek arról, Aki életre keltette és majd a halálba küldi őket.

„Olyasvalamit szolgálnak Allah helyett, amiről nem érkezett a kinyilatkoztatásban semmilyen híradás, és ők maguk sem tudnak róla semmit. A bűnösöknek nem lesz segítőjük.” (Korán 22:71)

„Bizony sokat visznek tévútra tudatlan vágyaikkal. Ám a te Urad ismeri legjobban azokat, akik túlkapásokra vetemednek.” (Korán 6:119)

Mindennek az az oka, hogy megfeledkeztek a hit valós voltáról és nem használták hallásukat, látásukat és eszüket annak érdekében, hogy megismerjék a hit bizonyítékait, melyek nyilvánvalóvá válnak mindenki előtt, aki az igazságot keresi és él az eszével. Ha ezt tennék, akkor meglátnák, hogy korábbi vélekedésük csupán tévedés, hamis dolog, melyre nincs semmiféle bizonyíték, hiszen csak feltevésen és elgondoláson alapul.

„Mondd: Van valami tudásotok, amit elénk tárhatnátok? Vélekedéseket követtek csupán, s nem tesztek mást, csak találgattok.” (Korán 6:148)

Tehát nemtörődömségüknél fogva tévelyednek el, mert Uruk adományait nem az Ő megismerésére használják. A gondolatok és a vélelmek birodalmában tévelyegnek és tudomást sem vesznek az Igazságról, ami az Uruktól érkezett; bizony megérdemlik, hogy életük végén a Pokol tüze legyen az osztályrészük.

„Számos dzsinnt és embert teremtettünk a Pokolra. Van szívük, de nem értenek vele, van szemük, de nem látnak vele, van fülük, de nem hallanak vele. Olyanok ők, mint az állatok. De nem! Még tévelygőbbek! Ők azok, akik semmivel sem törődnek.” (Korán 7:179)

A Feltámadás Napján megbánják ezt és így szólnak:

„Ha odafigyeltünk volna (az intésre) és éltünk volna az eszünkkel, nem lennénk a Pokol tüzére kárhozottak. Beismerik bűneiket, ám átok a Pokol lakóira.” (Korán 67:10-11)