Azért nevezik búcsúzarándoklatnak, mert az ezt követő évben a Próféta (béke legyen vele) meghalt. Isten Küldötte (béke legyen vele) visszaállította Ábrahám (béke legyen vele) vallását az eredeti formájába, és eltörölte mindazt, ami kitaláció (bidá) benne volt. Ez a zarándoklatára is érvényes, hisz a Próféta (béke legyen vele) megmutatta minden szertartás pontos időpontját és menetét. Azóta, a világ különböző országaiban élő muszlimok ez alapján végzik évről-évre vallási kötelezettségüket. A hagyományok megőrizték a Próféta (béke legyen vele) búcsúzarándoklatának minden egyes lépését, és a következőképpen számolnak be erről:

Miután a hidzsra 8. évében megtörtént Mekka bevétele, és a Káabát megtisztították minden bálványtól, a Próféta (béke legyen vele) visszatért Medínába. A következő év dzulkada hónapjában küldött el Abú Bakr vezetésével egy csapatot Mekkába, hogy végezzék el a zarándoklatot. Ekkor hirdette ki Abú Bakr, hogy ettől az évtől kezdve nem engedélyezett meztelenül körbejárni a Káabát, illetve a társítók nem teljesíthetik a zarándoklatot.41 A rákövetkező évben a Próféta (béke legyen vele) kinyilvánította a zarándoklat elvégzésének szándékát. A hagyományok szerint42 Isten küldötte (béke legyen vele) a hidzsra szerinti 10. évben – amikor még négy nap hátra volt dzulkada hónapból – készült Medínában az indulásra, megfésülte haját, bekente olajjal, felöltötte magára ruháját, az áldozati állatokra feladta éküket, és a déli ima elvégzése után elindult. A délutáni ima előtt érkezett meg Dzulhalífába, ahol elvégezte a délutáni imát. Letelepedett, és az éjszakát a sátrában töltötte el. A másnap déli ima előtt az ihrám felvételének szándékával megfürdött és beillatosította magát mósusszal (miszk) kevert illattal. Két raka imát végzett, és egyidejűleg kinyilvánította a zarándoklat, illetve az umra szándékát, és hangosan ismételgetni kezdte a telbíját43. Miután felvette ihrámját és kinyilvánította a zarándoklat és az umra teljesítésének szándékát, tovább folytatta útját. Körülbelül egy hét múlva megérkezett a Mekka közelében lévő Dzú-tuvába. Ott töltötte az éjszakát és másnap reggel a hajnali ima után belépett Mekkába. A hagyományok szerint ez a hidzsra utáni 10. év dzulhiddzsa havának 4. napja volt. Körülbelül nyolc napot töltött utazással. Mekkába való megérkezése után elment a Meszdzsid al-Harámba (Tilalmas Mecset) és első dolga az volt, hogy hétszer körbejárta a Káabát. Ezután elvégezte a Szafá és a Marva között járást (szaíj), majd rövidre vágatta haját. Ezzel teljesítette az umrát. Mivel az ihrám felvételénél egyszerre szándékozta elvégezni a haddzsot és az umrát, és mivel magával hozta az áldozati állatokat is, nem vette le az ihrámot magáról. Isten küldötte (béke legyen vele) a taváf és a szaíj teljesítése után nem végzett további körbejárást egészen a zarándoklat kötelező körbejárásáig (taváf al-haddzs/taváf al-ifáda).
Dzulhiddzsa 8. napján elindult Mínába és másnap reggelig (dzulhiddzsa 9. napja) ott maradt. Ott imádkozta az öt kötelező imát (déli imától a hajnali imáig). Dzulhiddzsa 9. napján elindult Arafa felé. Nemirába érkezve, a déli és a délutáni imát vezette rövidítve és összevonva, majd ezután történelmi jelentőségű beszédet (kutbat al-vadá) mondott, amelynek legfőbb részei a következők:
„Ó, emberek! Hallgassátok, meg amit mondok nektek, mert nem tudom, hogy ezután találkozom e még veletek ezen a helyen vagy sem. Véretek és vagyonotok egymás számára ugyanúgy tilalmas mint e nap, e hónap és e város! Figyeljetek ide! A pogány kor minden törvénye érvényét veszti, így a vérbosszú is. A vérünkből az első vérbosszú, amelyet érvénytelenítettem, Rabía ibn Hárisz fiának vére (aki egy Szad törzséből származó kisgyermek volt, akit csecsemő korában a Huzajl törzsbeliek megöltek). Eltöröltem a dzsáhilijja kori kamatot is, és az első kamat, amelyet eltörlök, az Abbász ibn Abdul-Muttalib által űzött kamat. Mostantól kezdve eltöröltetett az összes uzsora. Igen! A nők ügyében féljétek Istent, mivel Allah előírása szerint, felelősséggel vettétek el őket, Allah szava által engedélyeztettek számotokra. Nektek jogaitok vannak asszonyaitokkal szemben, és nekik veletek szemben. A ti jogotok, hogy ne engedjenek senkit a házatokba, akit nem szívlelnétek. De ha mégis ilyet tennének, akkor megüthetitek őket, de ne erősen (finoman). Kötelességetek a róluk való gondoskodás, és az öltöztetésük, mindezt helyénvaló módon. Olyan dolgot hagyok rátok, amelyet ha szigorúan megtartotok, akkor sosem fogtok eltévelyedni, s ez a dolog nem más, mint Allah könyve (a Korán). Emberek! Ne feledjétek! Utánam nincs más hírhozó (Próféta) és utánatok nincs más nép. Imádjátok hát Uratokat, tartsátok be a napi ötszöri kötelező imát (asz-szalá), böjtöljétek végig ramadán havát, szívből adjátok ki az adományt (az-zaká), teljesítsétek Allah házának zarándoklatát, és engedelmeskedjetek a felettetek uralkodónak. Ha ezeket megteszitek, be fogtok kerülni Istenetek Paradicsomába. S amikor kérdeztettek felőlem, akkor mit fogtok válaszolni?” Erre a társai azt felelték: „Tanúsítjuk, hogy eljuttattad hozzánk a hírt és teljesítetted feladatodat.” Miután ezt meghallotta a Próféta (béke legyen vele) felemelte a mutatóujját az ég felé, és az emberekre mutatva háromszor megismételte: „Ó, Allah, légy a tanú!”.44
A Próféta (béke legyen vele) szavait Rabía ibn Umajja ibn Kalaf fennhangon továbbította az emberekhez. Miután Allah küldötte befejezte beszédét, Allah Gábriel angyal által a következő áját küldte le:

Ezen a napon kiteljesítettem nektek a vallásotokat, teljessé tettem számotokra a kegyelmemet és kiválasztottam nektek vallásotok gyanánt az iszlámot. (Az asztal 5:3)

A Próféta (béke legyen vele) miután elmondta beszédét, elindult az Arafa völgyében való álláshoz (al-vukúf). Itt egészen napnyugtáig tartózkodott. Miután lenyugodott a nap, elindult Muzdalifába, ahol összevonva (dzsam) és rövidítve (kaszr) végezte el a naplementi és az esti imákat. Imádkozás után lefeküdt egészen hajnalhasadásig. Pirkadat után felkelt, imádkozott és al-Masar al-Harámnál a kibla felé fordulva fohászkodott, és emlegette az Istent. Napfelkelte előtt elindult Míná irányába. Miután odaért, hétszer megdobta a nagy dzsamarát45 és minden egyes dobásánál Allahu akbart mondott. Miután végzett a kavicsdobással, elment az áldozó helyre, ahol 63 tevét saját maga, és 37 tevét Alí segítségével áldozott fel. Az áldozást követően a Próféta (béke legyen vele) visszament Mekkába, és elvégezte a Káaba körbejárását. Ezt taváf al-ifádanak (vagy taváf al-haddzsnak) nevezik. Ezután ivott a zemzem kút vizéből. Ez az áldozás napja (jaum an-nahar) vagyis dzulhiddzsa hónap 10. napja volt. Ezen a napon is tartott egy beszédet, amelynek tartalma nagyjából megegyezett az Arafa napján tartott beszédével. Ezután visszament Mínába és a tasrik napjait (ajjám at-tesrík46) ott töltötte. Ez idő alatt elvégezte a haddzs további szertartásait is. A tesrík napjainak elteltével a Próféta (béke legyen vele) elindult Mínából Mekkába, ahol elvégezte a búcsú körbejárást (taváf al-vadá). Miután elvégezte a zarándoklat összes kötelességét visszament Medínába.47
A Próféta (béke legyen vele) zarándoklata lépésről lépésre megmutatja nekünk, hogyan végezzük el azt mi is. Aki ezt az útmutatást követi, és tiszta a szándéka, az remélheti, hogy jól végzi a zarándoklatot és elfogadtatik tőle ez a testi és lelki erőfeszítés, amelyet Allahért tesz.

Lábjegyzet:

41.    Erre a helyre és környékére, vagyis a Haram területére (Mekka, Míná, Arafa és Muzdalifa) csak azok léphetnek be, akik muszlimok. Ez a hirdetmény valójában a bálványimádat végét jelentette az Arab-félszigeten.
42.    A Próféta (béke legyen vele) búcsúzarándoklatáról több hadísz is tanúskodik, de közülük a leghíresebb a Gábir ibn Abdallah által hagyományozott hosszú hadísz, amely hitelességét tekintve szahíh. Lásd szahíh Muszlim: IV/ 243-268.
43.    A telbija ismételgetéséről lásd „A telbija” című fejezetet.
44.    Lásd Mubárakpúrí, (1995): 733-735.
45.    Ezt a helyet dzsamratul-Aqabának vagy dzsamrat al-úlának nevezik. Mínában három ilyen helység van. A hagyományok szerint legelőször ezen a helyen jelent meg a sátán Ábrahám (béke legyen vele) előtt. Ábrahám (béke legyen vele) hétszer dobta meg kaviccsal, mire az a földre esett. (Musznad Imám Ahmed)
46.    Ajjám at-tasrík: a tasrík szó jelentése: húst szárítani a napon, tehát ajjám at-tasrík, olyan napok, amikor az áldozati húst szárítják a napon. Ez dulihiddzsa havának 11-13 napjait foglalja magába.
47.    Haddzsat al-vadával kapcsolatosan bővebben lásd szahíh Muszlim, IV/ 243-268