•    1.    Dzsamratul-Akaba, vagy az Akaba kavicsdobó hely. Ez a legnagyobb dzsamra, és Míná Mekka felöli végén található. Ezt a kavicsdobó helyet csak a dulhidzsdzsa hónap 10. napján hívják dzsamaratul-Aqabának. Dzulhiddzsa hónap 11-13. napjaiban al-dzsamratul-Kubrának azaz „a legnagyobb kavicsdobó helynek” nevezik.
•    2.    Al-dzsamratul-vusztá, a középső kavicsdobó hely. Ez Míná irányából, az Akaba kavicsdobó hely előtt található.
•    3.    Al-dzsamratusz-szugrá vagy al-dzsamratul-úlá, Az első vagy a legkisebb kavicsdobó hely. Ez van a legközelebb Mínához.

Miután Ábrahám (béke legyen vele) elkészült a Ház (Káaba) felépítésével, Allah leküldte Gábrielt (béke legyen vele), hogy megmutassa Ábrahámnak (béke legyen vele) a zarándoklat összes szertartását.104 Eközben Mínában háromszor jelent meg a sátán Ábrahámnak (béke legyen vele), és Gábriel (béke legyen vele) mindhárom alkalommal azt mondta: „Dobd meg őt kaviccsal.” Ábrahám (béke legyen vele) pedig megdobta. Zarándokként kavicsdobásunkkal mi is ezt a hagyományt követjük, ahogy azt a Próféta (béke legyen vele) is tette búcsú zarándoklata alkalmával.
Fontos megértenünk, hogy a kődobásunk nem valódi harc a sátánnal, hanem csak kifejezése annak, hogy kizárólag Allahnak engedelmeskedünk, az Ő utasításait és az Ő Prófétáját (béke legyen vele) követjük, ellenállunk a sátán kísértésének, megtagadjuk a követését. A kavicsdobáskor a takbírral megemlékezünk Allahról, majd utána félrevonulva hozzá fohászkodunk és bűnbocsánatot kérünk Tőle.

A kavicsdobás kötelezettségének bizonyítéka
A Koránban nem található részletezés a kavicsdobásra, de a hadíszban olvashatók hivatkozások.105 A legtöbb vallástudós, közülük a négy iskola (medheb) imámja is azon a véleményen van, hogy a ramíj al-dzsamarát szükséges kötelezettség (vádzsib). Ezen állításukat a prófétai hagyományokból (szunna), és megegyezésből (al-idzsmá) vett bizonyítékokkal támasztják alá.
A szunna bizonyítéka Dzsábir hosszú hagyományából származik, amelyben a következő részlet olvasható: „...a Próféta (béke legyen vele) megérkezett a dzsamrához, és megdobta azt hét kaviccsal, és minden egyes kavics eldobásánál Alláhu Akbart (takbír) kiáltott...”
Vallástudósok azon a véleményen vannak, hogy aki a fent említettek alapján, teljesen vagy részben elhagyja a kavicsdobás kötelezettségének teljesítését, áldozatot kell ellenében fizetnie (egy áldozati állat levágása).
A dzulhiddzsa 10. napján dzsamratul-Akaba megdobásával kezdjük, ha megtehetjük.

A dobás (ar-ramí) elvégzésének módja és száma
Dzulhiddzsa hónap 10-én csak a legnagyobb kavicsdobó helyet (dzsamratul-Akaba) kell megdobnunk. Ehhez a hét kavicsot lehetőség szerint Muzdalifában gyűjtsük össze, még az onnan való elindulás előtt. Ajánlatos több mint hetet összeszedni belőlük, hogy ha esetleg elveszik közülük valamelyik, akkor legyen tartalék.
Az oszlopok alapja körül egy-egy több méter átmérőjű medence (marmá) található, tulajdonképpen ide kell bedobni a kavicsot. Vagyis a cél nem az oszlopok megdobása, hanem az, hogy a kavics a medencébe essen. Ha az eldobott kis kő beleesik a gyűjtőmedencébe, akkor vallásilag jó a dobás. Mint minden más cselekvésnél, itt is a szándék számít. Aki tudomása szerint jó irányba és tiszta szándékkal dobja el a kavicsokat, annak elfogadtatik a cselekedete akkor is, ha a kő beleesik a medencébe, de esetleg kigurul.
A kavicsdobás a zarándoklat legveszélyesebb része. Mivel a dulhidzsdzsa 10. napján viszonylag sok szertartást kell elvégeznie a zarándokoknak, amelyek közül a dzsamratul-Akaba megdobása csak az első, mindenki siet elvégezni azt. A több millió zarándok a nappali időszakban próbálja meg teljesíteni kötelezettségét. Ez azonban hatalmas zsúfoltsággal jár, ami komoly balesetekhez, adott esetben halálesetekhez is vezet.
A kődobást két szinten is elvégezhetjük. A „földszinten”, az oszlopok alapjainál lévő medencébe lehet beledobni a kavicsokat. A második szint tulajdonképpen egy széles híd, amelyet az alsó szint fölé emeltek, éppen a zsúfoltság csökkentése érdekében. A hídról csak az oszlopok csúcsa látszik ki, e körül a felső szinten is van egy medence, amelyből a bedobott kavics leesik a földszinten lévő gyűjtőmedencébe.
Lehet dobni a földszintről, és lehet a felső szintről is, mindkettő megengedett. Azonban jobb úgy elvégezni a ramít, ahogyan azt a Próféta (béke legyen vele) tette. Annál is inkább, mert a híd két oldala zárt, így nagyobb tumultus alakul ki, mint a földszinti részen. E szertartás teljesítése során fordul elő, hogy zarándokok tucatjai életveszélyes állapotba kerülhetnek, aminek leggyakoribb oka a figyelmetlenség és a zarándoklat szertartásai iránti tudatlanság. Egyes zarándokok azt hiszik, hogy a sátánt kövezik meg. E miatt, felgerjedő indulatokkal nem csak kavicsokat, hanem annál nagyobb köveket és más tárgyakat is dobnak, amely tovább fokozza a veszélyt. Sokan nem törődnek – legtöbb esetben képtelenek törődni – egymással, hiszen a több százezer zarándok hatalmas tömeget hoz létre.
A dobásnál az a legjobb, ha úgy állunk szemben a dzsamrát jelölő oszlopokkal, hogy közben Míná a jobb, Mekka pedig a bal oldalunkra essen.
A dzsamratul-Akabához való megérkezés után hagyjuk abba a telbija ismételgetését. Helyette minden egyes kő eldobásakor mondjunk takbírt.

Hét darabnál se kevesebb, se több kavicsot ne dobjunk! Ha kevesebb kavicsunk van mint hét, mert például elveszítettük, kiesett a kezünkből, stb., akkor egészítsük azt ki Mínában összeszedett kavicsokkal.

Kavicsdobás az Akaba kavicsdobó helynél
A kavicsok eldobását nem csak dzulhiddzsa hónap 10. napján kell elvégezni, hanem a tasrík napjaiban is. A tasrík szó az ajjám at-tasrík elnevezésből ered. Ennek jelentése: „a hús szárításának napjai”. A név onnan ered, hogy a régi időkben, mikor a zarándokok feláldozták az állataikat, a sok hússal nem tudtak mit kezdeni. Mivel nem volt se hűtőszekrényük, se jegük, a húst a napon megszárították, így tartósították. A tasrík név dzulhiddzsa hónap 11-13. napjait jelöli.
A tasrík napjaiban mind a három dzsamarát hét-hét kaviccsal kell megdobnunk. Nem kötelező a dobásokat mindhárom napon elvégezni. A Korán106 szerint aki siet, annak két nap, aki viszont tovább tud maradni, annak három nap szükséges ezt megtennie.
A tasrík napjaiban eldobandó köveket Míná területén ajánlatos összegyűjteni. Mivel a tasrík napjaiban mind a három dzsamarát meg kell dobnunk, ezért a dobásokhoz szükséges kavicsok száma: 7 kavics x 3 dzsamra x 3 nap = 63 darab.
Az elsőként megdobandó legkisebb dzsamrát (dzsamratusz-szugrá) a völgy bejáratától a legmesszebb esik, vagyis ez van a legtávolabb Mekkától, és a legközelebb Mínához. A tasrík napjainak minden napján dobjuk meg hét darab kaviccsal, és minden egyes kavics dobásakor fennhangon Alláhu Akbart mondva. Ezt követően álljunk távolabb a dzsamrától, forduljunk a Kibla felé az oszloptól jobbra (az oszlop a bal oldalunkon legyen), és fohászkodjunk bármilyen evilági és túlvilági jóért.
A középső dzsamra (dzsamratul-vuszta) megdobása a legkisebb dzsamra után következik. Ezt is hétszer dobjuk meg egy-egy kaviccsal, mindegyiknél takbírt mondva. Miután ez megtörtént, álljunk a dzsamrától távolabb, annak bal oldalára (úgy, hogy az a jobb oldalunkra essen), és a Kibla irányába fordulva fohászkodjunk bármilyen evilági vagy túlvilági kegyért.

A legnagyobb dzsamra (dzsamratul-kubra) megdobása a középső dzsamra után következik. Ez van legközelebb Mekkához. Ezt is hétszer dobjuk meg egy-egy kaviccsal, mindegyiknél takbírt mondva, azzal a különbséggel, hogy ezután nem kell fohászkodnunk.
A fent említett sorrendet betartva (mindig a legkisebb kavicsdobó helynél kezdjük a dobásokat, a középső dzsamránál folytassuk, és a legnagyobbal fejezzük be). Ha a tömeg miatt nehezen jutunk a kavicsdobó hely közelébe, akármelyik oldaláról bedobhatjuk a kavicsokat a medencékbe.

A dobás (ramí) elvégzésének időpontja
A vallástudósok véleménye szerint a dzsamratul-Akaba dobásának ideje az áldozat napjának napfelkeltéje után kezdődik, és egészen napnyugtáig tart, de jobb, ha a dobást délelőtt végezzük el, követve ezzel a Próféta (béke legyen vele) útmutatását.
A tasrík napjaiban, a dobások ideje délben kezdődik, és egészen napnyugtáig tart. Ez időszak előtt nem szabad megkezdeni a dzsamarát dobását. Gyakran felmerül az a kérdés, hogy vajon az áldozás napján (jaúm an-nahr) és a tasrík napjai alatt szabad-e éjszaka elvégezni a dobásokat? A vallástudósok szerint ez megengedett. Sejk Mohammed al-Uthejmín ezzel kapcsolatosan a következőt mondja: „... Az ember számára legjobb, ha nappal végzi el a ramít, de ha idős, beteg vagy tart a nagy tömegtől, akkor nem gond, ha éjszaka dobja meg a dzsamarátot. Ez azért van, mert a Próféta (béke legyen vele) meghatározta a kavicsdobás kezdetének idejét, de nem határozta meg a végét....”107

A kavicsdobás (ramí) elvégzésének feltételei
Ahhoz, hogy a dzsamarát megdobása (ramíj al-dzsamarát) teljes értékű legyen, a következő feltételeket kell betartanunk:

•    1.    Azzal a szándékkal menjünk a völgybe, hogy elvégezzük a dobásokat.
•    2.    Minden dzsamarát hét kis kaviccsal dobjunk meg.
•    3.    A kis kavicsokat egyenként dobjuk el. Ha egyszerre eldobjuk az összeset, vagy egy alkalommal kettőt vagy hármat, akkor az csak egy dobásnak számít. Tehát hétszer dobjunk, minden alkalommal egy-egy kövecskét.
•    4.    Saját kezűleg végezzük el a kavicsok dobását, ha képesek vagyunk rá.
•    5.    A dobáshoz csakis kis kavicsokat használjunk. Nem szabad nagyobb kővel, papuccsal, agyaggal, vassal stb. megdobni a dzsamarátot. Ez a cselekvés nemcsak az előírás szerint tilos, de sérülést és kárt okozhat a többi zarándokban is. Azok a zarándokok, akik nincsenek igazán tisztában e szertartás jelentésével, gyakran azt hiszik, hogy maga a sátán van velük szemben, és ettől dühbe jönnek, illetve nem törődve mások testi épségével, próbálják minél erősebben odadobni a kavicsot, gyakran nagyobb méretű köveket, esernyőket, használati tárgyakat. Ezt mellőzni kell, mivel komoly veszélyt vonz maga után.
•    6.    Az oszlop körüli medencébe kell bedobni a köveket.
•    7.    Ügyeljünk a dzsamarák sorrendjére, vagyis, kezdjük a legkisebbel (asz-szugrá), aztán a középső (al-vusztá) és végül a legnagyobb (al-Akba) következzen. Ha egy vagy két nappal lekéssük a ramít, akkor a napok sorrendjét figyelembe véve pótoljuk be azt, úgy, hogy miután elértünk a kisebbtől a legnagyobb oszlophoz, forduljunk vissza, és a legkisebb dzsamaranál kezdjük bepótolni az adott napi mulasztást.

A kavicsdobás elvégzésének szunna szerinti előírásai
A kavicsdobás szunna szerinti előírásai a követezők:

•    1.    A feláldozás napján ajánlatos a kavicsdobást Mínába érkezés után elsőként elvégezni.
•    2.    A tasrík napjaiban a kavicsdobást a nap delelése után kell megkezdeni.
•    3.    A hét kavics egyenkénti eldobása legyen folyamatos, ne tartsunk szünetet vallásilag elfogadható ok nélkül.
•    4.    A három dzsamarát megdobása legyen folyamatos, ne tartsunk szünetet vallásilag elfogadható ok nélkül.
•    5.    Próbáljunk meg annyira közel kerülni a medencéhez, hogy a kavicsokat bele tudjuk dobni, és hogy még véletlenül se egy másik zarándok fejét vagy testét találjuk el.
•    6.    A legkisebb és a középső dzsamra megdobása után a Kibla irányába fordulva meg kell állni és fohászkodni Allahhoz. A legnagyobb (dzsamratul-Kubra) után viszont nem kell fohászkodni. Nincs meghatározott fohász a kavicsdobások alatt. Mindenki azért fohászkodik, amit az evilági és a túlvilági javakból szeretne.
•    7.    Ha megtehetjük, akkor jobb kézzel dobjuk el a kavicsot.
•    8.    A kavicsok ne legyenek tisztátalanok (itt olyan szennyeződésről van szó, amely az iszlámban a nagy tisztátlanságot jelzi, azaz ürülék, vér stb.).
•    9.    A kavicsok ne legyenek se túl nagyok, se túl kicsik. Körülbelül akkorák legyenek, mint egy csicseriborsó szem (al-hummusz).
•    10.    Ne dobjunk azzal a kaviccsal, amivel már előtte dobtak.

A kavicsdobást végző helyettesítésének előírása
Megengedett a kiskorú kísérőjének, hogy elvégezze helyette a dobásokat, abban az esetben, ha félti őt a tömegtől. Ugyanez vonatkozik az elvégzésére képtelen (idős, gyenge, beteg, terhes vagy vallásilag elfogadott ok miatt erre alkalmatlan) személyre is, feltéve, hogy az mást hatalmaz fel maga helyett e szertartás teljesítésére. Ennek az a feltétele, hogy a megbízott ugyanabban az évben zarándoklatot végző személy legyen. Helytelen olyan emberre bízni a feladatot, aki nem zarándok. A megbízottnak először saját részére kell dobnia hét kavicsot, csak azután a megbízója helyett.

Lábjegyzet:

104.    Feth Al-Bári Ibn Hádzsár
105.    Lásd szahíh Muszlim, IV/264.
106.    A tehén 2:203
107.    Lásd at-Tajjár, (1994): 100.