A recitálási leborulás (Szudzsúd at-tilávah)

Ajánlatos annak, aki egy leborulásra emlékeztető áját olvas vagy hall, „Allahu akbar”-t mondani, leborulni és utána „Allahu akbar”-t mondani, ha felemelkedik. Ezt szudzsúd at-tilávahnak, vagyis a recitálási leborulásnak nevezik, nincs benne se Tasahud, se köszönés.

Előnye: Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha Ádám fia olvassa a leborulásra emlékeztető áját, és leborul, akkor a sátán sírva távolodik el tőle, mondván: Ó jaj! Megparancsoltatott neki a leborulás és leborult, ezért az övé a Paradicsom. Énnekem is megparancsoltatott a leborulás, de ellenkeztem, ezért az enyém a Pokol tüze.” (Ahmed, Muszlim, Ibn Mádzsa)

A leborulásra emlékeztető áják helyei a Koránban: A Koránban 15 leborulási hely van, 14 szúrában. Ezek a követekezők: (7:206), (13:15), (16:49), (17:107), (19:58), (22:18), (22:77), (25:60), (27:25), (32:15), (38:24), (41:37), (53:62), (84:21), (96:19). Megkülönböztetésül egy vízszintes vonal van afölött a szó fölött, ami leborulást jelent, és az ája végén van egy imafülkét ábrázoló jel, ami a leborulás helyét jelzi.

sujud-sign

Mit kell mondani leboruláskor? Bármivel lehet fohászkodni leboruláskor, de ajánlott a következőket mondani:
– Leborult az arcom az előtt, aki megteremtette, és felnyitotta látását és hallását az Ő képességével és erejével. Áldott Allah, a legjobb teremtő! (at-Tirmidi, Ahmed)

– Ó, Allah! Írj nekem ezért fizetséget, vedd le rólam általa a terhet (a bűnöket), tedd ezt félre nekem Nálad, és fogadd el tőlem, ahogyan elfogadtad Dávid szolgádtól! (at-Tirmidi, al-Hákim)

Megjegyzés:

– Megengedett az imámnak és az egyedül imádkozónak olyan Koránrészletet olvasni, ami leborulásra emlékeztető áját tartalmaz – akár a halk, akár a hangos imában – és leborulni. Az imám utáni imádkozónak pedig kötelessége követni az imámot, akár hallotta a leborulásra emlékeztető áját, akár nem.

– – A recitálási leborulás nem minősül imádkozásnak, ezért bármikor el lehet végezni, nem feltétele az érvényes mosakodás (vudu).

Vissza a tetejére