Mohammed (béke legyen vele) prófétasága 5. (Az iszlám alapelvei 13. rész)

prophet-muhammadMohamed (béke legyen vele) hozzájárulása az emberi eszmekincshez

E kiváló ember teljesítményeinek felsorolása azonban ezzel még nem ért véget. Valódi érdemeinek megismeréséhez szükséges a világtörténelmi háttér áttekintése.

Ebből válik nyilvánvalóvá, hogy az arab sivatag e tanulatlan fia – kb. 1400 évvel ezelőtt, a legsötétebb középkorban születve – az újkor valódi előkészítője és az emberiség igazi vezércsillaga volt. Ő nemcsak azok vezére, akik elismerték vezetését, hanem azoké is, akik nem fogadták örömteli tetszéssel – sőt azoké is, akik elutasították. Az az egyetlen különbség, hogy az utóbbiak nincsenek annak tudatában, hogy tanai észrevétlenül még ma is befolyásolják gondolataikat és tetteiket, életük vezérvonalát alkotják és a modernkor szellemi hajtóerejét adják.
 A következőkben olvasható, néhány nyugati szerzőtől származó idézet egyértelműen alátámasztja ezt a tényt. Arthur Leonard például azt mondta: „Az iszlám valóban jelentős teljesítményt vitt végbe. Az emberiség történelmének lapjain kitörölhetetlen nyomot hagyott..., amelyet csak akkor fognak elismerni, ha a világ (szellemileg) továbbfejlődik majd.”
John Devenport, vezető tudós véleménye: „El kell ismerni, hogy minden tudás, legyen az fizika, csillagászat, filozófia vagy matematika, amely a X. század óta Európában felvirágzott, eredetileg az arab iskolából indult ki és a spanyol szaracénok az európai filozófia atyjainak tekinthetők.” (Idézet A. Karim „Islam’s Contribution to Science and Civilisation” – Az iszlám hozzájárulása a tudományhoz és a civilizációhoz)
Bertrand Russel, a világhírű angol filozófus így ír: „A kelet fölénye nemcsak katonai jellegű volt. A tudomány, filozófia, költészet és a művészetek virágoztak... a muszlim világban olyan korban, amikor Európa még barbárságba süllyedt. Az európaiak megbocsáthatatlan egocentrikussággal „sötét középkornak” nevezik ezt az időszakot; azonban az csak Európában volt „sötét” – illetve valójában csak a keresztény Európában, mert Spanyolországban, amely muszlim volt, fejlett művészet virágzott.” (Pakistán Quartely, Vol. IV. Nr. 3.)
Az ismert történész, Robert Briffault „The Making of Humanity” (Az emberiség keletkezése) című könyvében elismeri: „Nagy a valószínűsége, hogy az arabok segítsége nélkül az európai civilizáció sohasem került volna olyan szintre, hogy képes legyen minden megelőző fejlődésfázist meghaladni. Mert nincs az emberi fejlődésben egyetlen vonatkozás sem, amelyet ne az iszlám kultúra döntő befolyására lehetne visszavezetni. Olyan érthetően és világosan azonban sehol sem látható ez, mint azon hatalom genezisében, amely a modern világ döntő és meghatározó hajtóerejét és győzelmének végső eredetét képezi... Amit mi tudománynak nevezünk, Európában egy újonnan létrejött kutatószellem, új vizsgálati és kísérleti módszerek, új megfigyelési mód és mérték, s a matematika görögök számára ismeretlen formájú fejlődésének eredményeként bukkant fel. Ezt a szellemet és ezeket a módszereket az arabok vezették be az európai világba.”
Stanwoad Cobb, a Progressive Education Association megalapítója azt mondta: „Az iszlám volt az európai reneszánsz tulajdonképpeni létrehozója.” (Idézet Robert L. Gullik Juniortól „Muhammad the Educator” – Mohamed a nevelő c. munkájából)
Mohamed (béke legyen vele) volt az is, aki az emberi gondolkodást a babonás elképzelésektől, a természetfelettihez és megmagyarázhatatlanhoz való vonzódástól az ésszerű szemlélet, a valóság szeretetének pályájára, és az erkölcsös, kiegyensúlyozott földi élet felé irányította. Ő volt az, aki – egy olyan világban, amelyben csak természetfeletti dolgokat tiszteltek és a vallásos küldetés igazságának bizonyítékaként ezeket követelték –, felébresztette a törekvést egyrészt a hit észbeli bizonyítására, másrészt az ebben, mint az igazság jelképében való hitre.
Ő nyitotta fel azok szemét, akik addig a természetfeletti jelenségekben keresték Istent. Ő szólította fel arra az embereket, hogy sejtések helyett az észszerű megértés és a megfigyelésen, kísérleten és kutatáson alapuló logikus következtetések útjára lépjenek. Ő volt az, aki az érzékelés, az értelem és intuíció funkcióit és határait teljesen világosan meghatározta. Ő volt az, aki lelki és anyagi értékek közt újra összhangot talált; aki a hitet a tudással és a cselekedettel összhangba hozta. Ő volt az is, aki felébresztette a vallás erejéből a tudományos szellemet, és ennek alapján hozta létre a valódi vallásosságot.
Ő volt az, aki minden megjelenési formájában kiirtotta a bálványimádást, a szentimádatot és a sokistenhitet, s olyan erős hitet hívott életre Isten egységében, hogy azok a vallások, amelyek teljesen babonán és bálványimádáson alapultak, az istentisztelet monoteista formájának elismerésére kényszerültek. Ő volt az, aki megváltoztatta az etika és a lelki élet alapjait. Azoknak, akik azt hitték, hogy az aszkézis és az önmegtartóztatás vezet el a morális és lelki tisztasághoz – azaz, hogy nem lehet tisztaságot elérni, ha nem fordulunk el a világi élettől és testi vágyainkat nem nyomjuk el, s nem tesszük ki testünket kínoknak –, megmutatta az utat a lelki fejlődéshez, az erkölcsi felemelkedéshez és a lélek megmentéséhez a világ gyakorlati dolgaiban való állandó tevékeny részvétel által.
Ő volt az, aki az embereknek megmutatta igazi értékeiket és valódi helyüket. Azoknak, akik csak egy „megtestesült Istent”, vagy „Isten fiát” akarták elfogadni erkölcsi tanítójuknak, lelki vezetőjüknek, azt hirdette, hogy egy egyszerű ember is – mint ők maguk –, akinek nincs isteni mivolta, Isten képviselője lehet a földön. Azoknak, akik nagy személyiségeket tiszteltek istenként, értésére adta, hogy uraik csak egyszerű emberek és nem többek annál. Ő volt az, aki újra és újra hangsúlyozta azt a tényt, hogy egyetlen ember sem tarthat igényt származási alapon tiszteletre, hatalomra és uralkodói jogokra, és senki sem születik az érinthetetlenség, a szolgaság vagy a rabság bélyegével. Ő volt az, aki tanaival az egész emberiség egységének, minden ember egyenlőségének, az igazi demokráciának és a valódi szabadságnak a gondolatát felébresztette a világban.
Ha egy kicsit körülnézünk, e „tanulatlan” ember vezetésének számtalan gyakorlati példáját láthatjuk, amelyek mélyen bevésődtek a világ törvényeibe és a mai élet rendjébe. Neki köszönhetően alakult ki sok alapszabály a helyes viselkedésről, kultúráról, civilizációról, a gondolkodás és cselekvés tisztaságáról, amelyek ma általánosan elterjedtek a világban. Az általa hozott szociális törvények mélyen behatoltak az emberek társadalmi életének struktúrájába, és ez a folyamat ma is folytatódik. A gazdasági élet alapelvei, amelyeket ő tanított, a világtörténelemben egy sor mozgalmat indítottak el, és ugyanez ígérkezik a jövőre vonatkozóan is. Az általa alkotott államvezetésről szóló törvények sok változást hoztak a világ politikai elképzeléseiben és elméleteiben, s hatásuk ma is jelentős. A jogról és az igazságosságról alkotott legfontosabb alapfogalmak, amelyek az ő zsenialitásának jegyét hordozzák, a nemzetek bíróságainak jogi gyakorlatában jelentős szerepet játszanak és napjainkig állandó, helyettesíthetetlen forrásai minden jelenlegi és leendő jogász oktatásának. Ez az írástudatlan arab volt az első férfi, aki gyakorlatilag pontos kereteket szabott a nemzetközi kapcsolatok szabályozásának, részletes szabályokat fektetett le a háborúra és békére vonatkozóan. Őelőtte ugyanis senkinek sem jutott eszébe, hogy még a hadviselésnek is lehet etikai kódexe, és hogy a különböző népek közti kapcsolatot abból kiindulva lehet szabályozni, hogy az emberiség egy egységet képez.11

Lábjegyzet

10. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Mindenkinek, aki adósságot hátrahagyva hal meg vagy hozzátartozókat hagy hátra, akik annak a veszélynek vannak kitéve, hogy szükséget szenvednek – azoknak tudniuk kell, hogy hitelezőik illetve hozzátartozóik hozzám jöhetnek, mert én a védelmezőjük vagyok.” Egész élete gazdag bizonyítéka ennek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink