Isten már Mohamed Próféta (béke legyen vele) előtt is küldött le könyveket prófétáinak és ezeket a könyveket ugyanúgy nyilatkoztatta ki, mint a Szent Koránt. Néhány ilyen kinyilatkoztatott könyv nevét ismerjük. Tudunk például Ábrahám (béke legyen vele) tekercseiről, Mózes (béke legyen vele) Tórájáról, Dávid (béke legyen vele) Zsoltárairól és Jézus (béke legyen vele) Evangéliumáról. Nincs pontos ismeretünk azonban további könyvekről, amelyeket más próféták hoztak el. Ezért nem tudjuk biztonsággal megmondani, hogy a többi létező vallásos könyv eredetileg Isten kinyilatkoztatása-e vagy sem.
Azonban a legkisebb ellentmondás nélkül hisszük, hogy minden könyv, amelyet Isten nyilatkoztatott ki, igaz volt.
A könyvek közül, amelyekről hírünk van, Ábrahám (béke legyen vele) Tekercsei elvesztek. Dávid (béke legyen vele) Zsoltárait, a Tórát és az Evangéliumot a zsidók és a keresztények őrzik, de ezeket az emberek megváltoztatták, elvettek belőle és hozzáfűzéseket eszközöltek bennük, így Isten szavai olyan szövegekkel keverednek azokban, amelyeket emberek fogalmaztak.15 A Koránban Isten beszél nekünk a változtatások tényéről. E könyvek meghamisítása és megszentségtelenítése olyan bőséges és nyilvánvaló, hogy még a zsidók és a keresztények is kénytelenek beismerni, hogy nem az eredeti szöveg van a kezükben, s csupán a meglévő fordításokra támaszkodhatnak, amelyekben az évszázadok során számos változtatás mehetett végbe és megy végbe a mai napig is. Ha tanulmányozzuk ezeket a könyveket, sok olyan részt találunk bennük, amelyek teljesen nyilvánvalóan nem származhatnak Istentől. Isten szavai és az ember hozzászőtte szavak összekeveredtek, és nincs lehetőségünk kiválasztani, melyik rész származik Istentől és melyik az emberektől. Az iszlám tanai azonban előírják számunkra a korábbi könyvekben való hitet. Hisszük, hogy Isten a Szent Korán előtt prófétái által könyveket küldött le, amelyek egy és ugyanazon Istentől származnak, attól az Istentől, Aki a Koránt is leküldte. Hisszük, hogy a Korán, mint isteni könyv, kinyilatkoztatása nem egy új és meglepő esemény volt, hanem ez azért történt, hogy az isteni utasítások megerősíttessenek, formába öntessenek, és tökéletessé váljon az, amit az emberek a megelőző időkben megváltoztattak és elvesztettek.
A Korán az utolsó isteni könyv, amelyet az Úr elküldött az embereknek. Van azonban néhány nagyon fontos különbség közte és a korábbi kinyilatkoztatások között. Ezeket röviden a következőképpen foglalhatnánk össze:
• a. Isten által korábban kinyilatkoztatott könyvek eredeti szövege elveszett és mára már csupán fordítások maradtak. A másik oldalon a Korán éppen úgy létezik, ahogy Mohamed Prófétának (béke legyen vele) kinyilatkoztatásra került; egy szó, sőt egyetlen pont sem változott benne. Eredeti szövegében, eredeti nyelven található meg, és Isten szava ezáltal minden időkre megőrződött.
• b. A korábbi isteni könyvekbe az ember belekeverte saját szavait Isten szavai közé. Azonban a Koránban csak Isten szavait találhatjuk, eredeti tisztaságukban. Ezt még az iszlám ellenzői is elismerik.
• c. Egyetlen más szent könyvről sem lehet hiteles történelmi bizonyítékok alapján kijelenteni, hogy valóban ahhoz a prófétához vezethető vissza, akinek tulajdonítják. Egyes könyveknél azt sem tudjuk, mikor és melyik prófétának kerültek kinyilatkoztatásra. A Korán esetében azonban a bizonyítékok, melyek szerint a Korán Mohamed Prófétának (béke legyen vele) került kinyilatkoztatásra, olyan megdönthetetlenek, meggyőzőek és erősek, hogy az iszlám legvadabb támadóinak sincs felőle kétségük. A bizonyítékok olyan nagy számúak és részletesek, hogy a Korán sok részletéről még azt is biztonsággal meg lehet mondani, hogy pontosan hol és mikor került kinyilatkoztatásra.
• d. A korábbi isteni könyvek olyan nyelveken érkeztek az emberekhez, amelyek időközben holt nyelvekké váltak, eredeti formájukban nem élnek tovább. Napjainkban már egy nép sem beszéli őket és csak kevesen vannak, akik egyáltalán értik azokat. Ezért még akkor is, ha ezek a könyvek ma is eredeti és hamisítatlan formájukban léteznének, gyakorlatilag teljesen lehetetlen volna, hogy napjainkban helyesen megértsük és kövessük parancsolataikat a gyakorlatban. A Korán nyelve ellenben élő nyelv. Emberek milliói beszélik és további milliók ismerik és értik azt. A világ majdnem minden egyetemén tanítják és tanulják; mindenki megtanulhatja, akinek van rá elégséges ideje; akinek nincs, az is bárhol találhat olyan embereket, akik beszélik ezt a nyelvet és a Korán jelentését meg tudják magyarázni.
• e. Minden korábbi szent könyv egy bizonyos néphez érkezett. Mindegyik számos parancsolatot tartalmaz, amely egy bizonyos történelmi korra szabott és csak annak a kornak a követelményeire vonatkozik. Ma nem lehet őket a gyakorlatban megfelelően alkalmazni. Ebből is világosan kiderül, hogy ezek a könyvek csak bizonyos népekre, illetve korokra voltak érvényesek és egyik sem vonatkoztatható minden népre és minden korra. Ennek az az oka, hogy ezek a könyvek nem azért küldettek az emberekhez, hogy – akár csak egy adott nép fiai is – az idők végezetéig kövessék őket, hanem arra szolgáltak, hogy egy bizonyos korban útmutatást adjanak. Ezzel ellentétben a Korán az egész emberiséghez szól; egyetlen törvénye sem vonatkozik csak egy bizonyos népre. A Korán minden rendelkezésére és útmutatására igaz, hogy mindenütt és minden időben követni lehet azokat. Ez a tény bizonyítja, hogy a Korán az egész emberiségre érvényes és az emberi élet számára örök vezérfonalat jelent.
• f. Vitathatatlan tény, hogy a korábbi szent könyvek szintén sok jót és hasznosat tartalmaztak. Már azok is az erkölcs és becsületesség alapelveit tanították, bemutatták az Istennek tetsző életmódot. Azonban egyik sem volt eléggé átfogó ahhoz, hogy mindent magában foglaljon, ami szükséges egy helyes emberi életúthoz anélkül, hogy túlzásoknak ne adjon teret vagy valamit ne hagyjon figyelmen kívül. Némelyek egy bizonyos dologban, mások pedig egy másikban tűntek ki, de csakis a Korán az, amely nemcsak hogy mindent magában foglal, ami jó volt a korábbi könyvekben, hanem az Istennek tetsző életmód bemutatását is tökéletesíti és egészében ábrázolja – minden útmutatást beleértve –, amire az embernek ezen a földön szüksége van.
• g. A korábbi könyvekről lerí az emberi beavatkozás nyoma. A számos változtatás következtében sok olyan dolog került ezekbe a könyvekbe, ami ellenkezik a logikával, megsérti az igazságérzetet és a józan ész számára elfogadhatatlan. Előfordulnak bennük olyan dolgok is, amelyek erkölcstelenek, etikátlanok és az ember természetes erkölcsi érzékét felháborítják. A Korán mentes minden effélétől. Semmit sem tartalmaz, ami ellenkezik az értelemmel, vagy a logikával. Egyetlen parancsolata sem igazságtalan, semmi sem félrevezető benne. Illetlenségnek és erkölcstelenségnek a legkisebb nyomát sem találhatjuk benne. Az egész könyv, kezdetétől a végéig tiszta bölcsesség és igazság. Az emberi civilizáció számára a legjobb filozófiát és a legnagyszerűbb törvényeket tartalmazza. Megmutatja a helyes utat, az embert eredményre és üdvözülésre vezeti.
A Korán e különleges tulajdonságaira vezethető vissza, hogy a föld minden népéhez szól a felhívás, hogy higgyen benne, forduljon el minden más, ennek ellentmondó nézettől és egyedül a Korán utasításait kövesse, mert a Korán tartalmazza mindazt, amit az Isten tetszésének megfelelő élethez szükséges tudni, s kinyilatkoztatásra kerülése után nincs már szükség más vallásos könyv eljövetelére.
Ha az ember a Koránt tanulmányozza más Istentől származó könyvekkel összehasonlítva, a különbség azonnal érthetővé teszi számára, hogy a Koránban való hit egyáltalán nem hasonló természetű az azt megelőző vallásos könyvekben való hithez.
A korábbi isteni könyvekbe vetett hitnek csak azon tény elismerésére kell korlátozódnia, hogy a könyvek valamennyien eredendően Istentől származtak, igazak voltak és korukban ugyanazon okból küldték le őket az emberekhez, ami miatt később a Korán is kinyilatkoztatásra került. A Koránba vetett hitnek azonban mindent átfogó természetűnek kell lennie. Minden muszlimnak teljes bizonyossággal kell hinnie abban, hogy a Korán:
• – egyes egyedül Isten saját szavát tartalmazza,
• – tökéletesen igaz,
• – a benne lévő minden egyes szó megőrződött és megőrződik,
• – minden ami említésre kerül benne helyes,
• – az embernek elemi kötelessége élete során minden utasítását követnie és mindent, ami ellentétben áll vele, kerülnie kell.
Lábjegyzet:
15. Az Ótestamentum első könyveinek és az Újtestamentum Evangéliumainak felületes vizsgálata is mutatja, hogy sok részük emberi tollból származik, és hogy ezekbe az írásokba csak Dávid (béke legyen vele) eredeti Zsoltárainak és Jézus (béke legyen vele) Evangéliumainak néhány része került be. Az Ótestamentum első öt könyve nem az eredeti Tórával azonos, hanem a Tóra részei kerültek bele olyan leírásokkal keveredve, amelyek emberi észtől származnak; összekeverték őket és Isten eredeti tanításai, útmutatásai elvesztek ebben az összevisszaságban. Éppen így az Újszövetség négy Evangéliuma nem az eredeti Evangélium, ahogy azt Jézus (béke legyen vele) elhozta az embereknek. Itt valójában csak Jézus (béke legyen vele) élettörténetéről van szó, amelyet négy különböző személy állított össze és amelyek részben valós tudáson, részben azonban téves tanokon alapulnak. Leírásaikban vannak bizonyos részek az eredeti Evangéliumból is. Azonban az eredeti és a hamis, az isteni eredetű és az ember által kitalált annyira összekeveredett, hogy már nem lehet megkülönböztetni a pelyvát a búzától. Tény, hogy Isten eredeti szavát sem a zsidók, sem a keresztények nem őrizték meg változatlanul. A Szent Korán azonban a legkisebb hamisítás nélkül megmaradt és a legapróbb pont vagy vessző sem változott benne vagy maradt ki belőle.