Az ibáda felfogása az iszlámban nagyon sokrétű. Ha beszédünkben tartózkodunk minden tisztátalanságtól, hamisságtól, gonoszságtól és rosszindulattól, mindig ragaszkodunk az igazsághoz és csak jó dolgokról beszélünk, s ha mindezt azért tesszük, mert Isten erre intett és mi az Ő elégedettségét akarjuk elnyerni, akkor ez a viselkedésünk ibáda, akármilyen világinak vagy vallástalannak tűnjön is az kívülről. Ha üzleti vagy gazdasági ügyeinkben szó szerint és értelemszerűen is tartjuk magunkat az isteni törvényekhez, tisztességesek, becsületesek, megbízhatóak vagyunk, az isteni törvényekhez ragaszkodunk szüleinkkel, rokonainkkal, barátainkkal és minden más emberrel való kapcsolatunkban is, mindenkivel szemben teljesítjük iszlám szerinti kötelességünket és megadjuk jogaikat, akkor ez is ibáda. Ha segítünk a szegényeknek és a rászorulóknak, enni adunk az éhezőknek és gondoskodunk a betegekről és a szenvedőkről, s ha ezt nem valamilyen személyes haszon érdekében tesszük, hanem csak Isten tetszését keresve, akkor mindezek a jótettek nem mások, mint ibádák. Még üzleti dolgaink – a foglalkozás, amellyel megélhetésünket biztosítjuk és a tőlünk függőket tápláljuk – is ibádák, amíg becsületesek és megbízhatóak maradunk és Isten törvényét betartjuk. Röviden minden tettünk és egész életünk ibáda, azaz istentisztelet, amíg az Isten törvényeivel összhangban van, szívünk az Ő tiszteletével telik meg és végcélunk mindig az marad, hogy Isten tetszését elnyerjük. Így – amikor Isten akaratát tisztelve jót teszünk vagy elkerüljük a rosszat, akármikor és akárhol is történjen az – teljesítjük iszlámbeli kötelességeinket. Ez az ibáda valódi jelentése – tehát a teljes alárendelés és önátadás annak, ami Istennek tetsző, az iszlám példája szerinti életberendezés és életvitel, amelyben a látszólagos apróságok sem elhanyagolhatók. Hogy ezt a csodálatos célt könnyebb legyen elérni, léteznek formálisan megadott ibádák – Isten szolgálatok –, amelyek egyfajta gyakorlatnak vagy iskolának mondhatók. Minél szorgalmasabban hajtjuk végre ezeket a gyakorlatokat, annál felkészültebbek leszünk, hogy tetteinket ideáljainkkal összhangba hozhassuk. Az ibádák tehát azok az oszlopok, amelyeken az iszlám épülete nyugszik.