Ez a fizetendő zakát minimuma, azonban minél többet fizet valaki, annál nagyobb lesz a jutalom, amelyben Isten egykor majd részesíti.
A zakátot nem Istennek fizetjük, hiszen Neki nincs szüksége semmire és senkire, azonban szerető irgalmasságával sokféle jutalmat ígér nekünk, ha segítünk testvéreinken. A jutalom elengedhetetlen feltétele azonban, hogy a zakát Isten nevében való befizetésekor jócselekedetünkért nem várunk semmilyen világi előnyt és nem törekszünk arra sem, hogy ezáltal mindenütt jótékony emberbarátként kedveltessük meg magunkat.
A zakát az iszlámban alapvető fontosságú, olyan mint az ibáda többi formája, mint az imádság és a böjt. Ezen adomány legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy áldozatkészséget igényel és általa megszabadulunk önzésünktől és pénzgyűjtési vágyunktól. Az önként hozott áldozat Allah tetszését keresve elűzi a szívekből az önimádatot, az egoizmust, a szűkmarkúságot, a pénz és a vagyon túlzott szeretetét, s a többi ehhez hasonló alantas érzést, miközben igen szép és nemes tulajdonságokkal ruházza fel a muszlimokat. Az iszlám csak azokat fogadja be, akik Isten útján készek nehezen szerzett tulajdonuktól örömmel és minden földi haszon reménye nélkül megválni, fösvényekre és fukarokra az iszlámnak nincsen szüksége. Egy igaz muszlim, ha Allah parancsa elér hozzá, a legkisebb vonakodás nélkül odaadja homloka verítékével szerzett javait Isten ügyéért minden önös érdek nélkül. Erre az áldozatkészségre neveli a zakát a muszlimokat.
Az iszlám társadalom számára a zakát intézménye rendkívül nagy előnyöket rejt magában. Minden vagyonosabb muszlimnak feltétlen kötelessége, hogy rossz helyzetű testvérén segítsen. Tulajdonuk nem egyedül csak saját jólétüket és személyes kényelmüket kell, hogy szolgálja, mert vannak olyan emberek, akik jogosan tarthatnak igényt segítségükre. Ilyenek például az özvegyek, az árvák, a szegények, a betegek, azok, akiknek megvan a képessége a munkára, de nem találnak munkalehetőséget, azok, akik tehetségesek és okosak, de nincs elég pénzük, hogy tanulhassanak, nagyobb tudásra tehessenek szert és így a társadalom értékes tagjai lehessenek. Aki nem ismeri el közössége e tagjainak jogát arra, hogy az ő tulajdonából részesüljenek, az valóban kegyetlen, mert nincs nagyobb kegyetlenség, mint teletömni saját erszényünket, míg mások éhen halnak vagy a munkanélküliség kellemetlen következményeitől szenvednek. Az iszlám örök ellensége az ilyen önzésnek, kapzsiságnak és nyereségvágynak. A nem hívők, akikből hiányzik a mindent átfogó szeretet érzése, semmi mást nem ismernek, mint az önző törekvést arra, hogy megtartsák és lehetőleg gyarapítsák vagyonukat, amikor kamat ellenében kölcsönadják azt. Az iszlám tanítása éppen az ilyen lelkialkat ellenkezője mellett áll ki. Az emberek az iszlámban megosztják egymás között tulajdonaikat,  segítik egymást, hogy mindenki meg tudjon állni a maga lábán, s a társadalom hasznos tagja legyen.

Lábjegyzet:

18.    A zakát nemcsak a készpénzvagyonra vonatkozik. Ez az adomány kiterjed az aranyra, ezüstre, árukra, állatokra és más értéktárgyakra is. A zakát mértéke ezekre a cikkekre vonatkozóan megtalálható a Fiqh könyveiben. A hellyel való takarékosság miatt itt csak a készpénz-rátát adtuk meg.
19.    Érdemes megemlíteni, hogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) saját hozzátartozóinak és utódainak megtiltotta, hogy zakátot fogadjanak el. Noha a hásimiták (a Próféta rokonai) számára kötelező a zakát megfizetése, de ha ők szegények és rászorulók nem fogadhatnak el zakátot. Ha valaki segíteni szeretne egy szegény hásimitát, ajándékot adhat neki. Azonban a zakát-pénztárból nem szabad segítségére pénzt adni.