A Saria lényege és célja

Az ember számtalan képességgel és adottsággal van megáldva, Isten nagyon bőkezű volt vele. Van esze és értelme, akarati szabadsága és döntőképessége, látási, beszéd-, hallási és érzékelési képessége, szabad hely- és helyzetváltoztatási képessége, megvan benne többek közt a szeretet, az aggodalom és a félelem érzése, s még számtalan más adottság és képesség birtokában van. Mindez az ő hasznára van és e tulajdonságok közül egy sem elhanyagolható vagy fölösleges. Az ember azért kapta ezeket a képességeket, mert nagy szüksége van rájuk, pótolhatatlanok számára. Egész élete és annak minden eredménye attól függ, hogy ezeket a képességeket helyesen használja-e. Az Isten által adott képességeknek az a feladatuk, hogy az embert szolgálják, s ha nem élünk velük teljes egészében, nem is éljük igazán az életünket. Ha nem használjuk ki képességeinket az ostobaság és igazságtalanság önmagunkkal szemben és hálátlanság azzal szemben, akitől mindezt kaptuk.
Isten ellátta az embereket mindazzal az eszközzel és erővel is, amely szükséges természetes adottságaik kibontakoztatásához, hogy ezáltal lehetővé váljon szükségleteik kielégítése. A természet a legszűkebb és legtágabb értelemben alá van rendelve az embernek, s minden elképzelhető hasznot megszerezhet belőle. Végül azt is meg kell említenünk, hogy az ember saját fajának tagjaiból álló társadalomban él, hogy velük kéz a kézben egy jobb és boldogabb lét felépítésén dolgozhasson.
Egyszer mélyebben el kellene gondolkodnunk ezen a csodán. Erőink és képességeink velünk születtek, hogy használni tudjuk őket önmagunk és mások javára. Javunkra adattak nekünk és nem azért, hogy kárt okozzunk velük magunknak. A feladatuk az, hogy létünket jó és nemes értékekkel gazdagítsák és nem az, hogy veszélybe sodorják azt. Ezért csak akkor használhatjuk helyesen képességeinket, ha hasznunkra fordítjuk őket; s ha néha mégis bizonyos kárt okoznának nekünk, ennek a minimumra kell korlátozódnia. Képességeink minden más alkalmazása, amelynek energiapazarlás vagy önmegsemmisítés a következménye, helytelen, értelmetlen és elvetendő. Hiszen kézenfekvő, hogy nagy hiba az, ha valami olyat teszünk, ami hátrányt vagy kárt okoz nekünk. Az is helytelen és az Isten által adott képességekkel való visszaélés, ha tetteinkkel másokat bántunk vagy sértünk meg. Ha pedig tehetségünket kihasználatlanul hagyjuk, szándékosan elnyomjuk vagy kiirtjuk magunkból, súlyos hibát, sőt lényegében bűnt követünk el. Az ilyen viselkedés gyalázatos és értelmetlen, mert egészséges emberi értelmünk megköveteli tőlünk, hogy kerüljük a károkat és a pusztítást, s azt is, hogy arra az útra lépjünk, amely előnyöket és hasznot hoz számunkra, s ha már valamilyen veszteséget számításba kell venni, ez csak olyan esetben törtéhet, amikor az áldozat abszolút elkerülhetetlen és ez a kis veszteség végül egy sokkal jobb eredmény eléréséhez segít hozzá minket. Az ezen irányvonaltól való minden eltérés érthetően nagy tévedés.
Ha ezeket az alapvető megfontolásokat szem előtt tartva tekintünk az emberekre, úgy találjuk, hogy két csoportra lehet őket osztani:

•    –    azok, akik tudatosan élnek vissza képességeikkel, s ezáltal elpazarolják tehetségüket, megsértik saját érdekeiket és kárt okoznak embertársaiknak is;
•    –    és azok, akik becsületesek és komolyan veszik a dolgokat, tudatlanságból azonban mégis hibát követnek el.
 
Azok, akik tudatosan élnek vissza képességeikkel, a szó legkomolyabb értelmében igazi felforgatók. Megérdemlik, hogy a törvény vasmarokkal tartsa őket kontroll alatt. Azoknak pedig, akik tudatlanságból hibáznak, megfelelő nevelésre van szükségük, hogy felismerjék a helyes utat, amelyen a legjobban hasznosíthatják képességeiket és adottságaikat. Pontosan ezt a célt szolgálja a Saria, az ember földi viselkedésének Isten kinyilatkoztatásán alapuló törvénykönyve.
A Saria Isten törvénye. Megmutatja az embereknek az élet során tanúsítandó magatartás irányvonalait, amelyek érdekeiknek a legjobban megfelelnek. A Saria feladata, hogy az embert a helyes útra vezesse és kezébe adja azokat az eszközöket, amelyek segítségével szükségleteit a legsikeresebben és legelőnyösebben kielégítheti. Isten törvénye egyes egyedül a javunkat szolgálja. Nem tartalmaz semmit, ami azon lenne, hogy elpazaroljuk képességeinket, elfojtsuk vagy kiirtsuk természetes szükségleteinket, normális vágyainkat és érzéseinket. Nincs sem az aszkézis, sem az önmegtagadás mellett és nem mondja, hogy forduljunk el a világtól, adjuk fel az élet minden komfortját és kényelmét, hagyjuk el otthonainkat és menjünk a pusztába, a hegyekbe vagy az erdőbe élelem és ruhák nélkül, hogy kényelmetlenségnek és a pusztulásnak tegyük ki magunkat. Az életfelfogásnak ez a módja semmilyen kapcsolatban nem áll az iszlám törvényével – a törvénnyel, amelyet Isten maga formált meg, az Aki ezt a világot az ember javára alkotta. A Sariát ugyanaz az Egyetlen Isten fektette le, Aki az emberiség számára mindent hasznossá és felhasználhatóvá tett; nem szándéka, hogy teremtményeit szerencsétlenségnek, gyötrelemnek tegye ki. Egyetlen képességet sem adott az embernek, amely haszontalan vagy szükségtelen lenne és sem az egekben, sem a földön nem teremtett olyasmit, ami valamilyen formában ne lenne az ember szolgálatára. Az Ő kifejezett akarata, hogy az univerzum – ez a nagyszerű gépezet számtalan munkafolyamatával – zavartalanul és áldást hozóan működjön, hogy az ember képességeiből és tehetségéből – ugyanúgy, mint mindenből, ami ezen a földön és a távoli egekben számára teremtetett – a legjobb és legbővebb nyereséget hozhassa ki. Isten teremtményeivel úgy kell élnie, hogy ő és embertársai kiváló eredményre tehessenek szert és sohasem szabadna – sem készakarva, sem véletlenül – bármilyen kárt okoznia Isten teremtésében. A Saria arra szolgál, hogy ebben irányítsa az emberek lépéseit. Mindent megtilt, ami káros a számukra és megengedi vagy ajánlja mindazt, ami hasznot és előnyöket hoz nekik.
E törvény alapelve, hogy az embernek joga, sőt néhány esetben kötelessége minden valódi igényét és kívánságát kielégítenie, és minden elgondolható módon arra törekednie, hogy megvédje érdekeit és eredményt érjen el. De – és ez egy nagyon fontos feltétel – mindezt olyan módon kell tennie, hogy ne csak sértetlenül maradjanak a többiek jogai és törekvései saját jogaik érvényesítésére, hanem hogy céljai követésében lehetőleg minden ember összetartson, kölcsönösen támogassák egymást és együttműködjenek. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyekben a jó és a rossz vagy a nyereség és a veszteség szétválaszthatatlanul együtt jár, azon elv alapján kell előrehaladni, hogy nagyobb haszonért kisebb veszteséget számításba vehetünk, illetve egy kisebb előnyt egy nagyobb kár elkerülése érdekében feladhatunk. Ez a Saria alapvető álláspontja. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy az emberi tudásnak határai vannak. Nem minden ember ismeri fel magától, hogy mi jó és mi rossz, mi előnyös és mi káros neki. A források, amelyekből tudását merítheti, túl bonyolultak számára, hogy a hamisítatlan igazságot azokból megismerje. Ezért Isten megvédte a kísérletezés és tévedés rizikójától és kinyilatkoztatta számára a törvényt, amely a földi viselkedéshez a legjobb, legtökéletesebb parancsolatokat tartalmazza. Az idő múltával az ember egyre világosabban tudatára ébred a bennük rejlő áldásoknak és örök igazságoknak. Néhány évszázaddal ezelőtt ezen áldások közül még sok rejtve volt az emberi értelem előtt, s ezek csak most, az általános tudás növekedésével jutottak napvilágra. Sok ember azonban még ma sem ismer el néhányat az e törvényekben rögzített erények közül, amelyek a megfelelő életmódból adódnak. Minden tudományágban a további fejlődés azonban új fényt fog vetni ezekre a szempontokra és valódi fölényük kiviláglik helyes perspektívából vizsgálva. A világ volens nolens (akarva nem akarva) ezen isteni törvény szerint mozog. Sok népet, amely korábban nem fogadta el ezeket a törvényeket, a hosszú éveken át tartó terméketlen próbálkozások és fájdalmas tévedések arra kényszerítettek, hogy elfogadjanak néhányat közülük. Azok, akik kezdettől fogva elutasították az isteni kinyilatkoztatás igaz voltát és minden bizalmukat csupán az emberi értelembe vetették, most – miután különféle kihágások és keserű tapasztalatok árán lettek okosabbak – valamilyen módon tulajdonképpen elfogadják a Saria egyes előírásait. De milyen veszteségek után! S ennek ellenére még mindig nem akarják egészében elfogadni ezt a törvénykönyvet.
A másik oldalon vannak azok az emberek, akik bizalmukat Isten Prófétájába vetették, tanításait és utasításait teljes egészében elfogadták. Ők legbelső meggyőződésükből tették magukévá a Sariát. Talán egy adott parancsolat nem minden előnyének vannak tudatában, azonban mégis egészében elfogadták ezt a törvénykezést, amely igaz tudáson alapul, megvédve őket az ignoranciától és a saját kísérletezéstől, valamint az ebből könnyen adódó tévelygésektől. Ezek az emberek a helyes utat választották és eredményességük biztosítva van.24

Lábjegyzet:

24.    Itt mondunk el egy tanulságos példát. Tekintsük csak át a faji kérdést! A nyugati világ mindmáig nem volt képes a színesbőrű emberekkel való értelmes és humánus viselkedésre. Hosszú ideig a biológiával éltek vissza azért, hogy igazolják a rasszok diszkriminálását. Az Egyesült Államokban a bíróságok az elmúlt két évszázadban érvényben tartották a rasszok elkülönítését. Emberek ezreit tartották elnyomás alatt, megalázták, sőt kínozták őket azért a „bűnért”, hogy a bőrük színe nem fehér. A fehérekre és feketékre más törvények vonatkoztak. Nem tanulhattak azonos fedél alatt, azonos iskolában, egyetemen. Csak 1954. május 17-én hozott egy olyan döntést az USA Legfelsőbb Bírósága, amelynek megfelelően az egyetemeken érvénytelenítették a faji megkülönböztetést és minden ember egyenlőségének elvét hirdették. Miután évszázadokon át a legiszonyatosabb rémtetteket követte el, az ember arra a nézetre jutott, hogy az ilyen megkülönböztetés jogtalan és érvényteleníteni kell. Azonban sokan vannak még ma is, akik ezt nem akarják elfogadni és a korábbiak szerint kiállnak a rasszok szerinti különbségtétel mellett. Még az Egyesült Államokban sem fogadta el a rasszok közötti egyenlőség elvét sok „civilizált” ember. Ilyen módon foglalkozik tehát az emberi értelem ezzel a problémával. A Saria ellenben a legeslegelső naptól kezdve jogtalannak tartja ezt a diszkriminálást. Mindig az egyedül helyes utat mutatta, és így megóvta az embereket lealacsonyító hibáktól és nagy tévedésektől. A Korán azt írja: „Valóban, kitüntettük Ádám gyermekeit (vagyis minden embert) és magas méltóság viselőjévé tettük.” (17:70) Egy másik helyen az áll: „Ó emberek, egy férfitől és egy nőtől alkottunk benneteket és népekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy megismerjétek egymást. A legnemesebb közületek Isten előtt az, aki a legistenfélőbb.” (49:13)
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ó emberek! Istenetek az Egyetlen Isten. Valamennyiőtöknek egy az ősötök. Valamennyien Ádámtól származtok és Ádám porból lett teremtve. Egy arabnak nincs semmi előjoga egy nem arabbal szemben vagy egy nem arabnak egy arabbal szemben; sem egy sötétbőrűnek egy fehérbőrűvel vagy egy világosbőrűnek egy sötétbőrűvel szemben. Az elsőbbség az ember jámborsága és Isten előtti alázatossága alapján dől el. Valóban, a legelső köztetek Isten szemében az, aki a legjobban féli Istent.” Ez az idézet a Próféta (béke legyen vele) beszédéből származik, amelyet a búcsúzarándoklat alkalmával mondott.
Gondoljuk csak meg! Ez a kristálytiszta igazság, amint az az emberek számára a Sariában már több mint tizenhárom évszázada fel van jegyezve. Azonban az isteni kinyilatkoztatás helyett másba vetett hit által vezérelt emberi értelemnek ebből csak a legkisebb morzsát sikerült felfognia – értelmetlen évszázadok után, s miután emberek százezreit tették ki a rasszbeli megkülönböztetésnek és megaláztatásnak, s megzavarták az emberi társadalom békéjét. A Saria ellenben a legnagyszerűbb és legértelmesebb módon ragadja meg ezt a problémát és aki ezt semmibe veszi, csak kudarcot vallhat.