Az Iszlám egyértelműen meghatározott alapelvei nemcsak szilárdak és örökérvényűek, hanem egyszerűek, világosak, érthetőek, könnyen elfogadhatóak, és könnyen átadhatóak, elmagyarázhatóak az embereknek. Ugyanolyan könnyű az emberek számára, hogy elfogadják és maguké tegyék őket.

Ezen egyértelműen meghatározott alapelvek, és nem más elvek alapján hívjuk az összes muszlimot az egységre. Csakis az iszlám törvénye által hozott világos és alapvető dolgok alapján, amelyekben a Próféta (béke legyen Vele) kortársai is, és az utánuk következő jámbor hívők is mindig egyhangúan egyetértettek.
Ezen alapelvek közé tartozik az a kötelességünk, hogy egyedül Allahot imádjuk, a hitetlenség és a többistenhit tilalma, az elnyomás, az uzsora és a házasságon kívüli szexualitás tilalma. Az alapelvek közé tartozik továbbá az Iszlám öt pillére (a tanúságtétel, az ima, a böjt, a zakát és a zarándoklat Mekkába) és hit hat pillére (hit Allahban, az Ő angyalaiban, az Ő könyveiben, az Ő küldötteiben, az Utolsó Napban és az isteni elrendelésben). Ezen kívül, az alapelvek magukba foglalják Mohamed Próféta (béke legyen Vele) és Allah összes többi prófétája által hozott erkölcsi tanításokat, mint pl.: az őszinteség, az igazságosság és a szülők tiszteletének kötelessége, és a hazugság, az igazságtalanság és a szülőkkel szembeni engedetlenség tilalma. Az alapelvek tartalmazzák továbbá a Koránban és a Szunnában világosan kinyilvánított bűnök tilalmát. Ilyen bűnök pl. a hadíszban említett hét legrosszabb (pusztító) bűn (más imádata Isten mellett, vagy helyett, jogtalan emberölés, mágia, kamatszedés, az árva gyerek vagyonának elvétele, elhátrálás az ellenség elől a háborúban és a tisztességes muszlim nők rágalmazása).

Ezen egyértelműen meghatározott alapelvek betartása által két hatalmas cél valósul meg:

Az első ezek közül: a hit védelme. Az alapelvek megtartása biztosítja a hitet Allahban, angyalaiban, könyveiben, küldötteiben és az isteni elrendelésben. Biztosítja a hitet a Paradicsomban és a Pokolban, és biztosítja mindazt, amit a hit maga után von. Ezekhez hasonlóan, az alapelvek biztosítják az Allahnak való engedelmességet azáltal, hogy megparancsolják a muszlimoknak, hogy evilági életükben Allah tetszését keressék, és így üdvözültek lesznek a Túlvilágon.
Mindez megvalósul azon hívő muszlimok számára, akik igaz hittel hisznek Allahban és az Ő küldöttében (béke legyen Vele), és követik azt a fényt, ami kinyilatkoztattatott nekik. Ők azok, akik boldogulni fognak, nem pedig mások.

A másik megvalósítandó cél: az emberek evilági ügyeinek védelme. A tudósok itt a következő egyetemes szükségletek védelméről beszélnek: a hit, az élet, a származás, a vagyon és az ész védelméről.
A iszlám törvényben található minden parancs és tilalom ezen öt egyetemes szükséglet védelmére összepontosít. Ezeket a szükségleteket az Iszlám biztosítja a hívők és az Iszlám kegyelmének fennhatósága alatt élő nem hívők számára egyaránt. (Allah megvédi a bajtól az Iszlám által azokat, akik muszlim hatalom alatt élnek.) A történelem tele van ilyen példákkal, ahogyan olvashatjuk Szaád b. Mohamed b. as-Szaifi költői szavaiban:

„Természetünk a megbocsátás volt, amikor a hatalom a miénk volt, amikor ti hatalomba kerültetek viszont, a völgyekben vér folyt.
Helyesnek tartottátok hadifoglyaitok megölését, mi pedig mindig megbocsátottunk nekik.
Elég nektek ez a különbség közöttük, hisz minden edény csak azt önti, amivel tele volt.”

A következő két kiválasztott Korán-idézet kitűnően illusztrálja, hogy mit értünk „az egyértelműen meghatározott alapelvek” alatt: Abdullah b. Maszúd az mondta:

„Aki örömmel meg akarja nézni Mohamed (béke legyen Vele) végrendeletét, amin rajta van a pecsétje, akkor olvassa a következő Korán-idézeteket:

„Mondd: „Jertek ide! Hirdetem azt, amit Uratok megtiltott nektek: Nem szabad semmit sem társítanotok [Mellé]! Bánjatok jól a szülőkkel! Ne öljétek meg a gyermekeiteket szegénység miatt - mi ellátunk benneteket és őket! Tartsátok távol magatokat a hitvány cselekedetektől, legyenek azok láthatóak vagy rejtettek. És ne öljetek meg - csak jogosan - [ember]életet, amit Allah tilalmasnak nyilvánított. Íme, ezt rendelte el Ő nektek. Talán éltek az eszetekkel. És ne nyúljatok az árva vagyonához - kivéve a legáldásosabb módot - mindaddig, amíg el nem éri a nagykorúságát! Adjatok igazságos mértéket és teljes súlyt - ahogyan a méltányosság megköveteli! Senkitől nem követelünk többet, mint amire képes. És ha kijelentetek valamit, legyetek igazságosak, még ha egy rokonról van is szó! És teljesítsétek egyezségeteket Allah iránt: Íme, ezt rendelte el Ő nektek. Talán hajlotok az intő szóra.” És [elrendelte még], hogy „Ez az én utam, egyenes [út]. Kövessétek azt! És ne kövessetek ösvényeket, nehogy elváljanak veletek az Ő útjától! Íme, ezt rendelte el Ő nektek. Talán istenfélők lesztek.” [Korán al-Anaám szúra 6: 151-153] (Szunan at-Tirmidi #3070 és al-Bajhagi, Súab al-Imán #7539. At-Tirmidi szerint ez egy jó hadisz).

Hasonlóképpen, Ibn Abi Sajbah Al-Muszanaf című munkájában 35844 szám alatt Kaáb al-Ahbár-t idézi, aki azt mondta: „Ami először kinyilatkoztatásra került a Tórából, az tíz vers, és az a tíz, amelyet a Koránban az al-Anaám szúra vége felé találhatunk, az, amelyet „Tíz Parancsolat”-nak szoktak nevezni.” E körül forognak az égi küldetések; a próféták (béke legyen Velük) küldetése bizonyos kérdésekben megegyezett, más kérdésekben különbözött egymástól. Amiben mind megegyeztek, az éppen a fent említett „Tíz Rendelet”, amelyek biztosítják a jólétet az emberiségnek vallási és evilági szempontból egyaránt. Amiben pedig különböztek egymástól, azok olyan másodlagos fontosságú jogi kérdésekkel kapcsolatos dolgok, amelyek időlegesek, változtathatóak, helyettesíthetőek vagy eltörölhetőek.
Ezért mondta Ibn Abbász (béke legyen Vele): „Az al-Anaám szúrában vannak egyértelműen meghatározott áják. Ezek a Könyv alapjai” - azután olvasta az al-Anaám szúrából: „Mondd: „Jertek ide! Hirdetem azt, amit Uratok megtiltott nektek” (al-Hákim #329, és Ibn Abi Hátim a Korán-magyarázatban)
Úgy tűnik, hogy Ibn Abbász-t megkérdezték arról a Korán-idézetről, amelyben Allah azt mondja: „Ebben vannak [egyértelműen] meghatározott versek (ajátun muhkamatun) - ezek a Könyv alapjai (umm alkitáb)” [Korán 3: 7], ő pedig az imént említett választ adta. Ibn Abbász egy hasonló kijelentését idézi at-Tabaráni Korán-magyarázatában, mi szerint azt mondta: Az egyértelműen meghatározott idézetek az al-Anaám szúrában levők, és az Iszraá szúrában következő részei:
„És elrendelte a te Urad, hogy csupán Őt imádjátok, és hogy [legyetek] jók a szülőkhöz! Ha kettőjük közül az egyik, vagy mindketten élemedett korba jutnak, ne mondd nekik azt, hogy „Pfúj!” és ne becsméreld őket, hanem tisztelettel beszélj velük! És terjeszd föléjük könyörületességből az alázatosság szárnyát és mondd: „Uram! Légy hozzájuk irgalmas, amiképpen ők fölneveltek engem, amikor kicsi voltam!”. A ti Uratok a legjobb tudója annak, mi van a lelketekben, vajon igazak vagytok-e. Bizony, Ő megbocsátó azokkal szemben, akik készek a bűnbánatra. És add meg a rokonnak, ami megilleti őt, és a szegénynek és annak, aki úton van! De nyakló nélkül ne pazarolj! Akik pazarolnak, azok a sátán fivérei. Bizony, ő nagyon hálátlan Ura iránt. És ha elfordulsz tőlük, azt kívánva, hogy - mint reméled - Urad megkönyörül, akkor [legalább] nyájas szót szólj hozzájuk! És ne hagyd a kezed megbilincselve a nyakadon, ám ne is terjeszd ki túl bőkezűen a markodat, nehogy ott maradjál gyalázatban, nincstelenül! A te Urad bőkezűen gondoskodik, akiről akar, és szűkmarkúan mér [máskor]. Bizony, Ő ismeri és átlátja a szolgáit. És ne öljétek meg a gyermekeiteket a szegénységtől félve, - Mi ellátunk őket és benneteket! Bizony, nagy bűn az ő megölésük! És tartsátok távol magatokat a paráználkodástól! Szégyenletes dolog az! Milyen rossz út! És ne oltsatok ki - csak jogosan - [ember]életet, amit Allah tilalmasnak nyilvánított. Ha valakit jogtalanul ölnek meg, akkor a legközelebbi rokonának adunk hatalmat [a megtorlásra]. Ám tartson mértéket az ölésben! [Az elégtétel során] segítséget fog kapni. És ne nyúljatok az árva vagyonához - kivéve a legáldásosabb módot - mindaddig, amíg el nem éri a nagykorúságot! És teljesítsétek az egyezséget! Az egyezségről [majdan] számot kell adni! Ha kimértek, adjatok igazságos mértékkel, és mérjetek pontos mérleggel! Ez jobb [nektek] és kedvezőbb kimenetele lesz. És ne járj annak nyomában, amiről nincsen tudásod! A hallásról, a látásról és a szívről - minderről számot kell majd adni! És ne járj kevélyen a földön! Nem fogod tudni áttörni a földet és a hegyek magasát sem éred el. Mindaz, ami ebből rossz, gyűlöletes a te Urad előtt. Ez annak a bölcsességnek a része, amelyet az Urad sugallt néked. És ne helyezz Allah mellé más istent, különben a gyehennába vettetsz gyalázatban, félredobva!” [Korán 17: 23-39]

Ezek a Korán-idézetek meghatározzák a tisztán egyértelmű, a kétségbevonhatatlan és nélkülözhetetlen fontosságú kérdéseket, amelyek minden egységnek alapjául kell, hogy szolgáljanak.

Tíz egyértelműen meghatározott alapelv körvonalazódik a fent említett Korán-idézetben:

1. A kötelesség, hogy egyedül Allahot imádjuk, és annak a tilalma, hogy társítunk Mellé valamit.
2. A kötelesség, hogy jól bánjunk a szüleinkkel.
3. A kötelesség, hogy védelmezzük az életet, és a gyilkosság tilalma attól függetlenül, hogy kiről van szó, legyen az saját gyermek vagy idegen.
4. Az illetlen tettek tilalma, akár megnyilvánuló, mint pl. alkoholivás, paráználkodás, uzsorakamat; akár rejtett, mint pl. rosszindulat, gyűlölet, irigység, képmutatás vagy más rossztett, amelyeket az ember titokban tesz.
5. A kötelesség, hogy védelmezzük a vagyont és megadjuk a szükséget szenvedőnek azt, ami jár nekik. Ez magába foglalja az árvák vagyona elleni bűn tilalmát
6. A kötelesség, hogy betartsuk, amit a szerződésekben és az egyezségekben ígértünk, akár Allahhal, akár embertársainkkal kötöttük azt.
7. A kötelesség, hogy mind szavakban, mind tettekben igazságosan járjunk el – ez az egyik legnagyszerűbb alapelv – és a kötelesség, hogy igazságosan állítsuk föl a súlyt, ahogy a Magasztos Allah mondta: „és állítsátok föl igazságosan a súlyt, s ne rövidítsétek a mértéket” (Korán 55: 9)
8. A beképzeltség és fennhéjázás tilalma, és a megvetett erkölcsök tilalma. Az ilyen erkölcsöt a saria, az ész és a velünk született képességeink alapján felismerjük.
9. Annak a szükségessége, hogy Allah egyenes útját kövessük, és elkerüljük a tévutakat, ahogyan Allah mondja: „Ez az én utam, egyenes [út]. Kövessétek azt! És ne kövessétek az ösvényeket, nehogy elváljanak veletek az Ő útjától!” (Korán 6: 153)
10. Annak a szükségessége, hogy ne nyilvánítsunk véleményt olyan dolgokról, amelyről nincs tudásunk. Felelősségünk tudatában kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mit hallgatunk, nézünk, mondunk, és mi van a szívünkben, mert Allah azt mondja: „Ne kövesd hát azt, amiről nincsen tudásod! A hallásról, a látásról és a szívről - minderről számot kell majd adni!” (Korán 17: 36).

Az utolsó pontba beletartozik az, hogy sok ember úgy érzi, hogy neki mindennel kapcsolatban véleményt kell alkotnia, még akkor is, ha ehhez nincs meg a kellő tudása vagy tapasztalata. Ilyen esetben vagy utána kell járni a témának, tudást szerezni arról, vagy - ha valójában nem lényeges a kérdés, akkor - tovább kell lépni, és fontosabb, elsőbbrendű dolgokkal foglalkozni, mert véleményt csak megfontoltan, körültekintően és felelősségteljes módon szabad alkotni. Óvakodjunk attól, hogy felelőtlen kijelentéseket tegyünk, vagy felelőtlenül cselekedjünk, mert minderről számot kell majd adnunk Allah előtt.
Ibn Tajmjah azt mondja: „Az összes küldött (béke legyen Velük) megegyezik a hit olyan kérdéseiben, mint a hit Allahban, az angyalokban, a Könyvekben, a Prófétákban. Megegyeznek továbbá az életvitel olyan alapvető kérdéseiben, mint amelyeket az al-Ánám szúra említ. Ezek annak az egyenes vallásnak a részei, amelyeket az összes küldött (béke legyen Velük) hozott.”

Sejk Salman Al-Oadah
(www.islamtoday.net)