- Mikor alapult a Magyarországi Muszlimok Egyháza?

- BiszmilLahi Rahmani Rahím
A Magyarországi Muszlimok Egyháza 2000 szeptemberében alakult. Kicsit kevesebb, mint háromszáz fővel, azért, hogy a Magyarországon élő muszlimok az iszlám vallást a Korán és a Szunna szerint tudják gyakorolni. Tehát nem egy nagyon régi szervezetről van szó.

- Kik voltak az alapulásánál a főbb támogatók?

- Az alakulásnál a legfőbb támogatók, maguk az emberek voltak, azok a tagok, akik megalapították a törvény szerint, az aláírásukkal. Az egy nagyon hosszú munka volt, hogy az Egyháznak egyáltalán a működéséhez szükséges bárminemű anyagi forrás a rendelkezésére álljon. Tehát ez nem automatikusan ment, nem volt külső támogatás az alakulásnál, hanem az emberek adományaiból jött össze az ügyvédi díj, meg ami a jogi procedúrához kellett. Nem volt nagy, alapító támogató, akire az emberek esetleg gondolnak.

- Az alapulásnál mik voltak a főbb célkitűzések, és mit sikerült ezekből eddig megvalósítani?

- Az alakulásnál a legfőbb célkitűzés az volt, hogy az iszlám vallást helyesen tudjuk gyakorolni, a Korán és a Szunna szerint. Ez benne is van az alapító okiratban, tehát az iszlám öt pillére van felsorolva, hogy ezeket meg tudjuk valósítani, illetve meg van említve, hogy oktatási és jótékonysági tevékenységet is szeretne az Egyház folytatni.
A legfőbb célkitűzéseket nem mondhatjuk, hogy maradéktalanul megvalósítottuk, de azért minden területen sikerült előremozdulnunk hála Istennek. Minden területen van tevékenységünk: imahelyet üzemeltetünk, Ramadánban minden nap gondoskodunk a böjt megtöréséről, a két vallási ünnepen programokat szervezünk, kiadványaink vannak, zarándoklatban segítünk az embereknek, szűkös anyagi lehetőségeinkhez képest segítünk a rászorulóknak. Az iszlámnak az összes pillére mentén vannak tevékenységeink. Vannak a világban olyan iszlám szervezetek, akik például csak zakáttal foglalkoznak, vannak, akik csak könyvekkel, vannak akik csak imahelyet üzemeltetnek. Mi az iszlám mindegyik pillére mentén csinálunk valamit és insa Allah tovább fejlesszük a tevékenységeinket. Ahhoz képest, hogy milyen rövid az alakulás óta eltelt idő, elég nagy utat tettünk meg. Bár egyébként az iszlám munka ennél jóval nagyobb múltra tekint vissza, mely a nyolcvanas években kezdődött a Muszlim Diák Egyesülettel, és nagyon sok ember, aki akkor a MDE-nek dolgozott, most nálunk dolgozik. Sikerült a munkájukat, támogatásukat magunk mellé állítanunk, így azért az iszlám munkának már nagy tapasztalata van nálunk.

- Ki ma egy egyháznak a tagja?

- A törvény szerint az egyháznak az a tagja, aki regisztráltatja magát tagként az egyházban. Ez a magyar jog szerint van így. Azonban az egyháznak a tevékenysége nem kell, hogy feltétlenül csak ezekre az emberekre korlátozódjon, s mi nem is korlátozzuk a tevékenységünket a regisztrált tagjainkra. Így a nyilvántartott tagságnál sokkal szélesebb körrel állunk kapcsolatban.

- Ez a háromszáz tag meg is van egyébként?

- Elvileg megvan. Ha egyszer regisztrálta magát valaki, akkor ő már az egyház tagja, de mi bevezettük azt az egyház fejlesztése során, a tagság differenciálását. Van tag, és van aktív tag. Az aktív tagságnak vannak feltételei. Részt vesz a munkában, segíti az egyház munkáját. Ezért megkülönböztettük a passzív tagokat (akik csak eljárnak a programokra néha-néha) azoktól a tagjainktól, akik tényleg segítséget nyújtanak az egyház munkájában. Tag bárki lehet, tagfelvételi kérelemmel kell élni. Az aktív tagok száma körülbelül harminc. Mivel az egyház munkája nonprofit tevékenység, s az embereknek kevés a szabadidejük, így kevesen fektetnek be annyi energiát, hogy aktív tagok legyenek.

- Hány muszlimot szokott fogadni Ramadán idején a mecset?

Itt elég nagy a forgalom Ramadánban. Általában iftárt 60-80 ember szokott enni egy átlagos hétköznapon, hétvégén akár 100-120 ember is eszik iftárt. De a forgalom ennél nagyobb, mert vannak olyan emberek, akik az iftárra jönnek, aztán elmennek, és vannak, akik este, imádkozni jönnek. Ezek nem ugyanazok az emberek, tehát hétköznapokon is megfordul bőven több mint száz ember Ramadánban a mecsetben. Ez sajnos eléggé túlterheli a jelenlegi létesítményt, mert a hely nem olyan nagy, és közben gondoskodni kell a tisztaságról, az iftárról.

- Hány ember szokott átlagosan részt venni egy-egy hétvégei programon?

- A hétvégi programoknál is változó a részvétel. Hétvégenként is, azért körülbelül ötven ember stabilan részt vesz a programokon. Ha jelentősebb események, vagy nagyobb programok vannak, akkor ennek a duplája is simán előfordul. Nagyon erősen túlterhelt az épület. A rekord, amikor ünnepi imát szerveztünk itt, még a kezdetekben, akkor 250-300 ember jött. Öt-tíz percig kellett állni az ajtó előtt, hogy az ember be tudjon menni. Bent pedig mint a konzervdobozban a szardíniák…. Ténylegesen alig lehetett mozogni. Nehéz volt, és akkor szembesültünk vele úgy igazán, hogy a hely nagyon kicsi. Akár egy dzsumánál is, hiszen az emberek mindenhol imádkoznak, még a könyvtárban és az előtérben is. Sajnos egyszerűen nincs elég hely az embereknek.

- Hány gyermek szokott átlagosan résztvenni az MME gyermektáboraiban?

Több programunk van a gyerekek részére.
Van a gyermektábor. A nyári gyerektáborba általában körülbelül száz gyermeket szoktunk elvinni. Ennél nagyobb igény is lenne, de egyszerűen ezt nem tudjuk megoldani. Egyrészt anyagilag is nagyon megterhelő, bár megpróbálunk mindig szponzorokat szerezni, és az önrészt annak megfelelően próbáljuk beállítani, hogy mennyi támogatót sikerült találnunk. Nem könnyű szponzorokat találnunk, tehát mindenképpen kell önrészt is kérnünk, és nem tudunk többet vállalni körülbelül száz gyermeknél.


- Van-e Korán iskola, és ha van, hány gyermek jár Korán iskolába az MME-ban?

- Van Korán iskola az egyházban, ez három nap egy héten jelenleg. Minimálisan ötven gyermek jár, de úgy, hogy nem mindenki jár mind a három napon.
A Korán oktatás nem csak a gyerekeknek van. Elkezdtük azt, hogy Sejk Ali tanít Koránt a felnőtteknek interneten (Skype) keresztül. Javítja a hibákat, ellenőrzi memorizálást, foglalkozik emberekkel. Használjuk a modern technika lehetőségeit. Persze az ilyen jellegű programba csak azok tudnak bekerülni, akik már előbbre haladtak a tanulmányaikban, de insa Allah azt tervezzük, hogy majd azok az emberek, akik Sejk Alitól tanultak, ugyan így fognak majd tanítani az interneten keresztül.

- Milyen vidéki közösségekkel tartja a MME a kapcsolatot, miben segíti a vidéki testvéreinket?

- Jelenleg mi két vidéki városban vagyunk ott stabilan. Az egyik Szeged - ahol van is egy imahelyünk, ami a tulajdonunkban van – illetve van kapcsolatunk Pécsett is. Mi szervezzük meg az eídet, a hétvégi tanításokat. Ott a Jakovali Haszan mecsetben folyik a tevékenység ami egy múzeum, és használatra megkapták a muszlimok, de nem a mi tulajdonunk.

- A MME milyen olyan programokat szervez, amik előmozdítják a hazai dawat (iszlám ismertetést)?

- Nagyon sok programunk van itt a Sáfrány utcai Iszlám Kulturális Központban is. Minden hétvégén vannak programok, előadások, beszélgetések. Külön oktatási programok vannak a felnőtteknek és külön a gyermekeknek minden hétvégén. Fiúknak, lányoknak külön. Ezek kívül is nagyon sok egyéb programban veszünk részt, előadásokat tartunk különböző fórumokon, meghívások alapján keresztényekkel, zsidókkal, buddhistákkal, hindukkal együtt, vallásközi párbeszédeket folytatunk, a vallási kerekasztalokban benne ülünk. Kiadványokat jelentetünk meg, amelyek az emberek számára ingyenesen hozzáférhetőek. Magazint adtunk ki - bár most egy viszonylag hosszabb időre megállt ez a munka különböző anyagi és emberi erőforrás korlátok miatt. A kiadványainkkal is szólunk az emberekhez. Megjelenünk a médiákban. Sajnos nincs olyan kapcsolatunk a médiákkal, hogy mi tudnánk kezdeményezni a média felé, hanem minket keresnek meg a kérdéseikkel. A Sokszínű vallás című műsorban, ami az M1-esen van, rendszeresen megjelenünk, valamint nevezetesebb események kapcsán is fel-fel keresnek bennünket. Kiemelt események kapcsán nyilatkozatokat szoktunk kiadni, melyeket eljuttatunk a különböző médiaszereplőkhöz. A börtönökben is tartjuk a kapcsolatot ott lévő emberekkel. Itt is nagyon szűkösek a lehetőségek, mert ez – a levelezés, látogatás stb. - is nagyon komoly erőforrást köt le. Nem tudunk sajnos mindenkit meglátogatni, bár erre elég nagy igény lenne. De vannak emberek, akiket rendszeresen látogatunk, és foglalkozunk velük. Más felekezetektől eltérően a muszlimok nincsenek ott lelkészekkel a börtönökben, így az elítéltekkel való kapcsolattartás sem olyan egyszerű számunkra. Ez a dolog is a képességeinkhez mérten megy, és próbáljuk a lehetőségeinkhez képest a legjobban csinálni.

- Az iszlam.com oldalán is fent van sok MME kiadvány, amik ingyenes kiadványok. Tudomásunk szerint most lesz az első olyan könyve az MME-nek insa Allah, ahol az önköltségi árat meg kell fizetnie az olvasóknak. Miért döntött így a vezetőség?

- A kiadványaink eddig ingyenesek voltak, de foglalkoztat bennünket az a gondolat, hogy az ingyenesség nem jó abból a szempontból, hogy a felhasználó értéktelennek érzi a terméket, pedig abban nagyon sok kutatói, szerzői, szerkesztési, nyomdai munka van. Nagyon sok embernek a közös munkája eredményeként áll elő, és nagyon sok pénzbe is kerül. Sajnos az ingyenes könyveknél a felhasználó sokszor leértékeli a könyvet egyfelől, másfelől pedig nagyon nagy nehézséget okoz ezeknek a kiadványoknak az előállítási költségének az előteremtése. Itt elsősorban a nyomdai költség a legnagyobb tétel, ez a legnehezebb. Az emberek többé-kevésbé a szerkesztési, megírási munkákat megcsinálják ingyen, vagy nagyon kedvezményes áron, de a nyomdai költség, mivel nincsen nyomdánk, számunkra nagyon nagy érvágás. Sok esetben nem tudjuk előteremteni. Ezért felmerült a gondolat, hogy a következő kiadványunkat – ami egyébként egy elég reprezentatív megjelenésű kiadvány lesz insa Allah – megpróbáljuk pénzért értékesíteni. Azonban itt egy önköltségi árat határoztunk meg. Nem az a cél, hogy profitot termeljünk, hanem azt szeretnénk elérni, hogy jobban értékeljék a könyvet, és hogy próbáljunk a következő kiadvány számára egy alapot felhalmozni insa Allah.

- Milyen anyagi nehézségekkel küzd az MME?

Az anyagi nehézségekkel szerintem mindenki szembesül a nonprofit szférában. Imahelyet tartunk fenn, kiadványokat jelentetünk meg, különböző programokat, gyermektábort szervezünk. Elég jelentős finanszírozási igénye van ezeknek a tevékenységeknek. Ezeknek mind-mind meg kell teremteni az anyagi fedezetét. Sok embernek az van a fejében, hogy amikor az iszlám munka elindult Magyarországon, akkor könnyen lehetett külföldi támogatást kapni hozzá. De akkoriban a hazai árszínvonal is teljesen máshol volt, fillérekben volt a mai állapotokhoz képest mind az élő munka, mind az ingatlan. Így nagyon könnyű volt támogatót találni, aki ezeket megfinanszírozta. Azóta a helyzet megváltozott, mert Magyarország egy kifejezetten drága, lényegében egy nyugat európai árszínvonalú ország lett. A korábbi támogatók is azt mondják, hogy elvileg az iszlám hitéletnek a támogatása azoknak az embereknek a feladata kell hogy legyen, akik ezt a hitet gyakorolják azon a helyen. Ez egyébként az iszlám világban így is működik, tehát az adott mecsetbe járó közösségnek a tagjai támogatják a mecsetet, ők tartják el a mecsetet, ők finanszírozzák a programokat és különböző tevékenységeiket. Jogosan kérdezik meg, hogy ez miért nem működik Magyarországon, amikor itt is működnie kellene. Közgazdaságilag igazság az is, hogy nem lehet külső, idegen forrásokra támaszkodva működni, mert a hosszú távú működésnek nem lehet ez az alapja. Stabil, belső forrásra kell törekedni. Most mi itt állunk. Egyrészről az emberek azt hiszik, hogy a szervezeteknek van pénze külföldről (ami nem igaz, mert nagyon nehéz támogatást szerezni manapság. Megszigorodtak a feltételek, aminek az is oka, hogy visszaélések is történtek a világban, sok jótékonysági szervezetet megvádoltak a terrorizmus támogatásával, és ezért nagyon óvatosak lettek és nagyon szigorú szabályok szerint szűrnek és csak projekteket támogatnak, amiket ellenőriznek előzetesen, folyamatában és utána. Azt mondják, „tessék belföldről szerezni a támogatást, hiszen Ti Európában éltek, az Európai Unióban, akkor miért akartok a második, harmadik világhoz fordulni segítségért támogatás ügyben….” és ezt jogosan mondják.)
Az életünk valamennyi területén, valamennyi projektünkhöz meg kell találni a saját anyagi finanszírozásunkat.

- Milyen olyan tervei vannak a MME-nek, amik pénzhiány miatt nem valósulhattak eddig meg?

- Konkrétan például a magazin kiadása, amivel most már két éve csúszunk, mert egyszerűen nem tudtuk összehozni.

- Milyen nagyságú egy ilyen magazinnak a kiadása?

Mikor utoljára kiadtuk a magazint, akkor egy számnak a kiadása körülbelül – ha jól emlékszem, mert nem vagyok benne teljesen biztos – akkor fél millió forintba került. Ez ezer példány kiadását jelentette. De úgy, hogy ebben nem voltak benne a fordítások, a cikkek megírása stb. Ez csak a nyomdaköltség, illetve amit a tördelésre, szerkesztésre kellett fordítani. Nagyon nehéz az embereket ingyen dolgoztatni, nagyon nehéz olcsó, de jó minőségű szerkesztési illetve nyomdai munkát találni. Ezek lehet, hogy nem tűnnek olyan nagyon nagy összegnek, de amikor nincs, akkor nem tudjuk ezeket a projekteket megvalósítani.

Előfordult például, hogy konferenciát akartunk szervezni. Ha komoly konferenciát akar valaki szervezni, akkor külföldi előadókat kell utaztatni, szállodai elhelyezést biztosítani számukra, étkezést a konferencia résztvevőinek. Ezek a dolgok egyáltalán nem egyszerűek, rengetegbe kerülnek. Ha látjuk, hogy az anyagi fedezet nincs biztosítva, akkor nem vághatunk bele egy ilyen dologba, hiszen nem szeretnénk senkinek sem adósai maradni, tartozásba csúszni.

- Vannak-e még külföldről jövő támogatások az MME részére?

A külföldről jövő támogatás kérdését már érintettük. Ez úgy működik, hogy projekteket kell beadni, amelyeket nagyon szigorú kritériumok, mutatók alapján szűrnek, mert a potenciális támogatók nem szeretnének a terrorizmus finanszírozás gyanújába kerülni. Ez a sláger téma a világban, s nagyon sok iszlám körökben mozgó támogatásra, jótékony felajánlásra rámondják (többnyire légbőlkapottan), hogy ez terrorizmusra ajánlott pénz, és akkor jön a fekete lista, a számlazárolás és hasonló kellemetlen dolgok. A támogatók erre azt mondják, hogy ők inkább nem is mennek bele ilyen a dolgokba, inkább nem támogatnak külföldön. A másik, hogy csak projekteket támogatnak. Tehát projekteket kell írni, ami önmagában nem egyszerű, s igen költséges is. De amikor az ember beadja a projektjét, akkor ő ott a tízezerből vagy százezerből csupán egy kérvényező, egy papír. Akkor ők döntenek valamilyen szisztéma alapján, és vagy kapunk vagy nem kapunk. Azonban hosszútávon nem lehet ezekre a forrásokra támaszkodni.

- Hogy látja az MME a hazai adakozási kedvet?

A hazai adakozási kedvvel probléma van, mert Magyarországon az adakozásnak nincsen nagy hagyománya. Sajnos úgy látom, hogy az elmúlt rendszerben, az elmúlt hatvan vagy még több évben az emberek arra lettek nevelve, hogy elvegyenek a rendszerből, az államtól, hogy kapjanak, hogy haszonélvezők próbáljanak lenni. Nincs meg az a kultúra, ami az Egyesült Államokban, vagy a fejlettebb nyugati demokráciákban látunk, hogy az adakozásnak egy nagyon komoly társadalmi jelentősége van. Ez Magyarországon hiányzik.
A másik pedig, hogy az embereknek nincs is olyan jövedelme vagy tartaléka, amiből tudnának jelentősebb összegeket adományozni, még hogyha lenne is adakozási kedv. Ez a kettő sajnos együtt van. Harmadik ok pedig, hogy most a gazdasági válságot éljük, ami nagyon megnehezíti az emberek életét, tehát így várakozásaink szerint az adakozási kedv tovább fog csökkenni.
Ugyanakkor lehetőségként van a személyi jövedelemadó 1 %-ának a felajánlására az egyházak részére. Legnagyobb meglepetésünkre nagyon sok ember nem is él vele, nem gondol arra, hogy ez a lehetőség itt van, ki lehetne használni, semmibe sem kerül az adófizetőnek, mégis nagyon kevesen élnek vele.

- Ha most azt nézzük, hogy van kb. 300 tagotok, ehhez képest azt tudjátok, hogy hányan rendelkeztek az adójuk egy százalékáról?

Az adó egy százalékáról az APEH honlapján megjelenik az adat, ha jól emlékszem olyan kétszáz körül rendelkeztek. Itt azonban az a nehézség, hogy aki nem dolgozik, nincsen munkaviszonya az nem is rendelkezhet. Most éppen a legújabb irányelv szerint az is rendelkezhet, akinek van munkaviszonya, de nulla adót fizet. (Ez nem mindenki számára egyértelmű, tehát sokan nem rendelkeznek, akik minimálbéresek, vagy nem fizettek adót valamilyen ok miatt, vagy visszaigénylésük van.) Igazán nem lehet utánanézni, hogy pontosan hányan is ajánlják fel az adójuk egy százalékát, azok közül, akiknek nincs adókötelezettségük, de van munkaviszonyuk. Csak a magánszemély tudja, hogy ha nem kapott az APEH-től levelet - hogy valamiért visszautasították, vagy érvénytelen a rendelkezése -, hogy elvileg megérkezett a felajánlása. Arra azonban semmiféle visszacsatolási vagy ellenőrzési lehetőség nincsen, hogy valójában hány ember rendelkezett, kik rendelkeztek.
Első évben történt, hogy nem kaptunk semmit, és az APEH-nál azt az információt kaptuk, hogy nincs is technikai számunk. Akkor megmutattuk a dokumentumokat, hogy van, erre kaptunk valamennyit. Voltak ilyen furcsa dolgok, de más egyházak is arra panaszkodnak, hogy semmiféle visszacsatolás nincs, nem lehet ellenőrizni mennyi megy be, és mennyi jön ki. Insa Allah mindenki jó szándékú, de ez akkor is egy hiányossága a rendszernek. Tehát valójában nem lehet tudni, hogy ki ajánlják fel az egy százalékot.

- Ha azt nézzük, hogy hány ember vesz részt aktívan vagy nem aktívan az egyház életében, körülbelül mi lenne az az összeg, amit egy-egy tagnak kéne fizetnie ahhoz, hogy finanszírozni tudják az egyház munkáját?
Ez az épület, ahol vagyunk (Sáfrány utcai mecset) saját tulajdon vagy bérlemény?

- Ez bérlemény.

- Tehát ezért is bérleti díjat fizettek?

- igen, meg hát a rezsijét fizetjük, ami egyáltalán nem kevés. A világítása, de főleg a víz, a fűtés… egyáltalán nem kevés. Főleg Ramadánban, amikor ennyi ember csinálja a wudut, például nem kevés víz fogy el. Ez is egy probléma, hogy kigazdálkodjuk, hogy meg legyen a háznak a fedezete. Sokszor előfordul, hogy kölcsönöket kell kérni az emberektől. Amikor pedig valahonnan sikerül valamilyen támogatást szerezni, akkor visszafizetjük nekik. A likviditást is folyamatosan biztosítani kell, tehát hogy ne legyen olyan, hogy a nulla pontot eléri az ember, hogy semmilyen pénze nincsen. Erre számot mondani?... Tehát hogy ha mondjuk lenne ezer ember, aki rendszeresen befizet akár néhány ezer forintot, akkor az biztos elég lenne a nyugodt működéshez, a nagyobb programokat és a kiadványokat nem számítva. Tehát itt, ha az adó egy százalékát megnézzük már - vagy más egyházakat, ahol már két-három ezer ember rendelkezik – nagyon komoly összegek jöhetnek be az egyházhoz az állami kiegészítéssel együtt. A muszlimok száma a becslések szerint 30 ezer körül van, ha ebből mondjuk 5-6 ezren vannak, akik dolgoznak, és az adójuk egy százalékát adnák, akkor ez legalább az imahelyek fenntartását fedezné, vagy sokkal könnyebbé tenné.

Köszönjük szépen az interjút Sulok Szultánnak, a Magyarországi Muszlimok Egyháza elnökének. Tájékoztatásul közöljük, hogy oldalunkon minden magyarországi, egyháznak minősülő muszlim szervezet technikai számát megtaláljátok, az alábbi cikkben: http://iszlam.com/hirek/598-rendelkezes-az-ado-1-szazalekarol