A méhek

MéhA világban elterjedő rengeteg igazságtalanság, erkölcstelenség , kegyetlenség okai általában egy közös problémára vezethetőek vissza. Sokan nem látnak túl önmagukon, kizárólag saját egojukkal, boldogulásukkal, sikerükkel foglalkoznak. Nem törődnek más emberekkel, teremtményekkel, így  nem is veszik észre a világ csodáit, nem gondolkodnak el a világegyetem egyensúlyán, a környezetük, vagy akár saját testük tökéletességén.
Nem gondolkoznak ezen és nem értik, hogy ez egy mindenek felett álló erő, Allah teremtése. Nem látják meg benne az egyértelmű jeleket.


Nincsenek tisztában azzal, hogy miért teremtettek és hogy önmagukért felelősek Allahhal szemben.
A Korán sok helyen ír a Mindenható Allah jeleiről való gondolkodás fontosságáról.

Az egek és a föld megteremtésében, s az éjszaka és a nappal váltakozásában bizony jelek vannak azok számára, akiknek van eszük, akik álltukban, ültükben, oldalukon fektükben megemlékeznek Allahról, akik eltűnődnek az egek és a föld megteremtésén és azt mondják:  „Urunk! Te ezt nem teremtetted hiába. Magasztaltassál! Óvjál meg minket a Pokol tüzének kínjától! ( Imrán nemzetsége 190-191)

Most e jelek közül, egy a Koránban is név szerint szereplő teremtmény csodálatos tulajdonságaival próbálok mindenkit egy kicsit elgondolkodtatni.
A méhek a Kegyes Koránban olyan állatok amelyekre a Mindenható Allah felhívja a figyelmünket. A Méhek szúra így ír a méhekről:

És a te Urad sugallatot adott a méhnek: „Keríts magadnak lakhelyet a hegyeken és a fákon s azon, amit az emberek emelnek maguknak. Aztán egyél mindenfajta gyümölcsből és járd a te Urad könnyen járható útjait!" A méh hasából különböző fajta ital jön ki, amely az emberek gyógyulására szolgál. Bizony jel van ebben azok számára, akik elgondolkodnak. (Méhek  68-69)

Élet a méhkasban.

És a ti teremtésetekben és abban, hogy mindenféle állatot terjeszt el, jel van azok számára, akiknek szilárd bizonyosságuk van. (Korán 45:4)

A méhek az állatvilág egyik legügyesebb mérnökei és építészei, valamint figyelemre méltó a társadalmi életük.
Egy méhkasban 10-80 000 méh él, és mindegyik fennakadás nélkül végzi a saját munkáját, nincsenek belviszályok, konfliktusok, sértődések.

Az utódok gondozása.

Az utódok gondozásával kapcsolatos összes munka a dolgozók feladata a rajban. A királynő csak  leellenörzi a sejtek megfelelőségét, tisztaságát , majd miután a petéket lerakta az ő feladata befejeződött. Míg egy méh kifejlődik nagyjából 10 000-szer ellenőrzik a dolgozók.
Sosem keverik össze hogy hány napos lárvának milyen eledelt, gondoskodást kell adni, pedig azonos időben a lárvák fejlődése nem ugyan abban a fázisban tart, hisz a királynő folyamatosan rakja le a petéket.
3 nap után a petékből kikelnek a lárvák, ezt követően 3 napig méhpempővel táplálják őket a dajkaméhek, majd nektárral, virágporral. A 7 napon befejezik az etetést majd a lárvák celláját méhviasszal lezárják. Ezután a lárvák bábbá alakulnak  amely a zárt cellában fejlődik tovább 12 nap alatt, majd a bábból kikel a repülésre kész - se lárvára se bábra nem hasonlító - „kész” méh.
Hogy jön létre az átváltozás egy zárt cellában? Honnan kapja a fejlődéshez szükséges szükségleteit ami által az összes szerve tökéletesen kifejlődik? Véletlenek folyamata alakítaná? Mindezek egy mindenek felett álló erő, a Mindenható Allah létezését tanúsítják.

A darwinisták szerint minden állat életét az életösztön irányítja, kizárólag saját élete és utódai életbenmaradása miatt harcol, így az utódok gondozása is csak az életösztön eredménye.
A méhkasban viszont szó sincs ilyen harcokról. Ellenkezőleg, példátlan együttműködés és áldozatkészség tapasztalható.
Képzeljük el, hogy egy szoros, zárt közösségben egy méhkasnyi ember él és ossza meg feladatait...

A méhkas tagjainak feladatai.
Dolgozók:
A méhkasban elvégzendő rengeteg munkát szinte mind a dolgozók végzik, fennakadás, zavarok nélkül. Az utódok gondozását, a takarítást, élelemszerzést és raktározást, a raj védelmét, a királynő és a herék gondozását, a kas építését . Minden dolgozó különböző életszakaszaiban az arra jellemző munkát végzi. Viszont ha más munkára van szükség valami szokatlan állapot miatt, rögtön átveszik azt a feladatot.
1.szakasz: a cella takarítása.
Ahogy kikel a bábból a dolgozó méh, azonnal munkához lát. Kitakarítja a cellát ahol fejlődött, hogy a királynő új petét tehessen le oda.
2.szakasz: a 3-9 napos dolgozók feladata a lárvák gondozása.
Ahogy már korábban szó volt róla ...Ezekre a napokban a fej két oldalán kialakul egy „dajkamirigy” nevű szerv amelyben a lárvák táplálásához szükséges méhpempő képződik.
3.szakasz: 10-16. nap Építkezés
Ettől kezdve a dolgozók elhagyják a méhkast. Kifejlődik a méhviaszt képző szervük, és hozzálátnak a lépek építéséhez. Ugyan ebben a szakaszban a kas takarításáért is ők felelősek. Az idegen anyagokat illetve elpusztult méheket kiviszik és a kastól több méter távolban dobják el.  Ha az eltávolítandó dolog olyan nagy, hogy azt nem bírják el, akkor propoliszba zárják, amit különböző fák gyantaszerű ragacsos nedvéből készítenek. A propolisz antibakteriális hatású.Tehát a méhek tudják, hogy az elhullott testek bomlásából olyan anyagok keletkezhetnének, amelyek káros hatással lehetnek rájuk, amire maguktól nem jöhettek rá bakteriológiai ismeretek nélkül, ez  ismét a Mindenható Allah létezését igazoló tulajdonságukkal szembesültünk.

Allahé mindaz, ami az egekben és a földön van. Allahhoz térnek vissza a dolgok döntésre. (Korán 3:109)

4. szakasz 17-20 nap: A raj őrei
Ebben az életszakaszban a kas kapujában állnak őrt a dolgozók. A hívatlan vendégek belépését akadályozzák meg. Mindenki csak egy ellenörzés után mehet tovább, az idegeneket kidobják vagy megölik. Ha egy őr elhagyja a helyét, rögtön más lép a helyére. Egy változás történik a testükön, a fullánk mirigyei méregtermelésbe kezdenek.
Annak ellenére, hogy minden méh egyformán néz ki, rögtön felismerik az idegeneket. Ami alapján megkülönböztetik őket, az a kas illata. Minden méhcsaládnak egy saját, jellegzetes szaga van.
Ebben a szakaszban a dolgozók saját életüket teszik kockára a rajért. Ugyanis egy ellenséggel összecsapó méh a fullánkját gyakran nem tudja visszahúzni annak testéből, ami saját vesztét is eredményezi. Ez a tulajdonság  meghazudtolja az evolúcionalisták azon elméletét, miszerint minden élőlény saját életének fennmaradásáért harcol.
5.szakasz ,a 21. nap után
Ebben az utolsó szakaszban a dolgozók feladata a táplálékgyűjtés. A kast messze elhagyva a virágport és nektárt gyűjtenek. A pollen a fehérjeforrásuk a nektár pedig energiaszolgáltató és a méz alapanyaga. Mivel télen nem találnak táplálékot, ezért raktárakat készítenek.
Ezek a feladatok is nagyon veszélyesek - hisz a kason kívül rengeteg veszéllyel találkoznak a méhek - valamint fárasztóak is.

Miután a táplálékgyűjtő szakaszba értek a méhek, bármely, korábban végzett munkát képesek elvégezni ha arra van szükség.
Korábban viszont - mivel láttuk hogy a munkákhoz szükséges szervek csak az adott szakaszban fejlődnek ki - nem képesek a későbbi feladatok ellátására.
Teljesen ellentmond az evolúció elméletének a méhek élete, és a méhek teremtett voltát igazolja . Hiszen ha csak egy szervük is hiányozna az lehetetlenné tenné a raj fennmaradását. Ha nem volna méhpempő termelő mirigyük elpusztulnának a lárvák, ha méhviasz nem tudnának készíteni nem lenne lakóhelyük, ha nem lenne méregmirigyük az ellenség elpusztítaná őket, a lábaikon levő pollenzsákok vagy a mézgyomruk nélkül nem lenne élelmük....Tehát a méheknek már első megjelenésükkor minden tulajdonságukkal és szervükkel rendelkezniük kellett , az nem alakulhatott ki a későbbiek folyamán.
Ez is azt bizonyítja, hogy a méhek - mint az egész világegyetem - Allah teremtényei.

Ő teremtette az egeket látható támaszok nélkül és szilárdan rögzített hegyeket vetett a földre, hogy ne inogjon veletek, és mindenféle állatot terjesztett el rajta. És vizet bocsátottunk le az égből és mindenféle pompás növényfajtát sarjasztottunk rajta. Ez Allah teremtése. Mutassátok meg nekem, mit teremtettek azok, akik rajta kívül lennének! De nem! A kegyetlenek nyilvánvaló tévelygésben vannak! ( Korán 31:10-11)

Hőszabályozás a méhkasban.

Néhány állat képes a saját testhőmérsékletének szabályozására, ilyenek az emlősök és a madarak. A rovarok viszont nem képesek erre.
A méhkasban viszont folyamatosan 35 fok van, ha ez megváltozna az végzetes lenne a lárvákra és a királynőre nézve, valamint a mézképzés is csorbát szenvedne.
Hogyan képesek ennek fenntartására a méhek?
Ha az időjárás kicsit lehül, saját testhőmérsékletükkel védik a petéket, lárvákat. Ha pedig melegszik a szárnycsapásaikkal keltett széllel hűtik azokat.
A nagyon forró napokon egy még erősebb hűtési technikát használnak. Az élelemgyűjtő méhek vizet keresnek, és nektár helyett azt szállítják a kasba és ott szétteritik azt. Később a szárnyaikkal keltett légáramlattal ezt elpárásítják. Ezzel a technikával még 50 C –os melegben is 35 fokon képesek tartani a hőmérsékletet.
A nagyon hideg napokon pedig szorosan összebújnak, teljesen befedve a fészket.A középen levő méhek nincsenek olyan közel egymáshoz mint a külsők, ők folyamatos mozgással képeznek hőt a külső burokban levőknek. A külsők teljesen összehúzódnak hogy testüket minél kevésbé érje a hideg. A kívül és belül elhelyezkedő méhek folyamatosan cserélődnek.
Ilyen módon -30C –os külső hőmérsékletig képesek megőrizni a 35 fokos állandóságot.
Miként képesek ezek a rovarok a hőmérséklet ilyen pontos érzékelésére és fenntartására? Mindez nem magyarázható véletlenekkel. Allah létezésének és mindenek felett álló gondoskodásának kétségbevonhatatlan bizonyítéka.

A dolgozók, akik a raj minden munkáját végzik születésüktől kezdve életük végéig megállás nélkül dolgoznak. Ezért életük igen rövid, miután az élelemgyűjtésbe kezdenek legfeljebb 3-4 hetet élnek. Ezután a nehéz munkától károsodnak a táplálékgyűjtő szerveik, mirigyeik, valamint a szárnyizmaik is tönkremennek. Eddigre kb. 800 km-t repülnek. Általában a kastól távol pusztulnak el.

A királynő.

A kolónia folyamatosságát biztosító szerep a királynőé. Ő egész életében a peték lerakását végzi. A párzás után mindig a kasban marad, sosem hagyja el azt. Az ő ellátása is a dolgozók feladata. Mindig egy csapat dolgozó van mellette akik folyamatosan táplálják, és tisztitják.
A dolgozóktól különbözik már lárvakorában is. Egy különleges, a többiekénél nagyobb méhsejtben fejlődik. Míg a dolgozók lárváit csak 3 napig etetik méhpempővel, a királynő lárváját végig ezzel táplálják, de annak összetétele és mennyisége  is különbözik a többiekétől. A királynőnek nincsenek olyan szervei amelyek táplálékszerzésre és feldolgozásra illetve építkezésre szolgálnak. Az élettartama is nagyban eltér a dolgozókéktól, ő nem 5-6 hetet hanem 4-5 évet él.
Ha a királynő kikel a bábból, rögtön bejárja a kast, további királynő bábok-lárvák után kutatva, és elpusztítja azokat.
Ahhoz, hogy petéket tudjon rakni, először párzania kell. Ezért kirepül a kasból, feromont termel, hogy a heréket magához vonzza , majd a párzás után visszatér a kasba. Ez az egy alkalom egész életére megtermékenyíti, többé sohasem hagyja el a kast. 2-3 nap múlva elkezd petéket rakni a dolgozók által készített és kitakarított sejtekbe. Naponta 1500-2000 petét rak le... évente akár egymilliót.
A utódok neme attól függ, hogy a királynő milyen fajta petét rak a sejtbe, ezt mégis a dolgozók szabályozzák. Ha egy „standard” 5,2 mm-es sejtet talál a királynő abba nőstény méh kifejődésére szolgáló petét rak, ha 1 mm-rel nagyobban abba pedig hím petét.
Így szabályozzák a dolgozók hogy hány hím hány nőstény utód legyen.
Miként képesek geometriai ismeretek nélkül mm pontossággal elkészíteni a sejteket és felismerni azok méretét? Valóban képes egy rovar a másik rovar cselekedetit szabályozni? Felmérni hány dolgozóra és hány herére lesz szükség? Ez lehetetlen lenne egy felsőbb irányítás nélkül. Mindannyi méh Allah sugallatára cselekszik.

Ő az egek és a Föld Kitalálója. Ha döntést hoz egy dologban, akkor csupán azt mondja annak: „Legyél!" - és az van. (Korán 2:117)

Ha megöregszik a királynő, lelassul a petézése. Ezt felismerve a dolgozók gondoskodnak az utánpótlásáról. Építenek egy királynőnek a nevelésre való sejtet, úgy hogy a környező sejtek falát lebontják annak megnagyobítására. Ezzel ugyan feláldozzák egy-egy dolgozó lárváját, de királynő fontosabb.

A herék.

A hím méhek egyetlen szerepe a királynő megtermékenyítése. A párzószerveiken kívül más, a dolgozókra jellemző szervekkel nem rendelkeznek. Téli hónapokban egyáltalán nincs hím méh a kasban, májusban kelnek ki a bábból.
Mivel táplálékgyűjtő és előállító szerveik híjján önmagukat ellátni képtelenek, a párzásig a dolgozókra hárul a teljes ellátásuk. A rajban kb 400-500 here található és ebből csak egy ellátásához 5-6 dolgozó folyamatos munkája szükséges. Tehát minimum 400-500 dolgozó csak a herék mellett szolgál. Azért van ekkora számú herére szükség ,mert a királynő egyetlen kirepülésekor feltétlenül  kell ,hogy találjon hímet.
A minden munkára képtelen hímeket tehát egy ideig  különös gondoskodással szolgálják a dolgozók. Ebből nekik hasznuk nem származik, mégis így tesznek. Ez nem lehet a véletlenek műve, és az életösztönnel sem magyarázható. Maguktól nem dönthetnek így a méhek. Ők is a világ összes teremtményéhez hasonlóan Allah akaratának engedelmeskednek.
A herék 2 hetes korukban kirepülnek és a királynőt keresik. Ehhez különleges érzékszervekkel rendelkeznek. Szemeik pl a dolgozókénál több lencséből állnak, és szaglószervük is fejletebb.
Miután bepároztak, a dolgozók befejezik szolgálatukat, ezzel pusztulásra ítélve őket. Ha vissza akarnak térni a kasba, onnan kidobják őket a csápjuknál vagy lábaiknál fogva.
Ez ismét az evolúció elméletét hazudtolja meg. Az életösztön alapján ugyanis, mivel a párzás után röviddel a hímek elpusztulnak az évmilliók folyamán ezt „megtanulva” rég nem repülnének ki, ezzel saját életüket megóvva ...

És az Ő jelei közé tartozik az egek és a föld teremtése és az, hogy mindenféle állatot terjesztett el rajta. És megvan hozzá a hatalma, hogy összegyűjtse őket, amikor csak akarja. (Korán 42:29)

A méhek kommunikációja.

A méhek általában nagy távolságokat kell hogy berepüljenek élelem után kutatva. Ha valamelyikük felfedez egy új élelemforrást valahogy tájékoztatja erről a többieket és hamarosan mindannyian odaszállnak. Hogy teszik ezt? Beszélni nem tudnak...
A méhek eltáncolják egymásnak az információt. A lelőhelyet felfedező méh visszaszáll a kasba és speciális táncszerű mozdulatokkal elmagyarázza többieknek az élelemforrás irányát és távolságát, bőségét. Az irányt a méhek a Naphoz viszonyítva magyarázzák el. A Nap ultraviola sugarait még felhős időben is érzékelik, így egy iránytűszerűen képesek azt használni. Csakhogy van ebben egy elgondolkodtató dolog. A Nap nem áll egyhelyben. Minden 4 percben 1 fokot mozdul el. Ha a méh ugyanabban az irányban egyazon sebességgel repülne folyamatosan, sosem találna rá a virágmezőre. Egy rövid távolságon belül ez nem gond, de a méhek akár 10 km-t is repülnek élelemszerzés miatt. 10 km megtételéhez egy méh 45 percig repül, ezalatt a nap 11 fokot mozdul el... és természetesen a visszautat is meg kell tenni és visszatalálni a kashoz. A méhek ennek ellenére sosem tévednek el, a Nap folyamatos mozgását belekalkulálják a röptükbe.
Pedig nem rendelkeznek sem csillagászati sem matematikai ismeretekkel. Egy embernek is komoly fejtörést okozhat e adatok figyelembe vételével útvonaltervet készíteni.

A mártír sahabe akinek testét a méhek mentették meg.

Abu Hureyra (Allah elégedjen meg vele) beszélt el egy történetet Asim bin Sabitról (Allah elégedjen meg vele) , aki az uhudi csatában harcolt. Ebben a csatában sosem távolodott el a Próféta (Béke legyen vele) mellől.
A sok társukat elvesztő ellenséges törzsbeliek  bosszút forraltak az uhudi muszlimok, főként a zászlóvivőjüket megölő Asim bin Sabit (Allah elégedjen meg vele) ellen. Meggyilkolása után a koponyájából akartak bort inni. Ezért cselhez folyamodtak.
Egy nap, 6-7 követet küldtek Medinába a Prófétához (Béke legyen vele) , hogy az küldjön velük embereket, akik begyűjtik a zakatot, valamint tanítja náluk az Iszlámot. A feladatra 10 ember lett kiválasztva , élükön Asim bin Sabittal(Allah elégedjen meg vele) . A muszlimok, hogy az ellenség fel ne fedezze őket éjszakánként haladtak, nappal elrejtőztek.
A kísérőik közül az egyik  egyszer csak egy kifogással elvált tőlük egy rövid időre, és az Uhud megbosszulására vágyóknak hírt adott  a muszlimok tartózkodási helyéről, majd azok bekerítették őket.
Felajánlották nekik, hogy ha megadják magukat nem lesz bántódásuk , de Asim bin Sabit és társai (Allah elégedjen meg velük) így feleltek „ A társítók szavát sosem fogadjuk el és sosem csatlakozunk hozzájuk. Megesküdtünk rá, hogy sosem fogadjuk el a támogatásotokat.”
Majd Asim bin Sabit (Allah elégedjen meg vele) így fohászkodott „ Uram adj hírt a helyzetemről a Prófétának” ...és a Mindenható Allah meghallgatta fohászát.
Ezután a hitetlenekhez fordulva azt mondta „ Mi nem félünk a haláltól, ha mártírként halunk meg a Paradicsomba jutunk”...majd minden erejükkel harcba kezdtek a hitetlenek ellen, minden nyilvesszőjükkel, lándzsájukkal, késükkel egyet megölve, de mivel a hitetlenek sokszoros túlerőben voltak a végére a muszlimok közül heten, köztük Asim bin Sabit is, mártírhalált halt, hármat pedig hadifogolyként hurcoltak el.
A tervükhöz híven arra készültek, hogy Asim bin Sabit (Allah elégedjen meg vele) koponyájából igyanak, de ekkor a Mindenható Allah egy méhrajt küldött. A méhek mint egy felhő gyűltek a mártír teste fölé, a hitetlenek meg sem tudták közelíteni. Úgy döntöttek, hogy várnak estig akkorra a méhek biztosan elvonulnak, és megcsonkíthatják a testet. Este lett és a Mindenható Allah a semmiből hirtelen egy felhőt küldött amiből sűrű átláthatatlan eső hullott alá, majd egy szél jött és a mártír test nyomtalanul eltűnt. Rengeteg keresés ellenére senki nem találta többé.

(Hatice)

(Hatice előadása Halimánál, a Hanif Alapítvány szemináriumán hangzott el)

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink