A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Tudjátok, mi a szomszéd joga? Segítsetek neki, ha segítséget kér; könnyítsetek rajta, ha könnyítést kér; adjatok neki kölcsön, ha kölcsönre van szüksége; törődjetek vele, ha elcsügged.
Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással jegyezték fel, hogy a Próféta (béke legyen vele) tudomást szerzett arról, hogy Abdullah túlzásba esett az istenszolgálatokban, ezért a következőket mondta neki: „Jól tudom-e, hogy nappal böjtölsz, az éjszakát pedig imádkozással töltöd?”
Egy alkalommal, amikor a Dausz nevű törzs nem fogadta el az iszlám vallást, elment a Prófétához (béke legyen vele) egy emberük, akit at-Tufajl ibn Amr ad-Dauszínak hívtak, és azt mondta neki: Bizony Dausz törzse engedetlen volt és ellenszegült, ezért fohászkodj Allahhoz ellenük.
Egy alkalommal, egy zsidó asszony mérgezett bárányhúst ajándékozott a Prófétának (béke legyen vele), aki evett belőle, és egy csoport a társai közül úgyszintén, de Allah a Küldötte tudomására hozta, hogy mérgezett a hús, ezért ő így szólt társaihoz: „Hagyjátok abba az evést, mert az étel mérgezett!”
A Próféta (béke legyen vele) mondta, hogy Allah az árnyékából (általa teremtett árnyékban) részesít hétféle embert azon a napon, amikor nem lesz más árnyék, csakis az Ő árnyéka. Ez a hétféle ember a következő:
Allah Küldötte (béke legyen vele) ügyelt arra, hogy hűséges maradjon a barátsághoz, és emiatt felesége Áisa megharagudott, mivel előző felesége, Khadídzsa halála után, a Próféta kifejezte tiszteletét elhunyt felesége barátnői felé, és ettől féltékenység töltötte el Áisát. Áisa erről a következőt mondta: Nem voltam annyira féltékeny a Próféta egyetlen feleségére sem, mint Khadídzsára.
Miután pedig leküldetett a Magasságos Allah szava: „És intsd a legközelebb álló nemzetséget!” (Korán 26: 214), a Próféta (béke legyen vele) összehívta a Kurajs törzset, és intette őket (a Kurajst és más törzseket), valamint a nemzetségeket is (Abdul-Muttalib és Hásim leszűrmazottaihoz) mondva: „Ó, Abdu-Samsz gyermekei! Ó Kaab ibn Luej gyermekei! Mentsétek meg magatokat a Tűztől!
Egy alkalommal Omar Ibn al-Khattáb rosszallását fejezte ki, amiért felesége, mikor haragudott rá, szemrehányást tett neki. Erre az asszony azt válaszolta férjének, hogy a Próféta feleségei is szemrehányást tesznek férjüknek, és elkülönülnek tőle nappal egészen éjszakáig. Omar felkerekedett, és elment leányához, Hafszához, a Próféta egyik feleségéhez, és azt kérdezte tőle: Szoktál-e szemrehányást tenni a Prófétának? Ő azt felelte: Igen.
Abu Hurejrának az a szokása volt, hogy nem szeretett olyan gyűlésben fohászkodni, amelyben volt olyan, aki megszakította a kapcsolatot rokonaival, mivel ez megakadályozza, hogy a lebocsátasson a könyörület, s választ nyerjen a fohász.
Ahmed imám és an-Naszá’í hagyományozta, Anasz ibn Málikra való hivatkozással, aki a következőt mondta: Egyszer, amikor együtt voltunk Allah Küldöttével, azt mondta: „Egy olyan ember fog elmenni előttetek, aki a Paradicsom lakói közül való”. Ekkor elment előttük egy férfi az anszárok (a medinai muszlimok) közül, akinek a szakálla ritka volt, kihullott a sok mosakodástól, saruját pedig vállára vetette, bal kezében tartva.