A Fars-ok vidékéről származott egy zoroaszter pap fiaként, mégis áttért a keresztény hitre.
Salman, szent emberekkel való kapcsolatai révén tudomást szerzett az elkövetkezendő Muhammad hivatásáról (Allah áldása és békéje rá); elindult az ő keresésére, de útközben rabló beduinok kezébe került, akik öt rabszolgaként Al-Madinába vitték. Ott rögtön fölismerte Muhammad prófétában (Allah áldása és békéje rá) Isten prófétáját és ettól kezdve hitt a Próféta (Allah áldása és békéje rá) küldetésében.
A Muhammad (Allah áldása és békéjre rá) fölszabadította őt a rabszolgaságból, szívbéli örömmel fogadta be a muszlimok közösségébe, valamint a saját házközösségébe is.
Megbízható források beszámolnak Salman érdemeiről az iszlám fiatal közösségében, amikor az még súlyos támadásoknak volt kitéve, mint például amikor a muszlimok az árokcsatában győzni tudtak a jóval nagyobb számú ellenség felett– Salmannak nagy érdeme volt ebben a perzsa harcmüvészet ismeretei révén.
Vegye föl Isten az Ő kegyelmébe Salmant és a Próféta minden társát és jutalmazza őket - mindazért amit Allahért és az ő Prófétájáért tettek - a Paradicsommal.

Salman elbeszélése

Salman maga mondta el saját történetét, a következőképpen összefoglalva:
„Perzsiából származom. Apám nagy földdel rendelkezett és a leggazdagabb és legelőkelőbb emberek közé tartozott a faluban. Születésemtől kezdve a legjobban engem szeretett, és hozzám fűzödő szeretete odáig vezetett, hogy engem mint egy kislányt otthon bezárt. A zoroaszter vallás oly nagyban érdekelt, hogy mindig a szent tűz körül tartózkodtam, hogy az nehogy kialudjon.
Egy nap apám megbízott némi munkával a földeken. Útközben egy keresztény templom mellett haladtam el. Ahogy az imádkozók hangját hallottam különös érdeklődés ébredt bennem; mert ez ideig fogalmam sem volt erről a vallásról. Beléptem, hogy körülnézzek. Imájuk annyira tetszett, hogy elhatároztam, hogy ehhez a valláshoz fogok tartozni. A naplementéig vártam, míg megtudtam, hogy ennek a vallásnak az eredete Szíriában van.
Ezután visszamentem apámhoz, aki megkérdezte, hogy hol voltam ilyen sokáig. Amikor elmeséltem neki élményeimet, nagyon aggodalmas lett. Újra bezárt és lábaimat láncra verte.
Amikor megtudtam, hogy egy kereskedő karaván érkezett Szíriából és az emberek hamarosan visszautaznak, kiszabadítottam magam  bilincseimből és elhagytam a szülői házat.
A karavánnal együtt indultam útra Szíriába.
Ahogy oda megérkeztem, kerestem a püspököt, akinek elmeséltem történetemet és elmondtam kivánságomat, hogy szivesen nála maradnék. A püspök fölvett és szolgálatába állított. Rövid idő után rájöttem, hogy a püspök egy rossz ember volt: az adományozott pénzeket saját magának halmozta föl, míg hét korsója tele lett arannyal. Aztán meghalt a püspök, az emberek összegyűltek kegyeletüket leróni neki. Mondtam nekik:
„Tudjátok egyáltalán milyen ember volt a püspökötök?“
Feltártam elöttük az aranykorsók titkát. Meg is győződtek róla és nagyon dühösek lettek. Erre keresztre feszítették a halott püspököt, egy oszlopra akasztották és kövekkel megdobálták.
Utána kineveztek egy új püspököt. Nem láttam addig egy embert sem, aki jobb lett volna mint ő. Törekedett a túlvilági élet felé. Szorgalmasan imádkozott és jó cselekedeteket hajtott végre. Nagyon szerettem őt ezért. Amint az ő halálának órája is elérkezett, megkérdeztem tőle, búcsuzása után kit ajánlana nekem.
Azt mondta:
“Fiam, én nem ismerek egy embert sem, aki olyan életmódot folytat, mint én, kivéve egy férfit Al-Mausil-ban.”
Miután a püspök meghalt, elmentem ehhez az emberhez, elmeséltem neki történetemet és egy időre nála maradtam. Halála órájában ajánlott nekem egy másikat és az megint egy másikat, és így tovább, míg az utolsótól megtudtam, hogy egy próféta küldetett az arabok földjére Àbrahám igaz vallásával. Úgy írta le nekem az új prófétát, mint egy férfit,aki hazáját elhagyja és egy másik helyre megy, ahol gazdagon nőnek a pálmafák.
Azt mondta:
“Ha van lehetőséged, hozzá menni, akkor tedd meg. Nem fogad el semmilyen könyöradományt, de ajándékot igen, és vállai között található a próféták jegye.”
Mikor ez az ember meghalt, akkor elhaladt mellettem egy karaván a próféta országából, és én fölajánlottam nekik teheneimet és kecskéimet, hogy vigyenek magukkal hazájukba.
Beleegyeztek és magukkal vittek. Útközben eladtak rabszolgaként egy zsidó embernek, akinek földjein láttam a datolyapálmákat. Azt kivántam, hogy bárcsak azon a helyen lennék, amiről azt mondták, hogy az a hely ahol a Próféta tartózkodik. De csalódtam, és egy idő múlva eladtak egy másik zsidónak, akivel Al-Madinába költöztem.
Istenem! Csak körül kellett néznem, és fölismertem, hogy körülöttem a leírt pálmafák állnak.
Egy nap összegyűltek az emberek egy férfi körül, akiről az a hír járta, hogy egy próféta.
Alig hallottam meg ezt a híresztelést, megborzongtam egész testemben, a pálma, tetején ültem, az megingott alattam. Összeszedtem magam és lemásztam a fáról. Kérdeztem gazdámat is, aki éppen ott ült, hogy hallotta e a híreket; erre behúzott nekem egyet öklével és fölszólított, hogy dolgozzak tovább.
Este magamhoz vettem egy pár szem datolyát és kimentem, míg Isten küldöttéhez (Allah áldása és békéje rá) nem értem, aki még a Quba nevű helységben, nem messze Al-Maadinától tartózkodott. Elé léptem; egy pár társa volt vele; és mondtam neki:
„Nekem azt mondták, hogy neked nincs semmilyen tulajdonod. Társaiddal vagy együtt, és hogy ti mindannyian szükségben éltek. Félretettem nektek egy kis alamizsnát, amit most rendelkezésetekre bocsájtok.“
Elé raktam és ő azt mondta a többieknek:
„Egyetek!“
Ő maga viszont nem evett belőle. Azt gondoltam: Istenem, ez valóban egy a jelek közül!
Ezt követően visszafordultam, és a Próféta ment tovább Al-Madina felé. Összepakoltam egy pár dolgot és elvittem hozzá és azt mondtam:
„Szeretnék ajándékozni neked valamit.“
Akkor evett belőle és adott a társainak is. Azt gondoltam, hogy ez egy újabb jel!
Egy másik alkalommal egy temetésnél Al-Madinában láttam őt. Üdvözöltem és meghajoltam, hogy a hátára láthassak. Ahogy ezt észrevette, lehuzta válláról a kendőjét, mely hátát takarta.
Így megláthattam a prófétaság jegyét, amiről egykor nekem beszéltek. Nem tudtam uralkodni magamon; a Próféta fölé hajoltam (Allah áldása és békéje rá) megcsókoltam a jelet a hátán és sírva fakadtam. Elmeséltem neki történetemet és áttértem az iszlám hitre, de továbbra is rabszolga maradtam.
Egy nap azt javasolta nekem a Próféta (Allah áldása és békéje rá), hogy kössek egy felszabadulási szerződést gazdámmal! Igy addig kértem ezt attól, mire végre beleegyezett, és azzal a feltétellel kötöttük meg a szerződést, hogy háromszáz fiatal pálmát ültetek neki és negyven uncia ezüstöt fizetek.
Amint Isten Küldötte (Allah áldása és békéje rá) megtudta ezeket a feltételeket, azt mondta társainak:
“Segítsetek testvéreteknek a pálmacsemeték ültetésében.”
Így mindenki segített lehetősége szerint. Erre azt mondta a Próféta (Allah áldása és békéje rá):
„Salman, menj és ásd ki a pálmáknak a gödröket! Ha készen lettél, akkor üzenj nekem, saját kezűleg fogom őket beültetni.“
Neki álltam a munkának, amiben a Próféta néhány társa segített nekem, míg háromszáz gödröt kiástunk.
Allah küldötte (Allah áldása és béke rá) elkezdte a Pálmákat saját kezűleg beültetni, a földet a gyökerek fölött elegyengetni és áldást osztani rájuk, míg mindegyikkel elkészült. Istenem, Akinek kezében Salman lelke vagyon, egyetlen egy fácska sem pusztult el! Mostmár csak a negyven uncia ezüst fizetése volt hátra.
Miközben egy nap Isten Küldötte (Allah áldása és békéje rá) társaival együtt volt, vitt neki valaki alamizsnaként egy tyúktojásnyi nagyságú arany darabot. Isten Küldötte (Allah áldása és békéje rá) mondta:
„Hogy is áll a szegény perzsa szabadonbocsátási szerződése? Hívjátok hozzám!“
Ahogy megérkeztem hozzá, azt mondta:
„Menj és fizesd ki ezzel az aranydarabbal a hátralévő adóságodat!“

Forrás: Salman Al-Farisyy
Assad Rassoul
Islamische Bibliothek