Sokan igyekeztek tévúton boldogsághoz jutni, mely utak pusztuláshoz vezettek. A Fáraó és segítői is keresték a boldogságot. A Fáraó uralma azonban hit nélküli volt, hiszen saját magának tulajdonította Egyiptom királyságát és a természeti kincseket, sőt mi több, istennek gondolta magát. Ellenszegülése és beképzeltsége miatt soha nem érte el a boldogságot, hanem boldogtalanság és Allah kegyelmétől való megfosztottság lett az osztályrésze:

„Allah pedig a túlvilág és az evilág büntetésével sújtotta őt” (Korán 79: 25)

Mózes (Béke legyen vele) tanácsadója, Kárún hatalmas vagyonra tett szert, amelynek megszerzését saját tudásának és erőfeszítésének tulajdonította, fennhéjázott és azt gondolta, hogy nincs nála boldogabb ember a földön:

„Bizony Kárún Mózes népéből való volt, de igazságtalanul bánt velük. És annyi kincset adtunk neki, hogy kulcsait alig bírta el egy csapat erős férfi. […] azt mondta Kárún: a nálam lévő tudás által jutottam hozzá. Vajon nem tudta hogy Allah nemzedékeket pusztított el előtte, akik erősebbek voltak nála az erejüket tekintve […] és elnyelettük a földdel őt és házát” (Korán 28: 76-81)

Al-Valíd ibn al-Mughírah, a Próféta egyik legádázabb ellensége büszke volt arra, hogy sok fia volt, és a nagyszámú fiúgyermekben kereste a boldogságot. Amikor megjelent az emberek között, mindig tíz fiával mutatkozott, hogy hivalkodjon, miközben elfeledkezett arról, hogy Allah egyedüli gyermekként teremtette:

„Hagyj engem azzal, akit egyedülinek teremtettem, és bőséges vagyont juttattam neki, és fiakat, akik mellette vannak. És elegyengettük neki utat, azután azt kívánja, hogy még többet adjak. De nem! Makacsul szembeszállt ájáinkkal! […] Aztán hátatfordított és fennhéjázott, és azt mondta: Ez (a Korán) csak szájról-szájra járó varázslat, nem más ez, csak emberi beszéd. Az Égető pokolba fogom helyezni” (Korán 74: 11-26)

Vannak tehát, akik a boldogságot a hírnévben keresik, vannak, akik a vagyonban, míg mások a társadalmi rangban keresik. Az iszlám azonban azt tanítja számunkra, hogy az igazi boldogság a hitben rejlik. A magasságos Allah azt mondja: „

Aki jótettet cselekszik – legyen akár férfi akár nő – miközben ő hívő, annak jó életet fogunk adni, és jutalmukat legjobb cselekedetük szerint fogjuk nekik megfizetni”

Jónás (Béke legyen vele) a boldogságot a cethal gyomrában találta meg, ahol egyedül az Allahba vetett hite segített rajta szorongatott helyzetében. József (Béke legyen vele) megtalálta a boldogságot a börtönben, ahol Allah egyedvalóságát hirdette, és rátalált a boldogságra. Mózes (béke legyen vele) is megtalálta a boldogságot, amikor népe azt hitte hogy elvesztek a Vörös-tenger előtt állva, hátuk mögött az ellenséggel. Azt mondta: „Dehogy (veszünk el)! Bizony velem van az én Uram, ő utat mutat majd számomra!”.

Prófétánk, Mohamed (Allah dicsérje és üdvözítse) is a hitben találta meg a valódi boldogságot, amikor körbevették a mekkai pogányok azt a barlangot, melyben Abú Bakrral húzták meg magukat. Barátjához fordult és nyugalmat árasztva „azt mondta a társának: Ne szomorkodj, Allah bizony velünk van!...” (Korán 9: 40)
Allah küldötte elmondta egy hadíszban az igazi boldogság receptjét: „Az ízleli meg a hit édességét, aki elfogadja Allahot urának, az iszlámot vallásának, és Mohamedet küldöttének” egy másik hadíszban így szólt: „Rátalál a hit szépségére az, akinek Allah és küldötte kedvesebb minden másnál, aki egyedül Allah megelégedéséért szereti testvérét, és aki irtózik attól, hogy visszatérjen a hitetlenségbe, úgy ahogyan a Pokolba jutástól irtózik”